A tavalyi élelem-önrendelkezés fórumot követően idén is összefogtunk több civil szervezettel (10), kutatóközponttal (3) és egyetemi tanszékkel (2), hogy megszervezzük az élelem-önrendelkezés hónapot. Az esemény célja, hogy megismerjük egymás tevékenységét és hogy együtt dolgozzunk egy igazságosabb, fenntarthatóbb és szolidárisabb élelmezési rendszerért.

Az élelem-önrendelkezés hónap nyitóeseménye egy egész napos konferencia a talaj jegyében. A Magyar Permakultúra Egyesület, a Kárpát-medencei Gyümölcsész Hálózat és a Nemzetközi Agroerdészeti Hálózat (AFINET) közös szervezésében immáron hatodik alkalommal megrendezett Permakultúra, Agroerdészet, Alkalmazkodó gyümölcsészet Online Konferencia és Szakmai Találkozó  témája a talaj szerepe és jelentősége az alternatív mezőgazdasági rendszerekben. Természet- és társadalomtudományos hátterű kutatókkal, oktatókkal és gyakorlati emberekkel arra keressük a választ, hogy hogyan tudjuk megőrizni, regenerálni és építeni ezt a kincset magunk és az utókor számára.

Az eseménysorozat következő alkalmán az élelem-önrendelkezés egy másik kulcsfontosságú területét, a földhöz jutás lehetőségeit és kihívásait járjuk körül a résztvevőknek előre megküldött olvasmányokkal, amiket  meghívott hozzászólókkal és az olvasókör résztvevőivel közösen vitatunk meg. Az olvasókörön megismerkedünk a földzsákmányolás (land grabbing) fogalmával és körbejárjuk azt a kérdést, hogy ez hogyan befolyásolja a kisléptékű ökológiai szemléletű termelők esélyeit a földhöz jutásban. A meghívott hozzászólókkal és az olvasókör résztvevőivel arra is keressük a választ, hogy a jelenlegi politikai-gazdasági környezetben milyen lehetőségei vannak a kisléptékű termelőknek a földhöz jutásra.

A talajegészség és a földhöz jutás mellett az élelem-önrendelkezés fontos feltétele, hogy a szabályozási közeg is lehetővé tegye a gazdák számára a természettel való minél nagyobb összhangban történő élelemtermelést. A jelenlegi szabályozási és támogatási környezet, beleértve az EU tagállamainak vezetői (Európai Tanács) és az Európai Parlament által 2020 októberében elfogadott új Közös Agrárpolitika (KAP) következő 7 évre szóló reformcsomagját,

a nagyüzemi, konvencionális gazdaságoknak kedvez, a fenntartható, ökológiai szemléletű, emberléptékű, alternatív mezőgazdasági formákat és a helyi gazdaságot, amelyekre oly nagy szükség lenne az ökológiai válság megoldása érdekében, alig-alig támogatja.

Mivel azonban a Tanács és az Európai Parlament által megszavazott KAP programtervezet köszönőviszonyban sincs az Európai Bizottság eredeti javaslatával, valamint a Bizottság által tavaly májusban meghirdetett jóval ambíciózusabb „A termelőtől a fogyasztóig”  és az új Biodiverzitás stratégiával sem, ezért most egyeztetés zajlik a három szereplő (a Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament) között az EU agrárpolitikáját meghatározó KAP és a két említett stratégia sorsával kapcsolatban.

Ezt a folyamatot elősegítendő nagyon fontos lenne sikerre vinni a „Mentsük meg a méheket és a gazdákat!” Európai Polgári Kezdeményezést, amelynek követelései, javaslatai azt az irányt jelentik, amit az új KAP-nak támogatnia kellene. A petíció sikere nagy nyomást és egyben felhatalmazást jelentene a Bizottságnak, hogy kitartson az uniós agrárpolitikára vonatkozó eredeti, ambíciózusabb javaslatai mellett, és ne betonozzák be újabb hét évre a jelenlegi, fenntarthatatlan európai agrárpolitikát. Az MTVSZ és a Karátson Gábor Kör közös szervezésében tartott beszélgetésen ezt a kezdeményezést ismerhetjük meg jobban.

