December első hétvégéjén választásra készül Románia, lefojtott, de nem indulatmentes kampány után. Úgy tűnik, befagytak az osztályharc frontvonalai a választásra készülő országban: ahogy nő a társadalmi szakadék, úgy próbálnak stabil szavazóbázist építeni a pártok, és éppannyira profitálnak is az osztályellentétekből.

A büntetőpadon még mindig a szociáldemokraták (Partidul Social Democrat, PSD) ülnek. Már bebörtönözték exminiszterelnöküket, expártelnöküket, exminiszterüket és számos önkormányzati vezetőjüket, képviselőjüket, de még mindig nem volt elég a bűnhődés, még mindig nem tudták lemosni magukról a korrupciós vádakat. (Egyrészt azért, mert a párt tényleg képtelen a megtisztulásra, másrészt azért, mert a korrupciós retorika megmerevedett: ugyanazt a kritikát ismétli egyre rögeszmésebben, és egyre kevesebb tartalommal a román jobboldal, legfőképpen a nemzeti liberálisok).

Pedig a mai PSD lassan, de biztosan teljesen kicserélődik: a decemberi választásokon a képviselőjelöltek 60 százaléka új. Sajnos a maradék 40 százalékban (132 eddigi képviselőből 48 kap esélyt a mandátum folytatására) több olyan van, akik ilyen-olyan korrupciós ügyekben érintettek.

Marad a Dragnea-érdekkör, olyanok, akik a korrupcióellenes jogszabályok enyhítéséért, kijátszhatóságáért sokat tettek (Florin Iordache, Eugen Nicolicea). A szenátusi lista hasonlóan alakult, 69 szenátorból csak 26 kap újra esélyt arra, hogy induljon a választásokon. Igaz, nem tartozik a „szerencsések” közé Ecaterina Andronescu, volt tanügyminiszter, akihez a tanügyi korrupció egyik legnagyobb botránya, az úgynevezett „diplomagyár” botrány kötődik – őt nem jelölték újra.

A jelöltlisták alapján nehéz megmondani, hogy mit látunk: újjászületik-e a rendszerváltás óta legerősebb, legstabilabb, és legtöbb botrányt kavaró román párt, vagy csak a régiek szervezik újra soraikat?

Feltűnő azonban, hogy az új jelöltek között rengeteg az orvos. A képviselőjelöltek listáját Alexandru Rafila vezeti – ő az Egészségügyi Világszervezet, a NATO és az Európa Tanács volt szakértője, a Román Mikrobiológiai Társaság elnöke. Kétségtelenül szakmai tekintély. Jelölése meglepte a román politikai elitet, két hónappal a választások előtt jelentette be, hogy a sokszor megbélyegzett, elmarasztalt, a „tudatlanok és vidékiek” pártjaként emlegetett PSD arca lett.

Akkora sokkot okozott bejelentésével, hogy Ludovic Orban miniszterelnök külön nyilatkozatban reagált rá, olyan „hibának” nevezte indulását, amely veszélyezteti a járvány elleni fellépés hatékonyságát. A Rafila által képviselt tekintélyt heves lejárató kampánnyal ellensúlyozták: az elmúlt hetekben sorra kerültek elő vele kapcsolatban terhelő (vagy annak szánt információk). Például az, hogy az apja a szekuritate kötelékében szolgált (1949-ig). „Nem hiszem, hogy szégyellni kellene, ha valaki a szociáldemokráciát választja” – nyilatkozta ingerülten Rafila, amikor az őt ért vádakra reagált, és masszív baloldali kampányba fogott.

Míg a liberálisok és az USR-Plus^[1] a középosztályt, városi értelmiséget mozgósítja, addig a PSD új jelöltje kifejezetten a vidéken, a leszakadó területeken élők mellett kampányol, nekik üzen. A romániai egészségügy anomáliáiról beszél, például arról, hogy a kötelező biztosítási rendszer ellenére bizonyos leszakadó társadalmi rétegek előtt nem nyitott a rendszer, és az alapellátásokhoz is alig vagy egyáltalán nem jutnak hozzá. Méltányosság alapú és nem üzleti alapú egészségügyi reformot akar az országban, ahol az egészségügy privatizációja, az egészségügyi ellátás magánszektorba való kiszervezése évtizedek óta zajlik.

