A Város Mindenkié csoport hiába tárgyalt a Csepel fideszes polgármesterével, valamint az alpolgármesterrel – akikkel mellesleg annak ellenére sikerült egyeztetni, hogy jelenleg covid-betegek – a kerületvezetés jogi okokra hivatkozva nem hajlandó elállni egy férfi és idős édesanyja kilakoltatásától. Holott ezt az AVM szerint valójában minden további nélkül megtehetné.
Ahogy szombaton megírtuk – akkor még a kerület azonosítása nélkül – az önkormányzat úgy határozott, hogy kedden kilakoltatják Elemért és ápolásra szoruló édesanyját önkormányzati bérlakásukból, hiába törlesztik immár egy éve korábban felhalmozódott tartozásukat. A kerület problémája az, hogy nem az önkormányzat által megkövetelt, havi 65 ezer forintos mértékben, mivel egy hónapban csak negyvenezret tudnak kigazdálkodni – a negyvenezres lakbéren felül – így az önkormányzati vagyonkezelő felmondta a törlesztésre vonatkozó, részletfizetési szerződést.
Vasárnap érkezett meg a kerületi vagyonkezelő levele, amiben jogszabályokra hivatkozva közli, hogy a kilakoltatási moratórium beállta előtt kevesebb, mint két héttel utcára rakják Elemért és édesanyját.
Teszik ezt annak ellenére, hogy az AVM és az Utcajogász felvázolták a kerület vezetésének, hogy a vagyonkezelő hiába a hivatkozott harmadik részletfizetési lehetőség be nem tartására mint casus belli-re a szerződés felmondásához, amennyiben emberségesen kívánják megoldani a helyzetet – ahogy azt többször hangoztatták – a polgármester hivatkozási alap nélkül elhalaszthatja a kilakoltatást.
Annak fényében is érdekes, hogy az önkormányzat nem akar elállni a kilakoltatástól, hogy a lakók korábbi 1,7 milliós tartozásukból az elmúlt évben nagyjából 700 ezer forintot letörlesztettek, és jelenleg is havi 80 ezer forint körüli összeget fizetnek a lakásért. Ebből 40 ezer a havi bérleti díj, e mellé várna az önkormányzat további havi 65 ezer forintnyi adósságtörlesztést, ez utóbbi helyett fizetnek jelenleg havi negyvenezer forintot, miután Elemér a járvány miatt elveszítette az állását.
Ez az önkormányzat hivatkozási alapja, és még az sem hatotta meg, hogy miután Elemér november másodikától ismét munkába állhat, nem csak az édesanya 70 ezer forintos nyugdíjából lesz bevételük, újra képesek lehetnek az önkormányzat által megkövetelt havidíjat és a vagyonkezelő felé fennálló tartozást is fizetni. Arról nem is beszélve, hogy mióta elkezdték a tartozás törlesztését, nem volt olyan hónap, mikor újabb hátralék keletkezett volna.
Miközben a fideszes önkormányzat a többek között a „nemzeti vagyon védelmére” hivatkozik a család kilakoltatása kapcsán, az AVM szerint amennyiben az utcára kerülnek, Elemér lakhely híján csakhamar ismét elveszítheti munkáját.
Így a szervezet szerint, ha valóban fontosnak találnák a nemzeti vagyon védelmét, annak érdekében akkor járnának el megfelelően, ha nem mondanák fel a szerződést, hisz úgy jóval nagyobb esélye lenne a kerületnek behajtani a fennálló, mintegy egymilliós tartozást.
Hovatovább, amennyiben a kerületi önkormányzat kiadna egy szándéknyilatkozatot, akkor a fővárosi Hálózat Alapítvány is tudná támogatni a család lakhatását 300 ezer forinttal, ami segíthetne a vagyonkezelő felé fennálló tartozás törlesztésében – erre azonban nem volt nyitott a kerület vezetése.
Miután egyelőre nem úgy tűnik, hogy az önkormányzat keddig elállna szándékától, és megkegyelmezve a családnak nem tenné őket utcára 12 nappal a kilakoltatási moratórium beállta előtt, egyre súlyosbodó járványhelyzet közepette, az AVM élőláncot szervez, amivel remélhetőleg sikerül megakadályozni kilakoltatásukat.
Elemérék esete sajnos nem egyedi: míg a járvány első hulláma idején kihirdetett veszélyhelyzetben rendelet védte a kilakoltatás előtt állókat, a mostani, sokkal súlyosabb második hullámban semmi sem védi meg a családokat a kilakoltatástól. Bár az önkormányzatoknak egyébként is törvényi kötelezettsége a hajléktalanná válás megelőzésének biztosítása, ahogy azt az utóbbi hónapok példái mutatják, továbbra is bevett gyakorlat az elhelyezés nélküli kilakoltatás – pedig most lenne igazán szükség az emberséges bánásmódra.