A nemzetközi szabályozási közeg mellett a magyarországi szabályozási közeg is kétségkívül hatással van a kisléptékű, ökológiai szemléletű gazdák megélhetési lehetőségeire. Annak érdekében, hogy minél jobban megismerjék az érintettek az új őstermelői családi gazdaság adózását, a Kislépték Egyesület egy beszélgetést szervez. Az új rendszer általános ismertetése mellett szó lesz a benne megfogalmazott kiegészítő tevékenységekről (pl. agroturizmus) is.

A koronavírus-járvány rávilágított a jelenleg domináns globális élelmiszerrendszer sebezhetőségére. A globális piaci élelmiszerrendszer hosszú ellátási láncokra épül, amiket a világkereskedelem koronavírus-járvány miatti akadozása (pl. határzárak az első hullámban) negatívan érinti.

Az élelmiszerrendszerek relokalizációja, azaz, hogy az általunk elfogyasztott élelem minél közelebbről jöjjön, szükségszerű.

Emiatt kiemelten fontos az élelem-önrendelkezés és a rövid ellátási láncok (REL) lehetőségeiről és korlátairól beszélni. Ma Magyarországon talán a leggyakoribb REL forma a kosárközösség, melyben a fogyasztók közössége 40 km-es távolságból, ökológiai termelést folytató kistermelőktől rendel hétről-hétre termékeket, amit egy átadási napon, önkéntes munka bevonásával osztanak szét. A kosárközösségek olyan rövid ellátási láncok, amelyek egyszerre kívánnak hétköznapi, materiális szinten igényeket kielégíteni, illetve társadalmi, politikai, gazdasági átalakítást végrehajtani. A Kislépték Egyesület, a Körösök Völgye Natúrpark Egyesület és a Szolidáris Gazdaság Központ közös szervezésében rendezett beszélgetésekben a kosárközösségek e kettősségéről fogunk beszélgetni két felvonásban a hazai kosárközösségeket érintő gyakorlati és elméleti, mozgalmi-stratégiai kérdésekről.

Hasonló kérdéseket boncolgat egy tágabb perspektívából a Szolidáris Gazdaság Központ által rendezett „Termelés és elosztás – ki hogyan értékesít?” című beszélgetés. A programra két gyümölcsös gazdát, egy közösség által támogatott gazdaságban termelő gazdát és egy termelői értékesítő szervezetet (TÉSz) vezető szakembert fogunk kérdezni arról, ők milyen strukturális problémákat látnak az élelmiszer-kereskedelemben. Köztudomású, hogy a mainstream elosztást uraló üzletláncokat a piac természetéből adódóan gyakorlatilag monopolhelyzetbe juttatja. A kistermelők egy szűk rétege méltatlan áron értékesítheti számukra a terményeit, de a legtöbbek számára ez méretgazdasági akadályokba ütközik. A közvetlen értékesítés marad számukra az egyetlen opció, ám ennek a hagyományos változatai kedvezőtlen feltételeket biztosítanak, hiszen duplájára növelik a munkaterheiket és egymással versenyezve, tervgazdálkodás nélkül kell a kevés piaci helyen és vásárlón osztozniuk. A progresszív rövid ellátási láncok viszont a hagyományos gazdálkodók számára ritkán nyitottak. Szinte kizárólag ökológiai módszerekkel termelő, sok esetben vidéken újrakezdő gazdáktól szállítanak be, márpedig

a kistermelők többségének nincs valódi lehetősége a fenntartható termelésre való átállásra, mely rengeteg tudást és erőforrást igényel. A közös értékesítés jelenthetne megoldást, ami viszont történetileg terhelt és nincs politikai akarat a támogatására.

Vannak azonban ígéretes modellek és társasági formák, a beszélgetésen két ilyennel is számot vetünk.

A talajegészség, a földhözjutás, a szabályozási közeg és az ellátási láncok mellett a vetőmag kérdése is fontos az élelem-önrendelkezés szempontjából. A MAPER és a Magház közös szervezésében a permakultúra klub idei első alkalma a kiskerteseknek szól. A vetőmag-önrendelkezésről és a vetőmagfogásra alkalmas veteményeskert megtervezéséről beszélgetünk majd.

