A Portfolio birtokába jutott pénteki levél szerint a Dunaferr orosz tulajdonosa az egyre kaotikusabbnak tűnő cégvezetésen belüli harcok közepette ismét belengette a munkavállalóknak a társaság már korábban is felmerült eladását.

A „Dunaferr vezetőség” nevében küldött levélben hasonló megoldást vázol fel a társaság tulajdonosváltására, mint amilyet Jevgenyij Tankiljevics, a cég – legalábbis akkori – vezetője már tavasszal kifejtett az Indexnek adott interjújában.

Ahogy a levél fogalmaz,

„Az orosz partner jelenleg is több stratégiai befektetővel tárgyal, akik készek számításba venni a Dunaferrt vertikálisan integrált cégcsoportjuk részeként”.

A korábbi interjúban Tankiljevics pedig úgy nyilatkozott, hogy

„a Dunaferr nem maradhat fenn magányos vállalatként. Valamelyik nagy, vertikálisan integrált, multinacionális acélipari csoport részévé kell válnia, hogy alapanyaghoz jusson.”

A pénteki levél egyébként nem köntörfalaz a cégvezetésen belüli konfliktusok terén, miután szerdán és csütörtökön már különböző fórumokon nyilvánosan támadták egymást az egyes frakciók, a pénteki levél úgy fogalmaz, hogy

„a Dunaferrt egy ukrán kisebbségi érdekcsoport részéről portyázó támadás érte”.

Telefonon értük el Molnár Lászlót, a Dunaferr DV. Vasas Szakszervezeti Szövetség elnökét, aki elmondta, a „portyázókra” és „támadásra” hivatkozással a vezetőség

„Újabb ellenséget talált magának, és ezzel is magáról próbálja elterelni a felelősséget”

miután korábban a szakszervezetet, a kokszóló kft.-t vagy másokat jelöltek meg a kétségbeejtő helyzet felelőseiként.

Arra is emlékeztet a levél, hogy miután tavaly október óta nem volt határozatképes közgyűlése a vállalatnak, a december harmadikára, csütörtökre összehívott közgyűlés is határozatképtelen volt a többségi tulajdonos távolmaradása miatt. Ekkor azt történt, hogy csak három kisebbségi részvénytulajdonos (a DV. Vasas Szakszervezeti Szövetség, a Dunaferr Ifjúsági Szervezet és a munkavállalók részvényesi konzorciuma) képviselői jelentek meg a cég jelenlegi ügyvédjén és a Tetjana Taruta igazgatósági tag meghatalmazását bíró ügyvéden kívül.

Taruta jelenleg az igazgatóság egyetlen érvényes mandátummal rendelkező tagja, azonban őt állítása szerint egy illegitim vezetőség akadályozza feladatai ellátásában, és abban is, hogy egyáltalán a cég területére lépjen, de hogy kik ezek az emberek, azt nem tudni. Normál esetben a céget három testület irányítja, az igazgatóság, a felügyelőbizottság és a cégvezető. Azonban a cégvezető, valamint a felügyelő bizottsági tagok mandátuma lejárt és az öt igazgatósági tagból három lemondott, a negyedik igazgatósági tag, Oleg Mkrtcsan pedig börtönben van.

Mindazonáltal a cégvezetőség pénteki levele biztosítja a munkásokat, hogy

„az orosz partnertől biztosítékot kaptunk arra, hogy teljes mértékben a Dunaferr mellett állnak, és mielőbb véget kívánnak vetni a portyázók által előidézett káosznak”

A levélben a cég végső orosz tulajdonosa, ami most a levél alapján a cég eladásán gondolkozhat, a Portfolio szerint a Vnyesekonombank lehet. A céggel kapcsolatban már hosszú ideje pletykálják, hogy a Dunaferr legfőbb tulajdonosa, azonban ezt a mostani levél sem említi meg, ahogy a lap szerint óvatosan fogalmazott levélben az „eladás” sem szerepel, csak a feljebb említett „stratégiai befektetőkkel tárgyalás” (ami virágnyelven eladási szándékot jelent).

A levelet író menedzsment szerint jogellenes, hogy az ukrán kisebbségi tulajdonos vezető testületnek nyilvánította magát, és a belső viszályok miatt is vált bizonytalanná a cég pénzügyi helyzete, azonban erre vonatkozó hivatalos információ se 2020-ról, se 2019-ről nem áll rendelkezésre.

Azt is megemlítik levelükben, hogy a cég hitelkeretét a hitelezők lenullázták, és megrendeléseket sem kapnak a bizonytalanság miatt, így még a kapacitás hatvan százalékát sem tudják kihasználni, a decemberi működést pedig az alapanyaghiány fenyegeti.

A viszályban a Tarutával, Szergej Taruta, a jelenleg Dunaferrként hivatkozott céget jelentő ISD-alapító lányával szemben álló fél egyébként Jevgenyij Tankiljevics és menedzsmentje, aki noha a gyár legfőbb- általános vezérigazgatóhelyetteseként hivatkozik magára, és a cég de facto vezetője volt az elmúlt években, de megbízatása szeptember harmincadikával lejárt.

A felek között valószínűleg jogi úton fog eldőlni, hogy melyikük jogosult a cég vezetésére. Mindazonáltal ez nem változtat a tényen, hogy a Dunaferr – több szereplő egybehangzó állítása szerint – igen súlyos anyagi problémákkal küzd, az ukrán kisebbségi tulajdonos szerint oly mértékben, hogy a cég jövőjét is veszélyezteti.

Az egésznek a levét pedig a cég dolgozói isszák meg. Nekik ugyanis immár harmadik hónapja késik a bérük, és a decemberi kifizetéseket sem kapják meg egyben. Jelen állás szerint ugyanis a béreket 200 000 forintig fizetik ki december tizedikéig, a fennmaradó részt pedig 28. után kapják kézhez, de az év végi pulykapénzt csak jövőre fogják megkapni.

A Dunaferr DV. Vasas levelet is megfogalmazott Tankiljevicsnek, aki véleményük szerint folyamatosan hárítja a felelősséget, pedig az elmúlt évek felelőtlen vállalatvezetése vezetett ahhoz a helyzethez, hogy most – Tankiljevics sűrű sajnálkozása mellett – nem sikerül kifizetni a béreket, így sokaknak nemhogy ajándékra, de talán még fára sem telik karácsonykor.