Interjút közölt az Európai Bizottság 2019-ben leköszönt elnökével, és a hazai kormányplakátok egyik „sztárjával”, Jean-Claude Junckerrel az EUObserver év végi, nyomtatott száma, amely az elmúlt évtized európai jelentőségű eseményeit járja körbe.

A luxemburgi politikust főként az szélsőjobboldali erők uniós megerősödéséről, és Orbán Viktor magyar miniszterelnökről kérdezték.

Juncker úgy látja, bizottsági elnöki mandátuma idején valóban megerősödtek a szélsőjobboldali pártok az Európai Unión belül, és több helyen is a hatalom közelébe (ld. Marine Le Pen Franciaországban), máshol pedig hatalomba is kerültek (pl. Matteo Salvini Olaszországban), emiatt pedig szerepüket nem lehetett tovább ignorálni. Véleménye szerint, ugyanakkor, ez csak egy rövid életű fellángolás volt, és sosem volt reális esélyük arra, hogy befolyásolják az európai politikát.

A német Alternatíva Németországért (AfD) összeomlott, az Ausztria Szabadságpártja (FPÖ) kormányszereplése kifulladt a politikai botrányok hatására, a holland Geert Wielders pedig a történelem egyik lábjegyzeteként végezte.

„Azon a napon, amikor Salvini belépett a kormánykoalícióba Olaszországban, el is veszítette erotikus befolyását mások felett” – fogalmaz Juncker az interjúban.

Juncker szemében az igazi veszélyt az Unióra nem is önmagában a szélsőjobb jelentette, hanem a jogállamiság aláásása. Ebben pedig az európai nyilvánosságban Orbán Viktornak jutott központi szerep.

Az EUObserver felemlegeti azt a jelenetet, amikor Juncker a kamerák előtt „helló, diktátor” megszólítással köszönti Orbánt. Ezzel kapcsolatban a politikus elárulta: négyszemközt már régóta diktátornak becézte, így Orbán az ominózus jelenet idejére már hozzászokott ehhez.

„Szó szoros értelemben nem diktátor, persze. De szélsőjobboldali” – tette hozzá.

Juncker cáfolta azokat a lengyel és magyar kormány által megfogalmazott vádakat, melyek szerint a Juncker-bizottság hátrányosan megkülönböztette Budapestet és Varsót. Szerinte ugyanis az általa vezetett testület a legtöbb kötelezettségszegési eljárást a kereszténydemokrata vezetésű Németország ellen indította. Azt ugyanakkor elismerte, hogy a visegrádi országokkal komoly vitáik voltak.

„Nem volt háború, de közös nevező sem” – jellemezte a helyzetet.

A luxemburgi politikus arról is beszélt, nem volt boldog, de túl komolyan sem vette azokat a magyar kormányzati plakátokat, amelyeket őt és Soros Györgyöt a migráció szervezésével vádolták.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy valójában Orbán változott meg, hiszen luxemburgi kormányfői időszakában (1995 és 2013 között – a szerk.) Orbán volt, aki arra kérte őt, találkozzon Sorossal.

A Juncker elleni magyar plakátkampány a fő kiváltó oka volt annak, hogy a magyar kormánypárt ellen eljárás indult pártcsaládján, az Európai Néppárton belül, amelynek a luxemburgi politikus is a tagja. A Fidesz tagságát a 2019-es EP-választás kampányában felfüggesztette a Néppárt, a tagságot vissza azóta sem állították, ám ki sem zárták a Fidesz a pártcsaládból. A különböző tagpártokat mind a mai napig erősen megosztja a Fidesz tevékenysége, ám Orbán továbbra is élvezi a német kereszténydemokraták támogatását.

A pártcsaládon belüli harcok legújabb epizódjaként több képviselőtársa kezdeményezte Deutsch Tamás kizárását a néppárti EP-frakcióból, miután az dehonesztáló kijelentéseket tett Manfred Weber frakcióvezetőre. A botrány végül nem kizárással végződött, ám megtiltották, hogy a pártcsalád nevében szólaljon fel az Európai Parlament plenáris ülésein.