Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

„Az a szép zöld gyep, az fog nekem hiányozni, a gyep!” A Natura 2000 gyepek jövője

A gyepeket sokan nem sorolnák be fontos természeti kincseink közé, pedig nagyon értékes területek. Környezeti hasznukat az úgynevezett ökoszisztéma-szolgáltatásokkal tudjuk leírni. Így például ellátó szolgáltatásnak tekintjük, hogy takarmányt és gyógynövényt adnak; szabályozó szolgáltatásnak pl. a klímára gyakorolt hatásukat, az erózió mérséklését és a rovarok általi beporzást, kulturálisnak pedig az ökoturizmust.

Ha a növényzet klímaszabályozó szerepéről esik szó, szinte mindenki elsőként a fákra és erdőkre gondol, pedig egy fajgazdag gyep CO2-elnyelő képessége összemérhető az erdőkével, és ez a képesség állapotuk javításával még tovább növelhető.

Arról se feledkezzünk meg, hogy számos természeti értékünk is mezőgazdasági művelés alatt álló területekhez, nagyobbrészt gyepekhez kötődik, így ezen állat- és növényfajok megőrzésének többek közt a gyepek fenntartása és megfelelő kezelése az egyik fő záloga.

Hazai gyepjeink jelentős része másodlagos kialakulású, megőrzésük alapvetően a kezelésüktől függ. A gyepeket általában kaszálással vagy legeltetéssel tartják fenn, a kezelésük felhagyásával azonban a gyep fajokban elszegényedik, megjelennek benne a gyomok. Idővel pedig megindul a cserjésedés és erdősülés folyamata, amellyel a nyílt élőhely, amelyet fenn szeretnénk tartani, megszűnik. Ezen túlmenően az erdősülés sok esetben nem őshonos fajokkal történik, mivel az eredeti gyepszerkezet megbomlása utat nyit az inváziós fajok megtelepedésének.

Felhagyott legelő a Szatmár-Beregben, virágzó kecskerutával (Galega officinalis); fotó: Varga Ildikó.

Országos viszonylatban a gyepek kiterjedése jelentősen csökken, az elmúlt fél évszázadban a természetes gyepterületeink felét elvesztettük. Ebben a legnagyobb szerepet a szántóterületek növekedése játszotta, részben a kisgazdaságok megszűnéséből eredően, amely egyúttal a változatos, mozaikos tájszerkezetet is csökkentette.

A mezőgazdasági területeken a biodiverzitás jelentős csökkenése figyelhető meg. Hazánkban a mezőgazdasági területekhez kötődő madárfajok állománya (Farmland Bird Index) az ezredforduló óta közel 30%-kal csökkent (MME). Mindezek ismeretében könnyen belátható, hogy a közel 400 000 hektár gyepet magába foglaló, az Unió természetvédelmi irányelvei (élőhelyvédelmi és madárvédelmi) alapján kijelölt területeknek, a Natura 2000 hálózatnak kulcsszerepe van a trendek mérséklésében és visszafordításában.

Azonban a Natura 2000 területek kijelölése önmagában nem elegendő ennek teljesüléséhez, ahogy fentebb írtuk, a gyepek fenntartása nagymértékben függ a kezelésüktől, ezzel szoros összefüggésben a támogatásoktól és a megfelelő ösztönzőktől, valamint a területhasználatok megfelelő szabályozásától és körültekintő tervezésétől.

Jó természetességű ártéri mocsárrét Kölked térségében (Béda-Karapancsa); fotó: Varga Ildikó.

Hogyan segíthetik hatékonyabban a támogatások a gyepek megőrzését és állapotuk javítását? Egyrészt a már működő támogatások finomhangolásával, másrészt új szabályok, előírások és támogatási konstrukciók bevezetésével.

2007 óta él a gyepek kötelező földhasználati előírásait meghatározó kormányrendelet (269/2007. (X. 18.), amelynek a gyakorlati természetvédelmi szakemberek által is igazolhatóan több, egyértelműen pozitív hatású rendelkezése van. Ilyen például a belvíz elvezetés tiltása, a növényvédőszerek használatának korlátozása, valamint a kaszálás módjára (a kaszálás során az ott élő állatok zárványterületre szorítása a kaszálandó terület középpontjából indulva vagy a táblaszél mellől, vadriasztó lánc kötelező használata) vonatkozó előírások.

Ürgés gyep a Kornyi-tó mellett; fotó: Varga Ildikó.

Ami viszont mindmáig hiány maradt, hogy az egyes gyeptípusok kezelési igénye közti különbségek nem jelennek meg a szabályozásban, az általános, minden gyeptípusban alkalmazandó előírásokat tesz. Pedig már a legegyszerűbb szabályok szintjén – mint pl. a kaszálás ideje és módja, legeltethető állategység (legelő állat/ha) – sem lehet egyformán kezelni egy nyílt homoki gyepet és egy üde láprétet.

Az előírások gyeptípusok szerinti elkülönítésére lenne szükség, a helyi viszonyokhoz való alkalmazkodás érdekében. További nehézség, hogy egyes gyeptípusok esetében a kezelés mellőzése lenne a kívánatos az állapot megőrzése és a hosszú távú fenntartás érdekében, ami támogatási oldalról nem tudunk kezelni, hiszen a támogatás alapját a kieső jövedelem adja.

