Kinga Stańczuk a lengyel baloldali párt, a Razem aktivistája, varsói tanár válaszolt kérdéseinkre azzal kapcsolatban, hogy milyen hatásai lehetnek a lengyel alkotmánybíróság döntésének, mely alkotmányellenesnek ítélte a beteg magzatok művi vetélését. Stańczukot többek között a döntést követő tiltakozásokról is kérdeztük.

Mérce: Lengyelországban nemrég szigorították az abortuszra vonatkozó szabályozást, gyakorlatilag betiltva ezzel a terhességmegszakítást. Növelheti az új törvény az illegális abortuszok számát? Milyen lehetőségei lesznek a nőknek nem kívánt terhesség esetén?

Kinga Stańczuk: Igen, feltétlenül növelni fogja az illegális abortuszok számát. Az eddigi törvény szerint három okból lehetett abortuszt végezni: ha a terhesség erőszak útján állt elő, ha veszélyeztette az anya életét, illetve a magzat súlyos, visszafordíthatatlan betegsége, károsodása esetén. Ha jól tudom, a statisztikák szerint az abortuszok több mint 95%-a ez utóbbi okra hivatkozva történt. Most ezt a jogalapot megszüntették, tehát az eddig legális abortuszok 95%-a mostantól illegális lenne. Úgy gondolom, az érintett nők, akik sokszor nagyon nehéz helyzetben vannak, továbbra is szükségesnek tartják majd a beavatkozást. Aki nagyon eltökélt, pénzt kér kölcsön, külföldre utazik, valahova, ahol legális az abortusz, például Berlinbe.

Mérce: Szerinted most milyen gyakori az úgynevezett „abortusz turizmus” a lengyel nők körében? Sokan vannak, akik más országokba utaznak, hogy megszakíthassák a terhességüket?

KS: Nem tudok konkrét statisztikai adatokat mondani, de szerintem igen, ez egyértelműen gyakori jelenség. Például Lengyelország egyes déli területein 2018-ban egyetlen legális abortuszt sem végeztek, mindenki Szlovákiába megy, ahol gyorsabb, egyszerűbb a folyamat. Berlinben is vannak szervezetek, amelyek lengyel nőknek nyújtanak segítséget ebben, illetve a napokban hallottam, hogy Svédországban egy feminista csoport azért lobbizik, hogy a kormány biztosítson ingyenes terhességmegszakítást a lengyel nőknek. Persze ilyesmik eddig is léteztek, de ez a szabályozás újabb nemzetközi választ váltott ki a szolidáris feminista csoportokból.

Mérce: Az intézkedés után elindult tüntetéshullám nagy sajtóvisszhangot vert. Hogy látod, van esélye a tüntetéseknek arra, hogy változást érjenek el, esetleg a törvény visszavonását eredményezzék?

KS: Ez egy elég bonyolult kérdés. A lengyel alkotmánybíróságot már évek óta manipulálják, a Jog és Igazságosság (a lengyel kormánypárt) olyan bírókat nevezett ki, akiknek jogi értelemben nem lenne szabad ott lenniük. Az eljárások lefolyása pedig szintén évek óta nem a megfelelő módon történik. A Helsinki Bizottság szerint a jelenlegi döntés sem jogszerű, hiszen az alkotmánybíróság nem a megfelelő eljárás során hozta meg a döntést. Rengeteg probléma van, az első, mint említettem, hogy jogvédő csoportok szerint procedurális okokból nem érvényes az alkotmánybíróság döntése. Másrészt pedig, ahogyan azt a sajtó is írja, Jarosław Kaczyński (a Jog és Igazságosság párt vezetője -M. M.) sem elégedett a kimenettel. Bár a személyes véleménye szerint a nőknek sosem lenne szabad abortuszra menniük, a teljes tiltást nem támogatta, sőt, 2016-ban szavazott is ellene. Hogy megválaszoljam a kérdést, jelenleg nem hiszem, hogy visszavonhatnák a törvényt, hiszen nem a kormány hozta, hanem az alkotmánybíróság. Elvileg a kormány megtehetné, hogy nem hirdeti ki, hiszen csak akkor válik jogerőssé, ha a Lengyel Köztársaság Hivatalos Közlönyében megjelenik és kihirdetésre kerül. Egy másik lehetőség, hogy népszavazást hirdetnek az abortusz kérdéséről, ezt a kimenetet több ellenzéki is támogatja.

Az is benne van a pakliban, hogy a kormány bevezet valamilyen rendkívüli állapotot, hogy így vessenek véget a tüntetéseknek, hiszen nem szeretnének pandémiás helyzetben százezreket látni az utcákon. Valamilyen intézkedésre biztosan szükség lesz, figyelembe véve, hogy a tüntetések nem mutatják jelét, hogy a végükhöz közelednének, sőt, épp ellenkezőleg, egyre több a támogató. Tegnap például több település gazdái, illetve futballszurkolók is csatlakoztak a tüntetéshez. Ugyanakkor a politikai megoldást egyelőre még nem látni.

Mérce: Október 22-én Lengyelország egy abortuszellenes nyilatkozatot, a Genfi Konszenzus Nyilatkozatot is aláírta, mely támogatói között van például az USA, Belarusz és Magyarország is. Ezek alapján számíthatunk arra, hogy a lengyel példát más államok is követni fogják majd?

KS: Nem hiszem, hogy ezek a konkrét országok feltétlen utánozni fognak minket, ami az abortuszszabályozást illeti. Viszont ami az elmúlt három napban történt, az hatalmas eredmény. Az ellenállás, az összefogás és egység mértéke. Külföldi szervezetek, futballdrukkerek, mint említettem, akik korábban soha semmilyen feminista megmozduláshoz nem csatlakoztak. Szerintem nemzetközileg is lenyűgöző lesz ez a fokú szolidaritás. Ha elérnénk, hogy a szabályozás ne lépjen életbe, ahogy 2016-ban is tettük, az egy újabb emlékeztető lenne arra, hogy a demokrácia és általánosságban az emberi jogok egyik alappillérét a nők jogai képezik. Szerintem ez mindenképp inspirálóan hatna, nemzetközileg is.

Mérce: Többször esett szó a nemzetközi szolidaritásról. Van bármi, amit azoknak tanácsolnál, akik távolról szeretnék támogatni a lengyel tüntetőket?

KS: Lehet szolidaritási tüntetést szervezni, feketét viselni (2016-ban a lengyel nők feketét viselve tüntettek az abortusz szigorítása ellen, melyet végül nem vezettek be – M. M.), szervezzetek tüntetést a saját országotokban! De szerintem a legnagyobb dolog, amit bárki tehet, hogy harcol a nőjogokért és csatlakozik a helyi szervezetekhez. Vannak nemzetközi szervezetek, csoportok, nők, akik az elnyomó rezsimek ellen küzdenek, akár az elnyomó demokráciák ellen is. Hiszen nem kell autoriter államban élnünk ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyják a nők jogait. Tehát szerintem a szolidaritás legjobb módja, ha mindenki harcol a nők jogaiért, bárhol is él.