Az élelmezés válsága párhuzamosan zajlik a gondoskodás válságával. Az élelmezés válságának egyik eredményeképpen minőségileg éhezünk, a természetet és a mezőgazdasági munkavállalókat kizsákmányoló módon termeljük az élelmet.  A gondoskodás válságának eredményeképpen Európa társadalma elöregedik és emiatt  egyre nagyobb gondoskodási teher hárul a gyermeküket még nevelő, a szüleiket már gondozó szendvicsgenerációra, ezen belül pedig kiemelten a nőkre. A Tudatos Öregedés Alapítvány egy olyan angol nyelvű kerekasztal-beszélgetést szervez, amely lehetőséget biztosít mind a gondoskodás, mind az élelmezés válságát tematizáló szervezetek nemzetközi hálózatosodására, és ezekből a válságokból a közös kiutak megtalálására.

Az élelem-önrendelkezés szolgálatába a hálózatosodáson túl a mindennapi emberek tudástermelésbe történő bevonása is segítséggel lehet. A környezeti társadalomkutatók (ESSRG) szervezésében olyan online platformokról és civil tudományos kutatási projektekről beszélgetünk majd, amelyek lehetővé tehetik, hogy a mindennapi emberek (pl. kiskertesek, gazdák, fogyasztók) közösségi kutatásaikkal egy fenntarthatóbb és szolidárisabb élelmezési rendszer kialakítását tegyék lehetővé.

Az egész  élelmezési rendszerre kiterjedő szemléletváltásra lesz szükség, ha a társadalmi igazságosságot szem előtt tartva egyszerre szeretnénk megóvni a természeti erőforrásokat és alkalmazkodni a folyamatosan mélyülő ökológiai válsághoz.

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete (FAO) az agroökológiát az éhezés, a szegénység és a klímaváltozás elleni harc egyik kulcsfontosságú eszközeként azonosította, amelynek segítségével képesek lehetünk hosszú távon fenntartható élelmezési rendszerek kialakítására. Ezért 2019-ben a Védegylet Egyesület a környezeti társadalomkutatókkal (ESSRG) közösen vállalkoztak az agroökológia mint tudomány, gyakorlat és mozgalom magyarországi helyzetének,  szereplőinek, segítő és hátráltató tényezőinek feltérképezésére. Frissen megjelent tanulmányuk  apropóján egy bemutatót szerveznek.

Annak érdekében, hogy az élelmezési válságra a növekvő társadalmi egyenlőtlenségek, a klímaváltozás és az ökoszisztémáink összeomlásának határán környezetileg és társadalmilag is fenntartható válaszokat találjunk, sürgető az olyan kutatások és oktatás megszervezése, amely lehetővé teszi az élelmezési rendszereink radikális átalakítását. Fontos, hogy az állami egyetemek és kutatóintézetek is szabadon kutathassanak és oktathassanak olyan témákat, amelyek kivezethetnek bennünket a több szinten jelen lévő válságból. Az agroökológiai hálózat szervezésében a kutatás és az oktatás szabadságának fontosságáról beszélgetünk, illetve, hogy mire enne szükségünk ezen a téren ahhoz, hogy alkalmazkodjunk és válaszoljunk napjaink kihívásaira.

Az élelem-önrendelkezés hónapot olvasókörrel zárjuk. A minden hónap utolsó hétfőjén megrendezésre kerülő olvasókörök újabb alkalmával a háztájizás társadalmi-politikai-gazdasági struktúráira tekintünk rá. Arról beszélgetünk, hogy miért lehetett az államszocializmusban egyszerűbb kiskertes művelésből többletjövedelmet termelni a családoknak, és hogy hogyan lehetne most is olyan társadalmi-gazdasági struktúrákat létrehozni, amelyek az élelemszükséglet részleges fedezése mellett megélhetési forrásokat teremtenek a kiskerteseknek/háztájizóknak.