Súlyos mentális, és bürokratikus munkaügyi terheltség, romló kapcsolat a diákokkal és szüleikkel, kevés érdemi intézményes segítség. Ezek voltak azok a leggyakrabban leírt körülmények, amelyek a Pedagógusok Szakszervezete ifjúsági tagozatának online felméréséből.
Az általuk kiküldött kérdőívet végül 1496 fő, a közoktatásban dolgozó 1281 nő és 215 férfi töltötte ki, többségük Budapestről, Győr-Sopron megyéből és Csongrád-Csanád megyéből válaszolt és általános iskolában vagy szakiskolában dolgozik, néhány hónaptól eltekintve tehát mindannyian az elrendelt iskolai távoktatást kell, hogy működtessék a járványkorlátozások alatt.
Az adatok szerint az iskolai munkahelyi légkört a kitöltők 70%-a jónak minősítette: egy 5-ös skálán 3-asra, vagy 4-esre, az oktatott diákok szüleivel való kapcsolatot 50% 4-esre (nagyon jó) (összesen 70%). A legjobbra a diákokkal (90% 4 és 5) és saját kollégáikkal való kapcsolatot értékelték, de az intézmények vezetőségével való kapcsolattartás is 4-es, 5-ös értékeket kapott a skálán (65%).
Az oktatási intézmények belső kohéziója és a gyerekek tehát azok a tényezők, akik a tanítók, tanárok szerint megkönnyítik munkájukat.
Ezek mellett azonban súlyos problémákra is fényt derített a kérdőív. A dolgozók 35%-a rossznak (2), további 35%-a pedig közepesnek (3) ítélték meg például a közoktatás jelenlegi állapotát. Nem nagyon jutott idő feltöltődésre, pihenésre sem 2020-ban, 38%-uk válaszolt úgy, hogy még a nyári szünidőben sem jutott idejük aktív feltöltődésre a saját családjuk körében.
További súlyos probléma a távoktatás és a járvány okozta mentális megterheltség, ebben a felmérés rámutatott a központi segítség gyenge, vagy elenyésző voltára. A tanítók és tanárok többsége ugyanis az ezzel kapcsolatos kérdésre úgy válaszolt, főként a családtól, barátoktól, és a testületen belüli kollégáktól kérnek mentális segítséget, pszichológus, pszichiáter segítségével csak elenyésző kisebbségük találkozott az év során.
Egy további, súlyos és sokszor alulértékelt problémát is feltártak a felmérés készítői, ez pedig az, hogy a munkahelyi megterhelést, negatív többletfeladatokat a tanárok számára nem is az oktatás maga, hanem az emellett elvégzendő tengernyi, bürokratikus kötelesség, és a munkahelyi elismerés, megbecsülés hiánya jelentik.
Ahogy a készítők kiemelték:
„ A legnagyobb nehézségeket vizsgálva nem meglepő módon a plusz intézményi terhek jelentek meg a kitöltők közel 60%-ánál, ami a pályázatok írásában, a szokásos és plusz intézményi programok szervezésében nyilvánul meg. Ezek generálják a pedagógusok többlet terheit és egyik legnagyobb frusztrációját, amelyek a szakemberhiánnyal évről évre nőnek”
Lényeges nemi különbséget tártak fel a helyzetre adott válaszokban is. Itt az derült ki, hogy a nők körében sokkal magasabb értékelést kapott a szülőkkel és gyerekekkel való kapcsolattartás, a férfiak pedig sokkal kevesebb konkrét fizikai tünetről számoltak be az egészségügyi problémák terén.
Súlyos gondokat okoz még, hogy a távoktatásban a sajátos nevelési igényű gyerekekre, 45% válaszolta azt, hogy ez a feladat továbbra is súlyosan nehezíti mindennapjaikat. A felmérés kiértékelése rámutat, itt is az atipikus nevelési igényű gyerek oktatásában az elmúlt 10 évben folyamatosan súlyosbodó, intézményes problémáról van szó.
Ezen kívül nagyon magas százalékban a taneszközök gördülékeny beszerzése is megterhelő a mindennapok során, ami ugyancsak a közoktatási terület alulfinanszírozottságára, és túlbonyolítottságára mutathat rá.
A kérdőívet ugyan a PSZ ifjúsági tagozata kezdeményezte, azonban az arra válaszadók túlnyomó többsége mégis 49 év fölötti dolgozó volt. Ez következhet eleve a pálya elöregedő korfájából és abból is, hogy az általuk könnyebben elért, szervezett dolgozók is idősebbek az átlagnál. Az eredmények alapján a szakszervezeti tagozat főleg a mentális problémák kezelésére, ebből a célból szakemberek bevonását is tervezik a munkába.
Ezenkívül az adatok további, fontos érvként szolgálhatnak arra is, hogy a koronavírus-járvány és a távoktatás megszervezése elsősorban már eddig is létező, rendszerszerű problémákat mérgesített el a közoktatásban, ezeket azonban az Emmi egymást váltó miniszterei eddig érdemben nem tudták kezelni.
Eddig is felmerült, hogy ugyan hiába tette a kormány végül november 11-én egy hónapra ingyenessé az internetelérést a közoktatásban tanulók és dolgozók részére, ez önmagában nem jelentett a számítógépek és megfelelő segédeszközök beszerzése és alkalmazása terén rendszerszintű segítséget. Ahogy arról a Mércén is írtunk, az ingyenes internet kistelepüléseken nem kompenzált bevételkiesést okozott az ezt sokszor jobb híján biztosító kisebb internetes cégek súlyos anyagi problémáihoz is elveztetett.
Általában a pandémia miatt bevezetett távoktatás pedig általában mindenhol, minden országban jelentősen lerontotta a diákok teljesítőképességét. A tavalyi, 8 hetes, hollandiai iskolabezárás hatásait vizsgáló egyik felmérés szerint például ez alatt az idő alatt a diákok annyit tanultak, mintha az oktatás teljesen elmaradt volna.
