Még a járvány első hulláma során Karácsony Gergely főpolgármester úgy határozott, hogy a Városháza Gerlóczy utcai épületében kell biztosítani a hajléktalan emberek számára az őket is megillető karantént, ami nem mellesleg az össztársadalom érdekét is szolgálta volna azáltal, hogy elősegítette volna a koronavírus terjedésének megakadolyázását.

A Fővárosi Kormányhivatal megtorpedózta ezt a döntést, mondván, a megnevezett épület turistaövezetben található és különben is műemlékvédelem alatt áll.

A Fővárosi Önkormányzat viszont a bíróságon megtámadta ezt a döntést, és a törvényszék végül az önkormányzat – egyúttal a hajléktalan emberek – javára döntött: a Fővárosi Törvényszék új eljárásra kötelezte a Kormányhivatalt.

A Kormányhivatal korábbi döntése nemcsak, hogy álságos volt, de kiválóan rávilágított arra az általános kormányzati magatartásra, amely a turizmusipart minden áron kész megvédeni – akkor is, ha hajléktalan emberek életéről van szó; akkor is, ha gazdasági elemzők szerint még évekbe telhet, míg a turizmusipar visszaáll koronavírus-előtti állapotába, ha egyáltalán valaha visszaáll. A kormánynak ez a vaksága a turizmus ügyében nem tudható be másnak, minthogy erősen kötődik a szállodaiparhoz, pl. Mészáros Lőrinc személyén keresztül.

Ami pedig a műemlékvédelmet illeti, arra is van példa, hogy szállodaiparbeli érdekei miatt szüntette meg a kormány egy ingatlanegyüttes műemlékvédelmét – tehát egyáltalán nem biztos, hogy az a bizonyos Gerlóczy utcai műemlék rosszabb kezekben lesz a hajléktalanoknál, mintha a kormányközeli szállodaiparéban lenne, sőt.