Ugyancsak az új PSD-s „orvosklánhoz” tartozik Adrian Streniu Cercel, ő egyike a nagy pálfordulóknak, mert eredetileg a jobbközép Boc kormány államtitkáraként vált ismertté. A covid járvány idején infektológusként feladatot kapott a PNL-kormány járványmegelőző szakmai tanácsadó testületében is, de felháborodást okozott azzal a javaslatával, hogy a 65 évnél idősebb hozzátartozókat, preventíve távolítsák el a családi közösségekből, akár intézményesen is izolálják őket. A tavasszal a nemzeti-liberálisok elbúcsúztak tőle, novemberben megállapodott a szocdemekkel, és a jelek szerint a PSD-nek van az egyik legtekintélyesebb covid specialista gárdája.

Tekintettel arra, hogy az idei választási kampány szinte kizárólagosan a pandémiáról, és annak gazdasági hatásáról szól, ez meglehetősen nagy fegyvertény. Felbukkan az orvos-politikus csapatban egy erdélyi magyar szempontból is fontos figura: Leonard Azamfirei, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem rektora. A MOGYE ügye eddig is alapvetően meghatározta a román kormányok és az RMDSZ viszonyát, és a jelek szerint a PSD ezután is rajta tartja a kezét az erdélyi magyar szempontból kiemelten fontos intézményen.

A járvány és az elmúlt egy évben ellenzékben töltött idő is mind a szociáldemokratáknak kedvez: sem a kormányzás, sem a járványintézkedések népszerűtlensége nem érinti őket. Nőtt is a támogatottságuk a felmérések szerint, a közvélemény-kutatások szerint 20-23 százalékos eredményt érhetnek el a választásokon. Hasonlóan a többi román párthoz, a PSD is elsősorban az európai alapokból, az újjáépítési programból indítaná újra a jelentős visszaeséssel küzdő gazdaságot. A jobboldali pártokkal ellentétben azonban

adóemeléssel növelnék a költségvetés bevételeit, eltörölnék a minimálbérből élők, és csökkentenék a kisjövedelműek adóterheit, növelnék a gyermektámogatásért, szociális gondozásért járó juttatásokat, növelnék ugyanakkor a vállalkozók adóterheit, és szigorítanák az ÁFA visszafizetés feltételeit is.

A kormányzó Nemzeti Liberális Párt (Partidul Național Liberal, PNL) mindent megtett az elmúlt években azért, hogy minél több szociáldemokrata politikust megbuktasson, és hogy még a parlamenti ciklus lejárta előtt ellenzékből kormányra kerülhessen. Sikerült is, el is vitte a balhét. A közvélemény-kutatások szerint a PNL népszerűsége folyamatosan csökken (a legutóbbi hónapban 4 százalékkal!), bár még mindig a nemzeti liberálisok a legerősebb ellenzéki párt Romániában, a választások előtti hetekben 28 százalékos eredményt jeleztek előre nekik.

A járványidőszakban meglehetős határozottsággal vállalták fel a megszorító intézkedéseket és az ezzel járó társadalmi vitákat, amit a PSD elleni támadásokkal kompenzáltak. Még mindig a korrupcióellenes retorikával kampányolt Ludovic Orban pártja. Nem csak azért, mert a szociáldemokratákra ráégett a korrupció vádja, hanem azért is, mert kiéleződött a harc a jobboldali, középosztálybeli szavazókért, és mert így akarják a „közélet tisztaságáért” kampányoló USR-Plus pártszövetség szavazóit meggyőzni, megszerezni.

Klaus Iohannis a párt arca a mai napig, kísérletet sem tett arra, hogy fenntartsa a semleges államelnök látszatát. Iohannis két üzenetet visz évek óta: a PSD-vel való leszámolásét és a nacionalista hangulatkeltését – ez nem is annyira a magyaroknak, mint az RMDSZ-nek szól.

A magyar érdekvédelem jó partnernek tűnik, jók a pozíciói az Európai Néppártban (mióta az uniós források ennyire felértékelődtek, azóta a néppárti tagság is különösen fontossá vált), fegyelmezett a szavazóbázisa. Éppen ezért jó alkusznak is bizonyult, a PNL a jelek szerint gyengítené is az RMDSZ pozícióit, vagy – ha erre mód van – stabil, de kevésbé alkuképes partnerre cserélné a magyarokat.

Az USR-Plus pártszövetség most a harmadik legerősebb párt Romániában, bár a népszerűsége a PNL népszerűségénél is jobban csökkent: jelenleg 18 százalékos támogatottságot mértek neki, egy hónappal ezelőtt 24 százalékot. A nyugdíj és járulékemeléssel kampányoló PSD-vel szemben, a PNL és az USR-Plus is „vállalkozóbarát”, „befektetőbarát” és „fejlesztésbarát” programmal kampányol: mindkét párt a tőkeerős (?) román középosztályt célozza. A két pártprogram közötti kisebb különbségek azonban jelentős szemléletbeli különbségről árulkodnak.