A gyepek kezelésére a hagyományos, legeltetéses gyepgazdálkodás lenne az ideális, de legelő állat hiányában, sok esetben a kaszálás marad az egyetlen megoldás. A legeltetéses állattartás fenntartása, arányának növelése tekintetében közös a természetvédelem és a gazdálkodók érdeke, az állattartók részéről mégis több kritika éri a jelenlegi Natura 2000 gyepgazdálkodásra vonatkozó szabályokat.

Amit mindenképp szem előtt kell tartani, hogy a Natura 2000 területeken a gyepgazdálkodás és a hozzá kapcsolódó szabályozás elsődleges célja a természeti értékek megőrzése a megfelelő gazdálkodás támogatásával, és nem a hozamok növelése és a gazdasági szempontok erősítése.

Amikor olyan érvek is elhangzanak, hogy mennyivel jobban megérné szántóföldi gazdálkodást folytatni, a környezeti terhelésről mintha megfeledkeznénk.

Az extenzív gyepgazdálkodás és az intenzív szántóföldi gazdálkodás környezeti hatásait összemérve, egyértelműen az utóbbi a károsabb. Gondoljuk meg, ha az intenzív gazdálkodásból eredő talajerózió, tápanyag bemosódás, vegyszerterhelés által okozott környezeti károkat, esetleges helyreállításuk költségeit is beszámítanánk, a termelés intenzívebbé tétele egy ponton túl már gazdaságilag sem térülne meg.

A Közös Agrárpolitika (KAP) támogatási rendszerében a gyepgazdálkodáshoz kötődően vannak olyan támogatási források, melyek alkalmasak az intenzifikáció ellensúlyozására. Környezeti szempontból kedvező változásokat idéznek elő és – összességében az elmaradó költségek és beérkező támogatások miatt – pénzügyileg is versenyképessé teszik az extenzív gazdálkodást.

Ettől függetlenül az újragondolásnak, az érvek megvitatásának mindig teret kell biztosítani, ami különösen aktuális most, az új KAP támogatási ciklus tervezésének folyamatában. Azonban arról se feledkezzünk meg, hogy az agráriumban tapasztalt kedvezőtlen folyamatok (jelentős termelés-szerkezet átalakulás, kedvezőtlen birtokszerkezet és tulajdonviszony) egyike sem kérhető számon a kizárólag a Natura 2000 területeken, mint ahogy a megoldást sem csupán a Natura 2000 területek támogatásának szabályozásában kell keresni. Ugyanakkor legalább a Natura 2000 gyepeken – amelyek a hazai gyepterületek felét teszik ki – ösztönözni kell a minimális környezeti terhelés mellett végzett gyepművelés fenntartását.

A szabályozás másik pillére a területhasználat kérdése. Itt is akad tennivaló, hiszen szinte napi szinten szembesülünk azzal, hogy újabb beruházás, beavatkozás valósult meg Natura 2000 területen, annak ellenére, hogy a természeti környezetre gyakorolt hatásuk alapján ezek eleve kizárhatók lennének.

Az a „szalámi” technika, amely mentén mindig csak egy kis területet harapunk ki a Natura 2000 területekből – amely hatás talán önmagában valóban nem jelentős, de az újabb és újabb területfoglalással járó elképzelésekkel együtt, már jelentős hatást gyakorol a gyepek állapotára és kiterjedésére – szintén nem kedvez a gyepek területi megtartásának, és állapotuk megőrzésének.

Árvalányhajas gyep a Keleti-Bakonyban; fotó: Varga Ildikó.

Mind a beruházók, mind a hatóságok oldaláról az eljárások során az összeadódó (kumulatív) hatásokra nagyobb figyelmet kellene fordítani. Számos olyan fejlesztési lehetőség van, amely összhangban áll a Natura 2000 szellemiségével, a természeti értékekre épít, és annak előnyeit aknázza ki. A stratégiákban oly sokszor emlegetett barnamezős beruházások ösztönzése, előnyben részesítése sajnos sokszor csupán írott malaszt marad.

A kedvezőtlen tendenciák visszafordítása, a gyepek környezeti hasznának, szolgáltató képességének és biológiai sokféleségének megőrzése és fejlesztése érdekében mindenképp szükség lenne egy olyan országos gyepstratégiára, amely kellő hangsúlyt fektet az extenzív gazdálkodás ösztönzésére és kiterjesztésére, valamint a területhasználat tervezése során is következetesen védi természeti értékeinket.

Öt évvel ezelőtt a Fenntartható Fejlődési Célok keretében gyúrta egybe az ENSZ az elmúlt évtizedekben indított több nagy ívű programjátvárt áttörés azonban elmaradt, nem lett fenntarthatóbb a világ.

De azt egyre pontosabban látjuk, mit rontottunk el eddig, és hogyan lehetne hatékonyabb a környezet- és klímavédelem, akárcsak más fenntarthatósági célok megvalósítása. Ez utóbbiak ötödik „szülinapjára” jelent meg a Civil Kerekasztal a Fenntartható Fejlődési Célokért tanulmánykötete, a Fenntartható fejlődés: Rakjuk együtt helyre a kockákat címmel.

Ennek fejezeteiből adunk ízelítőt több cikkben a Mércén, arra keresve a választ, hogy mit kell tennünk a jelenlegi rossz megoldások ellentmondásainak feloldása, a valódi változás érdekében.

Kiemelt kép: Dolomit sziklagyep ősszel Gánt mellett. Fotó: Varga Ildikó.