Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A peremvidékeken néhány száz méteren leképeződik a magyar társadalom

Ez a cikk több mint 3 éves.

A lakhatási kérdés tematizálása során, valahányszor szóba kerül a belvárosi lakások megfizethetetlensége, az élet drágulása, szinte kivétel nélkül hangzik el az érv: ha valakinek nincs pénze, nem kell a belvárosban lakni!

A lakáspiaci áremelkedések miatt egyre többen szorulnak vidéki városokba, illetve városokból külterületekre.

Vasárus Gábor, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Alföldi Tudományos osztályának fiatal kutatója statisztikák alapján dolgozta fel, milyen az élet a város peremén. A vizsgálat Győr, Zalaegerszeg, Szeged és Hódmezővásárhely agglomerációjára fókuszál.

A külterületen élők több csoportból tevődnek össze. Ide költözik az is, aki a városból szorul ki, illetve az is, aki falvakból városba költözne, de ezt nem engedheti meg magának, így az olcsóbb külterületet választja. Ugyancsak itt vásárolnak ingatlant azok a tehetős középosztálybeliek, akik nagyobb házra, vagy a városinál csendesebb, nyugodtabb lakóhelyre vágynak.

„Mivel e területeken szó szerint néhány 100 méteren leképeződik a teljes magyar társadalom rétegződése, ellentétekkel terhelt az ottani élet”

-írja a tanulmányt összegző cikk.

Kiemelik továbbá azt is, hogy a beköltözők miatt növekszik a környék terhelése is, mely az utak romlását eredményezi. Illetve a növekvő területhasználat ökológiai szempontból is problémákat vet fel, hiszen ezzel csökken a zöld terület, növekszik a légszennyezés, amelyben egyébként a hulladék gyakori elégetése is szerepet játszik.

Mivel az itt élők jellemzően ingáznak otthonuk és munkahelyük között, és a tömegközlekedés is igen rosszul szervezett, ezért mindez az életminőség romlásához vezet.

A nehezen szervezhető közlekedés, munkába járás és a városoktól való elszigeteltség a megnehezíti a mindennapi életet, a gyermekek iskolába járatását, amely – ahogy az Egyesült Államokban elterjedt külvárosias életmódra is jellemző – fokozott terheket ró a nőkre, hiszen a gondoskodó és reproduktív munkákat jellemzően ők végzik. Ebből kifolyólag tehát a nők helyzete rosszabb lehet a külterületeken, mint a városban.

A külterületi életvitel vizsgálata tehát azért is fontos, mert egyszerre reflektál több társadalmi kérdésre és azok összefonódására: az ökológiai válságra, nemek közti egyenlőtlenségre, lakhatási válságra, osztályviszonyokra.

Az szétválaszthatatlan problémák halmozottan érintenek sok külterületi lakost, aki a munkába rohanás, gyereknevelés, háztartásbeli munkák által terhelve, azok között szétszakadva próbálja menedzselni a hétköznapokat, mindeközben pedig a szmogtól szennyezett levegőt lélegzi be, miközben a tehetősebbek, akik megengedhetik maguknak, hogy fizessenek valakinek a házimunka elvégzéséért, vagy hogy a család valamely tagja otthon maradjon, a környéken vesznek házat, illetve több hobbikertes is előfordul errefelé.

Mindez azt mutatja, nagy szükség lenne ezen területek fejlesztésére. Az elemzés szerint ezen a téren egy fontos előrelépés volt a zártkertek művelés alóli ingyenes kivonása. Ez azért érdekes, mert ha ez nem történik meg, akkor a zártkerti ingatlanok a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvények hatálya alá tartoznak. Ha ez alól kivonják őket, egyszerűbbé válik a zártkert értékesítése, hasznosítása. Az érintett ingatlanok ma már nem földek, hanem lakóhelyek, ugyanakkor saját költségen a kivonás így is 300-400 000 Ft lenne. Emellett pedig a beépítési korlátot is 10%-ra emelték a korábbi 3%-ról.

„Ez egyben megfékezheti az illegális építkezések és bővítések hullámát – melyek egyes külterületen 40%-t is kitesznek – és gyorsul e területek építésjogi tisztulása és »kifehéredése«”

-írják. Ugyanakkor kiemelik azt is, hogy az új földtörvény értelmében a kisebb telkek is ugyanolyan szabályozás alá esnek, mint a nagyobb földbirtokok, ennél fogva

„egy tanya, vagy szőlőhegyi ház vétele egy drága, fél éves, bonyolult tortúra lett, az engedélyeztetések, kifüggesztések és elővásárlási jogok labirintusába. Nehézségét jellemzi, hogy számos ügyvéd és földmérő nem is vállal ilyet. Tehát a lakosság egy dinamikus, részben pont családalapítási korban lévő szelete egy jogi árnyékterületre szorult.

Mindezek rávilágítanak, hogy igen nagy igény volna a térség fejlesztésére, a szegregáció csökkentésére, ennél fogva pedig ezen területek további vizsgálata is sürgetendő a tanulmány szerint.