Kérdéseinket elküldtük a csepeli önkormányzatnak is, amint válaszolnak, cikkünket frissítjük.
Frissítés, november 2. 20:42
A csepeli városgazda tájékoztatása szerint a lakók kilakoltatásához azért folyamodtak, hogy a bérlő elhagyja a határozott időre szóló bérleti szerződés lejártát követően az ingatlant, ami mint írták nem történt meg, és állításuk szerint többször megkíséreltek egyeztetni vele e célból, ami nem vezetett eredményre, emiatt kényszerítik ki hatósági úton a lakás elhagyását.
A felhalmozott hátralékkal kapcsolatban közölte, hogy „a kilakoltatástól némileg függetlenül – igaz, hogy a volt bérlőnk hátralékot is felhalmozott. Ezen hátralék rendezése céljából az elmúlt években három részletfizetési megállapodást is kötöttünk, ám egyiket sem fizette, így ilyen módon sem sikerült rendezni a tartozását.”
A városgazda kifejti, hogy mind az ingatlan, mind a pénzkövetelés „nemzeti vagyon”, így jogszabályi kötelezettségük felelősen gazdálkodni velük, és mint írja, „az elmúlt években számos lehetőséget biztosítottunk volt bérlőnknek rendezni a lakhatását, és a hátralékát – melyekkel nem élt. A kilakoltatás kitűzött időpontját megelőzően a szociális ágazat munkatársai is meglátogatták, azonban a segítséget elutasította, és nyilatkozatában rögzítette, van hova költözniük.”
A városgazda szerint közölték az AVM-mel, hogy nincs jogi lehetőségük az érintettek lakhatását rendezni, és a szervezet sem tudta megindokolni, hogy hogyan térhetnének el a hivatkozott jogszabályoktól – ugyanakkor az AVM-re reagálva megjegyzi, hogy a „jó szándék” a vonatkozó szabályok megszegésére nem elégséges indok.
Emellett tájékoztatásuk szerint „a kilakoltatást nem cégünk, hanem a kijelölt bírósági végrehajtó foganatosítja, az időpont kitűzése is az ő feladata, mellyel kapcsolatban a jogszabályban megjelölt szabályok szerint járt el – arra cégünknek az időpont tekintetében ráhatása nem volt.”
Frissítés, november 2. 21.03
A Város Mindenkié reakciójukban azt írják,
„A jogi helyzetet értjük és megértjük, azonban azt gondoljuk, hogy a téli kilakoltatási moratórium előtt 12 nappal, egy világjárvány kellős közepén hajléktalanná tenni egy idős beteg hölgyet és fiát embertelen és igen kegyetlen megoldás, még ha Önöket olyan nemes cél is – mint a nemzeti vagyon védelme – vezérli.
Álláspontunk szerint az önkormányzati vagyonnal történő felelős gazdálkodás is a kilakoltatás felfüggesztését, lakhatásuk megőrzését teszi indokolttá. Ugyanis amennyiben elveszítik otthonukat Elemér várhatóan rövid időn belül elveszíti majd a munkáját is, ami miatt a fennálló tartozásuk jó eséllyel behajthatatlanná válik. Ezzel szemben az elmúlt időszakban bizonyították, hogy lakhatásuk költségeiről, hátralékuk törlesztéséről képesek gondoskodni.”
A szervezet emellett megjegyzi, hogy a hatályos törvények és jogszabályok alapján a végrehajtást kérő bármikor kérheti különös indok nélkül a végrehajtás felfüggesztését, ehhez a jogviszonyt sem kell rendezniük.
Az AVM azt is kifejti, hogy a család állítása szerint az őket váratlanul meglátogató szociális munkásnak úgy nyilatkoztak, hogy „egy-két napra tudnak hova menni, azt nem, hogy a lakhatásuk megoldott lenne. Megfelelő elhelyezést a család számára nem ajánlottak fel.”
A szervezet továbbra is arra kéri az önkormányzatot, hogy ne tegyék hajléktalanná a családot, emellett kijelentik, hogy a kilakoltatásokat különösen aggályosnak tartják a koronavírus-járvány idején. Emellett hivatkozzák az ENSZ vonatkozó álláspontját is, miszerint „az ENSZ lakásügyi különmegbízottja és a hajléktalansággal foglalkozó szervezetek európai ernyőszervezete egyaránt magától értetődőnek tekinti, hogy a kilakoltatások a jelenlegi helyzetben alapvető járványügyi és népegészségügyi érdekeket sértenek, és így a járványügyi védekezés elengedhetetlen eleme a kilakoltatások teljeskörű felfüggesztése.”
