A Színház- és Filmművészeti Egyetem Hallgatói Önkormányzata „szolidaritási utcabált” szervezett az egyetem Vas utcai épületéhez hétfő estére.

A HÖK demonstrációra szólító felhívása szerint olyan alapítvány irányítása alá kerül az állami fenntartásból szeptember 1-jétől (azaz holnaptól) a 155 éves intézmény, amelyen keresztül a kormány teljes hatalmat gyakorolhat az egyetem felett. Mint írják, szerintük a mai napig egyetlen szakmai érv sem hangzott el a kényszerátalakítás sürgőssége mellett, a kormány pedig egyeztetés nélkül hozott döntéseket az SZFE jövőjéről.

A demonstrációra a Vas utca zsúfolásig megtelt jelmezes és jelmez nélküli tüntetőkkel a Rákóczi úttól a Stáhly utcai kereszteződésig, így mintegy ezren lehettek jelen a tüntetésen:

A tüntetésen zenés blokkok közé ékeldődtek a felszólalók beszédei: Fullajtár Andrea színművész, azu SZFE oktatója nyitotta a sort, aki a második osztályát vitte éppen az ő korábbi osztályfőnökével, a Vidnyánszky Attila kinevezése után távozását bejelentő Zsámbéki Gáborral közösen. Fullajtár szerint egy színészi pályán, egy előadáson, egy színház működésén abszolút meglátszik, hogy mennyi munka van benne, így pedig az SZFE-n egyetemen is meglátszik, hogy bizony – a az ellene felhozott vádakkal ellentétben – nagyon sok munka van benne. A színésznő most is megmlítette, amit már korábban bejelentett: csak  azért nem hagyja ott az osztályát, mert hisz abban, hogy ők a jövő, és nem lehet őket megvezetni. Hozzátette: a reformon, ha valóban jó, ha valóban sok munka van benne akkor azt a szakma is szereti, de az SZFE átalakítása nem ilyen.

Antal Bálint végzős rendezőhallgató arról beszélt: tavasszal vette volna át a diplomáját, ám ehhez képest egy olyan egyetemen veszi majd át azt, amelyre ő egyáltalán nem jelentekezett. Kiemelte: nemcsak magukért állnak ki ma este, hanem mindenkiért, akit ellehetetlenít a hatalom.

Bodó Viktor Jászai-díjas rendező, az SZFE tanára azzal kezdet beszédét: pillanatnyilag ez [a Vas uta] Magyarország legszabadabb utcája. Mint mondta, az SZFE Törékeny szellemi műhely, amelyet könnyű eltaposni, a modellváltás során pedig a frusztráció, a hataloméhség áll szemben az emberséggel. Szerinte tisztelet érdemelnek az egyetemüket megvédeni akaró diákok, akik nem süllyedtek egy pillanatra sem arra a szintre, ahogyan velük bánt a kormány. Bodó „színháztörténeti szégyennek és bűnnek” nevezte az egyetem elfoglalását, amivel a szakma megosztása volt a kormány szándéka.

„Sikerült, gratulálok, sok munka lesz rendbehozni!”

– váltott szarkasztikus hangnemre a rendező. Üzent a 2018-ban elhunyt egykori kormányközeli rendező és főideológus Kerényi Imre nyomán a „Kerényi-féléknek”: szerinte most eljött ugyan az ő idejük, de akkor mutassák is meg, hogy milyen előadásokat hoznak létre, amiket eddig nem hozhattatak létre, és mutassák be végre a szakmai elképzeléseiket is. Bodó azt is bejelentette: úgy döntött, nem indítja el az SZFE-n osztályát addig, amíg nem rendeződik az egyetem autonómiája.

Hajdu Szabolcs filmrendező is szólásra emelkedett, aki szolidaritását fejezte ki azokkal a művészekkel, akiket „alacsony színvonalú megcsnyilvánulásokban” megaláztak az elmúlt hetekben. Arra kérte a filmes szakmát, hogy egységesen álljon a diákok mögé, és ne hagyja, hogy megtörténjen az SZFE elfoglalása. Szerinte ezúttal nem Vidnyánszky osztott szerepet, hanem rá osztattak: tragikus szerepet kapott, amelyben féltékenységtől indíttatva eljátszotta az SZFE-t letaroló buldózert. Hajdu hozzátette, ez az ügy az egész országról szól: az ellenség fent szotyizik, és „élvezettel nézni, ahogy a megosztandó szakma lejátssza egymás közt a meccset.

