Interjút közölt a Pénzcentrum Magyarország egyik legnagyobb munkaerőközvetítő-cég igazgatójával, a Prohumannel. Az igazgató szerint a koronavírusjárvány „felértékelte” a munkaerő-kölcsönzést, mivel az a munkaadóknak költségmegtakarítással és „rugalmassággal” (értsd: munkások könnyebb kirúgásával) jár.

A felértékelődés annak ellenére történt, hogy a koronavírusjárvány első hulláma alatt az elsők között bocsátották el a kölcsönzött munkavállalókat. Azóta viszont a kékgalléros kölcsözött munkavállalók száma közelíti a járvány előtti számokat. A diákmunkában dolgozók száma is stabil, míg emelkedik azoknak aránya, akik gyakornoki pozícióhoz is munkaerőközvetítő-cégen keresztül jutnak. Az igazgató hozzátette: a fehérgalléros munkásokra továbbra is alacsony a kereslet, a vendéglátósok és a rendezvényszervezők pedig kifejezetten nehéz helyzetben vannak.

A Prohumannel a kormány még májusban kötött stratégiai szövetséget, nem sokkal azután, hogy a magyarországi nagyvállalatok tömegesen bocsátottak el kiközvetített munkásokat.

A kormány azzal az indokkal kötött szövetséget a céggel, hogy segítsen alakítani az emberi erőforrásokkal kapcsolatos jogi környezetet – ennek értelmében a munkaerőközvetítő-ipar egyik legnagyobb cégét arra kérte fel a kormány, hogy segítsen törvényeket hozni saját magáról.  Ilyen erős lobbierővel rendelkezve nem csoda, hogy a milliárdos bevételű cég ellen többször indult már eljárás fekete foglalkoztatásért, vendégmunkások tízezreit közvetíthette Magyarországra és hogy Európán belül Magyarországon szabályozzák leginkább alul ezt az iparágat.

A Prohuman igazgatója továbbá azt állította, hogy a munkaerő-kölcsönzés „egyfajta biztonságot, folytonosságot hoz a dolgozó életébe” és hangsúlyozta, hogy a törvény értelmében egy vállalat nem fizethet kevesebbet egy közvetített munkásnak, mint egy helyben alkalmazott munkásnak. Azonban ez nem mindig felel meg a valóságnak.

Egyrészt, ahogy a Pénzcentrum interjújából is kiderült, a Prohuman szerint a munkaerő-kölcsönzés azért nyújt biztonságot, mert könnyen tudnak új munkahelyet biztosítani amennyiben a munkavállaló jelenlegi munkahelye megszűnne. Ez az érv enyhén szólva nem igazán áll meg a lábán, hiszen ha egy kiközvetített munkás nem tudhatja biztosan hol fog másnap vagy a következő héten dolgozni az értelemszerűen éppen a kiszolgáltatottságát és a bizonytalan helyzetét erősíti.

Másrészt, az Európai Parlament egy 2016-os tanulmánya is alátámasztja, hogy a munkavállaló fokozottabban válhat kiszolgálhatottá ha részmunkaidőben, önfoglalkoztatásban stb., illetve munkaerő-közvetítőn keresztül dolgozik. A munkaerőkölcsönzés rendszerének brutalitását egyébként az is jól illusztrálja, hogy a németországi húsiparban dolgozók között futótűzként terjedt a koronavírus a közvetített munkások túlzsúfolt elszállásolása következtében.

A kormány partnerviszonya a Prohumannel nem meglepő annak fényében, hogy már a járvány kezdete óta úgy próbálják kezelni a gazdasági válságot, hogy csökkentik a munkavállalói jogokat a munkaadók javára. Pl. tavasz óta szabadon alakíthatja a munkadó a munkaidő-beosztást, illetve „megegyezés” alapján bármilyen munkajogot ideiglenesen zárójelbe tehet.