A PNL az adófizetési fegyelem növelésével, az adózás jutalmazásával, az állami kiadások csökkentésével, az adóhatóság reformjával kampányol. Az USR-Plus ide is, oda is kacsint. Hasonlóan a PSD-hez, kitart a minimálbér adómentessége mellett, de eltörölné az úgynevezett speciális nyugdíjakat – a képviselőknek, polgármestereknek, bíráknak járó emelt nyugdíjat (a havi átlagnyugdíj 10-15-szörösét).

A speciális nyugdíjak eltörlése vissza-visszatérő vita a parlamentben, az RMDSZ is nyújtott be erre vonatkozó törvénytervezetet, de egyelőre ez az intézmény érvényben maradt. Volt olyan USR-s és PSD-s képviselő, aki néhány nappal a parlamenti ciklus lejárta előtt visszaadta a mandátumát, hogy így tiltakozzon a speciális nyugdíjak intézménye ellen, és így mondjon le az őt megillető, messze átlagon feletti juttatásról (a mandátum visszaadása egyébként nem jelenti azt, hogy automatikusan elesnek a juttatástól).

A populista gesztusok mellett az USR határozott tisztogatást ígér a közszférában: átláthatóbb, költséghatékonyabb és főképp kisebb kiadásokat. Ezzel, a közszféra karcsúsításával, költséghatékonysággal és zöld programmal nyertek polgármesteri székeket Bukarestben és olyan tekintélyes városokban is, mint Temesvár.

A szeptemberi önkormányzati választások alatt úgy tűnt: tényleg a városi, magasan képzett, zöld újgenerációé a jövő. December elejére ez az ifjonti lelkesedés némileg mérséklődött. Nem csak a népszerűségi adatok romlása miatt, nem csak azért, mert a rég legyőzöttnek hitt PSD mégiscsak összerakott egy elég meggyőző jelöltlistát, és szinten tartja. Hanem azért is, mert a PNL tényleg mindent megtesz azért, hogy az USR szavazókat magához vonzza. Hogy ez mennyire sikeres, azt jól jelzi, hogy Nicușor Dan, az USR egyik alapítója, Bukarest új, USR támogatással szeptemberben megválasztott főpolgármestere nyíltan állást foglalt: a PNL mellett fog szavazni, és erre biztatja támogatóit is.

Mindeközben az RMDSZ többszörösen is nehéz helyzetben van. A legutóbbi közvélemény-kutatási adatok alapján nem, vagy éppen hogy csak átlépi a választási küszöböt (ezt rendszeresen előre szokták vetíteni, az RMDSZ pedig rendszeresen mégiscsak bejut a parlamentbe). Városi, képzett szavazóinak jelentős részét elviheti a magyar választók felé is nyitó USR-Plus.

A székelyföldi, vidéki szavazók választási kedve hagyományosan alacsony. A választási matematika sem az RMDSZ-nek kedvez, nincs feltétlenül szükség a jelenlétére ahhoz, hogy stabil kormánykoalíció szülessen – ha az előrejelzések beigazolódnak. November végén a Fidesz és a magyar kormány Erdélybe delegált küldöttjei kampányoltak a magyar érdekképviselet mellett (Szijjártó, Gulyás Gergely), a „történelmi” magyar egyházak vezetői és a helyi polgármesterek, önkormányzati vezetők.

Nem maradt túl sok kampánytéma a magyar érdekképviselet számára. Az RMDSZ-es politikusok bírálták a PNL járványellenes megszorító intézkedéseit, hátha sikerül népszerűségre váltani az egyre türelmetlenebb, a karantént elutasító erdélyiek bosszúságát. És

a lehető legtöbb helyen elhangzott: a magyar kormány támogatásával indítanának fejlesztési programokat (vagy folytatnák a már megkezdetteket). A román ellenzék és kormánypártok által remélt uniós segélyek, költségvetés felhasználásáról kevesebb szó esett, nehéz is lenne erről nyilatkozna az RMDSZ-nek, hiszen stratégiai partnere, a Fidesz épp vétóval fenyegeti Brüsszelt.

Erdélyi magyarok számára most az elérhető cél Bukarestben is, Budapesten is: minél több pénzt „kijárni”.

Eltérő stratégiák, élesen szemben álló választói csoportok, mélyülő társadalmi szakadék, így készülnek választásra Romániában a jelöltek. Egy közös van az összes, választásra készülő pártban, ideértve a magyar érdekképviseletet is: mindannyian – végre, annyi válság után – nyugodt, kormányválság és bukás nélküli négy évet remélnek, szeretnének. Már ha sikerül ehhez kellően erős ellenzéket és kormányt megszavazni.