„Nehéz megszabadulni attól a rémképtől, hogy ezek propagandistákat akarnak itt képezni”

– mondta.

Szerinte minden ellehetetlenítés dacára innen még kritikusan gondolkodni akaró és képes emberek kerülnek ki, nem pedig droidok, és ezért ilyen sürgős az átalakítás. „A főpróba Kaposváron már megtörtént, íme a premier” -mondta. Végül így üzent az SZFE hallgatóinak: „A sorsotok a kezetekben van: részt akartok venni ebben az előadásban, vagy írtok egy másik darabot?”

Az első beszédek után színpadra lépett Molnár Áron „NoÁr”, az SZFE egykori hallgatója, aki a modellváltás alkalmából írt dalának premierjét is megtartotta, majd pedig a Csakanekedkislány zenekar kapott egy bő negyedórás blokkot.

A koncertek után a hallgatók közös nyilatkozatot olvastak fel, amelyben támogatták a vezetőség hétfői lemondását, eddigi munkájukat megköszönték.

Ezt követően a rektori feladatokat az utóbbi hónapokban ellátó Upor László  lépett színpadra. Barátságát és együttérzését ajánlotta a diákoknak, és büszkeségét fejezte ki irányukban.

Németh Gábor, az SZFE-n forgatókönyvírást tanító író szerint ha kellő távolságból néznék, volna ugyan valami szépség az SZFE kicsinálásának aljasságában, de közelről egyáltalán nem szép az, hogy „az állam a kegyenceit teljhatalmulag belekurálja az universitasba”. Németh szerint a miniszterelnök ígéretéhez híven befejezi az élet szinte minden területén az autonómia felszámolását, ehhez pedig – mint fogalmazott – „még a rohadék vírus is a kezére játszik”. „A kormány az egyeztetésnek hazudott tájékoztásain világossá tette, hogy minden magyar egyetemre az vár, ami az SZFE-re holnaptól: modellváltásnak álcázott elrablás” -mondta.

Gigor Attila filmrendező azt kérte a hallgatóktól: ne higgyék el a kuratórium leckéjét, hogy ezen a pályán csak szervulizmussal és a hatalom agyatlan kiszolgálásával lehet előbbre jutni. Felolvasta Enyedi Ildikó levelét, aki augusztus 27-én már bejelentette távozását a modellváltás és az egyetem szavának semmibevétele miatt. Enyedi levelében az állt: nem indítanak osztály Gigorral, de tiszteletét fejezte ki minden kollégájának, aki marad a diákjaival. Mint fogalmazott, érett egy ideje a döntése, de sokáig hitt abban, hogy számít majd valamit az egyetemi autonómia. Szerinte „csontig éheztették” az egyetemet, a fejlesztési tervek a fiókban landoltak, büntetésben volt az intézmény. A bő egy éve kezdődött rágalomhadjáratot nehéz volt átélnie – írta a rendező. Szerinte visszás, hogy Vidnyánszky ideológiai alapú képzést fájlalt, ehhez képest pont ő hirdetett meg idológiai programot. A közös munkát folytatja diákjaival, a diplomafilmeket pedig úgy kíséri majd végig, mintha még mindig itt tanítana – üzente Enyedi Ildikó.

Ezt követően az SZFE „kapitulációjára” utaló performansz következett: Pető Kata, Lázár Kati  és Fullajtár Andrea színésznők más-más évtizedekben ugyan, de mindhárman játszottak Brecht kurázsi mamájában, most pedig együtt énekelték el a darabból a A nagy kapituláció dalát.

Majd színpadra lépő SZFE-s hallgatók arról beszéltek: a jövőben nem azon kell gondolkodni, hogy hogyan tudnák vétózni, amit eldöntöttek a fejük felett, hanem hogy hogyan tudnának a probléma gyökere ellen a rendelekzésükre álló nyilvánosság segítségével felszólalni.

Az utolsó beszédblokk még hátravolt ekkor, azonban az este negyed tíz körül megérkező vihar miatt a szervezők bejelentették a rendezvény végét.

A sajtót és a szolidaritásukat kifejező érdeklődőket távozásra kérték fel, az SZFE-s hallgatók pedig közös éjjeli virrasztásra, és az intézmény jövőjéről való közös gondolkodásra bementek az egyetem épületébe. Több külsős is a halgatókkal tartott ekkor, ám őket újboli távozásra szólították fel a tüntetés szervezői.