Sok vita, ellentétes vélemény olvasható azzal kapcsolatban, hogy a pedagógusok mekkora veszélynek vannak kitéve a járványhelyzetben. Születnek döntések, ahogy szokott lenni, valakinek tetszik, másoknak kevéssé. Azért az általánosan elfogadott vélemény, hogy az idősebbek, különös tekintettel a 65 évesnél idősebbek, fokozott veszélynek vannak kitéve.

Velem együtt viszonylag sokan vagyunk, akik nyugdíjasként óraadói megbízással továbbra is részt vállalunk a diákok oktatásában, nevelésében, nyilván nem elhanyagolható számban olyanok, akiknek a szakképesítése olyan tantárgyak tanítására jogosít, amiből hiány van.

Igen, hiány van kémia, fizika, biológia stb. tanárokból még akkor is, ha a Klebelsberg Központ elnöke szerint nincs tanárhiány. Szerencsére egészségi állapotunk lehetővé teszi a tanítást, igyekszünk – nem kevés esetben személyes kötődések okán is – vállalni a nyugdíj melletti munkát, hiszen tudjuk, ha nem vállaljuk, több iskolában nem lesz szaktanár.

Természetesen én is, hasonlóan nyugdíjas kollégáimhoz és minden pedagógushoz, aggódom, hogy elkapjuk a fertőzést, akár mi magunk is megfertőzhetünk másokat. A lehetőségek szerint mindent megteszünk a fertőzés elkerüléséért, de bármi előfordulhat. Éppen ezért fontosnak tartjuk, hogy az oktatásirányítás felelős vezetői biztosítsák azokat a körülményeket, amelyek esélyt adnak a biztonságos munkavégzéshez. Jól esnek a gesztusok is. Hallottam, olvastam, hogy a Béres Gyógyszergyár Béres Cseppet ajándékoz minden pedagógusnak, aki a Klebelsberg Központ intézményeiben végzi munkáját.

Azt gondolom, az iskolai dolgozók jelentős része örült a miniszterelnöki bejelentésnek, miszerint hetente tesztelik az oktatásban dolgozókat. Aztán ma megtudtam, az illetékes tankerület annyi Béres Cseppet küldött az iskolába, ahány kinevezett pedagógus van. Óraadó tanár, a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkatársak, pl. iskolatitkár, a technikai személyzet, a takarítók, akik minden szünetben fertőtlenítik a termeket, nem részesülnek a cseppekből.

Kémia tanárként nagyon sokszor hallom, amikor a tantárgyam szóba kerül, hogy a kovalens kötés a negatív példa. Persze, kémia tanárként még örülhetek is, hogy a kovalens kötés mindenkiben mély nyomot hagyott. A Béres Cseppek kapcsán az jutott eszembe, a kötésekkel próbálom megmagyarázni magamnak, esetleg másoknak ezt a helyzetet. Nem szűkíteném a témát a kovalens kötésre, de minden évben tanítom, hogy a kémiai kötések két csoportra oszthatók, elsőrendű és másodrendű kötésekre. Elkerülöm a szakmai részleteket, de az most lett világos számomra, hogy az oktatás pedagógusai, dolgozói is két csoportra oszthatók, elsőrendű és másodrendű alkalmazottakra.

Próbálom részletesen bemutatni a különbségeket, és nem szűkítem le a pedagógusokra.

Elsőrendű alkalmazott: a közalkalmazotti státuszban dolgozó pedagógus.

Másodrendű alkalmazott: minden nem pedagógus közalkalmazott, valamint a pedagógus, aki óraadói szerződéssel, polgári jogviszonyban van alkalmazásban.

Az elsőrendű alkalmazottat meg kell védeni, ehhez segítség a Béres Csepp. A többiek, a másodrendűek nyugodtan mellőzhetik a megelőzés Béres Cseppben megnyilvánuló lehetőségét.

Néhány további gondolat, ami nem a járványhoz kapcsolódik, de erősíti azt a tételt, hogy vannak elsőrendű és másodrendű pedagógusok. Az elsőrendű pedagógus értelemszerűen azt a bért kapja, ami a besorolásából következik. Megjegyzem, nagyon helyesen, ez év szeptemberétől a pedagógusok kaptak egy 10% mértékű ágazati pótlékot. Ezzel együtt sem mondható magasnak a pedagógus kollégák fizetése, de az előző tanévhez képest legalább volt némi emelkedés.

Az óraadói szerződéssel foglalkoztatottak óradíja pont annyi, mint az előző évben, az én tankerületemben 3500 Ft/óra. Az elsőrendű pedagógusnak, amennyiben lakóhelyétől eltérő településen foglalkoztatják, természetesen jár a törvény szerinti útiköltség térítés. Nekünk, másodrendűeknek minden költségünk benne van az óradíjban, ez ott van a megbízási szerződésben. Mondhatja persze bárki, nem kötelező aláírni a szerződést, ez egy polgárjog által szabályozott terület, lehetőség van a béralkura. Az alku lehetősége valójában az „elvállalom/ nem vállalom” döntési helyzetre vonatkozik.

Van még egy fontos különbség az elsőrendű és másodrendű kötések között, ezt többnyire tudják is a diákjaim, nevezetesen, hogy a másodrendű kötés erőssége tizedrésze az elsőrendű kötés erősségének. Valahogy nem veszem észre, hogy tőlünk, óraadóktól kevesebbet várnának el a vezetőink, mint a többi pedagógustól. Ez természetesen így normális és jó, gyakorlatilag ugyanazt a munkát végezzük, miért is lennének mások az elvárások.

Talán pont azért éreztem ezt a néhány gondolatot leírni, mert mérhetetlenül rosszul esik, hogy egy jó gesztust, a Béres Cseppek adományozását sikerül úgy megvalósítani, hogy néhányan még csak véletlenül se érezhessük ennek a gesztusnak a jótékony hatását. Félreértés ne essék, nem közvetlenül a Béres Cseppeket hiányolom. Amennyiben szükségesnek tartom magamnak, meg tudom vásárolni.

De nem esik jól másodrendű alkalmazottnak, pedagógusnak lenni. Természetes módon vetődik fel bennem a kérdés, a hetente rendszeresen végzendő tesztelésekből is kimaradunk? Remélem, a tesztelésnél nem igazolódik, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kirakva.