Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Svájc történelmi megállapodás keretében vásárolt „kibocsátáscsökkentést” Perutól

Első alkalommal sikerült tető alá hozni a párizsi klímaegyezményben foglaltaknak megfelelő megállapodást üvegházhatású gázkibocsátás-kereskedelemről, Svájc és Peru között, írja a Climate Home News.

A megállapodás jegyében Svájc „fenntartható fejlődési” beruházásokat pénzel Peruban, a kibocsátáscsökkentési eredményeket pedig svájci eredményekként számolják el.

Magyarán egy centrumország, melynek egy főre eső éves szén-dioxid ekvivalens (vagyis üvegházhatású gázok együttvéve) kibocsátása viszonylag magas – 4,7 tonna – úgy csökkentené ezt az értéket, hogy egy alacsony egy főre eső éves kibocsátású – 1,7 tonna – perifériaországot pénzel, hogy kibocsátáscsökkentést számoljon el.

Erre azért van szüksége, mert 2015-ben Svájc vállalta, hogy 2030-ig felével csökkenti éves üvegházhatású gázkibocsátását. Ennek mintegy negyedét tervezi a svájci kormány hasonló módon elszámolni, vagyis a nemzetközi karbonpiacon vásárolna magának további jó pontokat, miközben a helyi kibocsátást valójában kevésbé csökkentené.

A rendszer kritikusai szerint fennáll a veszélye annak, hogy fejlett gazdaságokkal rendelkező, nagy kibocsátású országok befektetésekkel vásárolják meg a papíron, és nemzetközi megállapodásokban elfogadott kibocsátáscsökkentést, azonban valójában csak a szennyezés elszámolását helyezik át.

A jelenlegi gazdasági berendezkedés mellett a tőkeerősebb centrumországok kezében a módszer eszköz lehet arra, hogy iparukat és gazdaságukat a kibocsátási célokhoz szükséges mértéknél kevésbé regulázzák meg, ugyanakkor a periféria országait még súlyosabb függőségi helyzetbe hozzák azzal, hogy gazdaságuk termelékenysége helyett a gazdag országból érkező, klímabarátabb, ugyanakkor a tőke logikája szerint kevésbé rentábilis befektetésektől függjenek.

A projekteket a svájci üzemanyagimportőrök fogják finanszírozni, és a kibocsátáscsökkentési kreditekről a kormány döntheti el, hogy hogyan számolják el őket, akár privát cégek kibocsátáscsökkentéseként. Tehát fennáll a lehetősége annak is, hogy miközben például egy fosszilis energiaipari cég valójában nem csökkenti a kibocsátását, a kormány döntése miatt akár hivatalosan zéró károsanyag-kibocsátású vállalatként tartsák számon.

Végső soron a benzinkutaknál fogják Svájcban megfizetni a vásárlók a rendszer költségeit. A közlekedési szektor felel az ország karbonkibocsátásának egyharmadáért.

Az elkövetkezendő években Svájc több más periféria- és félperifériaországban is tervez hasonló beruházásokat, így Ghánával, Szenegállal, Marokkóval, Thaifölddel, Mexikóval, Chilével és Argentínával folytatnak tárgyalásokat.

A párizsi klímaegyezményt aláíró országok vállalták, hogy az évszázad végéig lehetőleg másfél, de legfeljebb két Celsius fok alatt tartják a bolygó klímájának a felmelegedését az iparosodás előtti időszakhoz képest, ehhez pedig csökkenteniük kell az üvegházhatású gázkibocsátásukat.