2020 első 10 hónapjában közel 10 százalékkal növekedtek a bérek Magyarországon – közölte szerdán a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). Ez konkrét számokban azt jelenti, hogy idén január és október között a bruttó átlagkereset 395 300 forint volt, a kedvezmények nélkül számolt nettó átlagkereset pedig 262 900 forint.

Tekintve, hogy a járvány következtében több szektorban is estek a jövedelmek és több százezer ember vált munkakeresővé az elmúlt hónapokban, de akár a saját jövedelmi helyzetüket szemlélve is felmerülhet a kérdés sokakban, hogy mégis hogyan lehet közel 400 ezer forint a magyarországi átlagkereset? A válasz a részletekben rejlik.

Ahogy azt a féléves adatok megjelenésekor is írtuk, az egyik legfőbb tényező az átlagbér-számítás maga: ugyanis mivel hatalmas különbségek vannak a különböző jövedelmek között, ezért az átlagkeresetet nagyban torzítják a kiugró keresetek. A társadalmi helyzetről pontosabb képet kapnánk, ha a mediánjövedelmet vizsgálnánk, amely nem az átlagot, hanem a középértéket mutatja. A medián kereset az az érték, amely a kereseti sor középen helyezkedik el. Aki pont annyit keres, mint a medián kereset, az nagyjából biztos lehet benne, hogy éppen annyian keresnek nála kevesebbet, mint ahányan többet.

Ezt azonban a rendelkezésre álló adatokból nem tudjuk kiszámítani, mert a KSH nem közöl a keresetekre vonatkozó eloszlási adatokat (a különböző jövedelmi tizedek, azaz decilisek átlagkeresetét). A 10 jövedelmi decilisbe tartozó háztartások jövedelméről azonban vannak adatok, ebből kiderül, hogy 2018-ban a legalsó jövedelmi tizedbe tartozó háztartásokban az egy főre eső munkajövedelem összesen 232 197 forint volt, míg a legfelső tizedbe tartozókban 3 603 572 forint. Ez több mint 15-szörös különbség, ami szolgálhat jelzésül arra is, mekkora a különbség a legmagasabb és legalacsonyabb bérek között.

Az az átlagkereset adatait feltüntető táblázatból is látszik, mennyire drámai eltérések vannak a bérek mértékében egyes csoportok között:

a pénzügyi, biztosítási szektorban például 2020 harmadik negyedévében bruttó 705 ezer forint volt az átlagbér, míg a szociális ellátásban ugyanebben az időszakban csupán 193 ezer volt.

Az is fontos szempont az átlagkeresetek számításánál, hogy pontosan kiknek a bére kerül bele az adatokba. A részfoglalkoztatottak, az egyéni vállalkozók és a feketén foglalkoztatottak például nem szerepelnek a statisztikában, mivel csak azok kerülnek bele, akik teljes munkaidőben állnak alkalmazásban, legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásoknál, költségvetési intézményeknél vagy foglalkoztatás szempontjából jelentős nonprofit szervezeteknél dolgoznak.

Tehát azok, akik például a járvány következtében csökkentett munkaidőben kényszerülnek dolgozni, vagy átmenetileg elbocsátották őket (ez jellemző például a beszállítóknál és a vendéglátásban, mivel ezeket a szektorokat súlyosan érintette a második hullám is), kiestek a statisztikából.

Mindemellett tény, hogy ezzel a számítással az átlagkereset 2013 óta töretlenül nő, aminek még a járvány sem tudott betenni. „A bérek tehát a múlt évtized eleje óta megkétszereződtek hazánkban, a foglalkoztatás folyamatos bővülésével együtt jelentősen javítva a magyar családok életminőségét” – értékelte a legfrissebb adatokat Bodó Sándor, az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára.

Ezt a pozitív képet is árnyalja azonban a G7 napokban megjelent cikke, amely azt vizsgálja, az EU-s csatlakozás óta mennyire tudtak a visegrádi országok felzárkózni a bérek szintjén az Unió gazdagabb országaihoz. A cikk megállapítja, hogy

a felzárkózás nagyon lassan megy, Szlovákia, Csehország, Lengyelország és Magyarország a periférián maradt a bérek tekintetében.

Ez főleg annak köszönhető, hogy a bérek növekedése ellenére a „termelékenységben nincs felzárkózás a V4 országok és legfontosabb európai partnereik között.” Márpedig termelékenységi felzárkózás (azaz az egy főre jutó hozzáadott érték növekedése nélkül) hosszú távon nem jöhet létre a bérfelzárkózás sem, mivel ha csak a bér nő, a megtermelt érték viszont nem, akkor előbb-utóbb megszűnik a munkahely. A hozzáadott érték viszont azért marad alacsony ezekben az országokban, mert az alacsony bér ezeket a tevékenységeket, cégeket vonzza – azaz egy ördögi kör alakul ki.

Csupán az átlagkereset számait vizsgálva tehát nem jutunk sokkal közelebb a magyarországi társadalom valós helyzetének megismeréséhez.