Megszavazta Toronto, a kanadai Ottawa tartomány fővárosának, és Kanada legnépesebb városának tanácsa, hogy különadót vetnek ki az üres lakásokra, hogy ezzel is ösztönözzék a lakhatási célú hasznosítást, egyszersmind mérsékeljék a lakhatási válságot – írja a városi ügyekkel foglalkozó BlogTo portál, valamint Toronto honlapja.

A városi tanács célja elsősorban az, hogy a tulajdonosok kiadják vagy eladják használaton kívüli lakásaikat, azonban amennyiben mégsem így tesznek, a 2022-től kivetett adókból befolyó összegekből megfizethető lakhatást biztosító projekteket fognak finanszírozni.

A városi tanács tagjai elsöprő többséggel, 24-1 arányban szavaztak az üres lakásokra kivetendő adó mellett, amiből az előzetes számítások alapján évi 55-66 millió (kanadai) dollár bevétele származhat a városnak, amennyiben a lakások értékének egy százalékában határozzák meg a mértékét.

Toronto polgármestere, John Tory elmondta

„az üres lakások megadóztatása javítani fogja Toronto lakásellátottságát. Segíteni fog a lakhatási és lakásbérlési piac felfuttatásában. Toronto lakosainak túlnyomó többsége nem fogja fizetni ezt az adót, de az egész város javára válik a több lakás, és a megfizethetőbb lakhatás. A város hivatalnokai most azon fognak dolgozni, hogy biztosan a megfelelő módon vezessük be ezt [az adót]”

Üres lakásokra kivetett adóra van már példa Kanadában, Vancouverben, de létezik ilyen adó például Indiában is. A torontói ingatlantulajdonosok ugyanakkor érdekvédelmi szervezetükön keresztül jelezték, hogy nem tartják különösebben jó ötletnek a saját megadóztatásukat.

Lakhatási mozgalmak pedig világszerte propagálják bevezetését, kiváltképp olyan városokban, ahol problémát jelent a lakáshiány, és szétvált egymástól a lakástulajdonosi és a bérlői réteg, valamint jellemző befektetési forma a lakásvásárlás.

Amennyiben ugyanis egy lakást befektetési céllal tartanak, megeshet, hogy a tulajdonos egy bizonyos összeg alatt inkább nem adja ki az ingatlant, hanem várja hogy a bérleti díjak vagy a lakásárak színvonala elérje azt a mértéket, ami mellett így vagy úgy, de a piacra bocsátja.

Ezzel szemben a lakással nem rendelkezők érdeke, hogy minél olcsóbban tudjanak megfelelő színvonalon lakni. Azon gazdaságokban azonban, ahol az ingatlanok magántulajdonban vannak, és a szabályozások megengedik hogy a tulajdonosok haszonszerzési céllal adják ki a lakásokat – vagyis a világ legtöbb országában – a lakástulajdon jellemzően egyre inkább koncentrálódik. Ez pedig egyre nagyobb hatalmat biztosít a tulajdonosoknak a bérlőkkel szemben, egyszersmind egyre inkább elérhetetlené teszi a lakások megvásárlását azok számára, akik nem rendelkeznek eggyel eleve.

Ennek a folyamatnak az ellensúlyozására egy üres lakás adó csak igen korlátozottan alkalmas, mindazonáltal elképzelhető, hogy a piacra kényszerít valamennyi üresen tartott lakást (ez természetesen nagyban függ az adó mértékétől is). Mindazonáltal egy hasonló, jól megtervezett és a lakáskiadást anyagi eszközökkel minél erősebben motiváló adó valószínűleg akár Budapesten is jótékony hatást gyakorolhatna a lakhatási helyzetre, tekintve hogy a városban, kiváltképp a belvárosban jószerivel egymást érik az üres lakások, miközben a lakhatás egyre inkább luxussá válik.