Egyes dolgok olyanok, mint az oxigén: létezésük csak akkor tűnik fel, ha nincsenek többé. A koronavírus-járvány kezdete óta állami szolgáltatások egész sorával kapcsolatban lehetett ilyen érzése az embernek. A pandémia megmutatta, milyen súlyos következményekkel járhat, ha ezek a szolgáltatások nem kapják meg a zavartalan működésükhöz elengedhetetlen finanszírozást.

A leggazdagabb, legerősebb országok egészségügyi, járványügyi rendszerei is sok esetben az összeomlás szélére kerültek a túlterheltség okán, ami bár valóban jelentős volt, de kezelhető maradhatott volna, ha az elmúlt évtizedekben nem építették volna le őket a piacpárti neoliberális politika nevében.

Az Egyesült Államok hagyományosan élen jár(t) ebben, az állami szolgáltatásokat sokszor lehetetlen helyzetbe hozó gazdaságpolitikában, ami nem csupán a közúti és tömegközlekedési infrastruktúrára, a szociális intézményekre, kulturális intézményekre mért óriási csapást. Az amerikai posta (United States Postal Services, USPS) 2020 nyarára  sok helyen a szolgáltatás szintjének csökkentésére kényszerült, miközben egyre több gondot okoz a levelek és küldemények időben történő kézbesítése.

Ennek a koronavírus járvány mellett azért lehet különösen súlyos hatása az USA-ra, mert idén november harmadikán elnökválasztást tartanak, és minden jel arra mutat, hogy óriási igény lesz a szintén a USPS által lebonyolított levélszavazásra.

Mi vezetett ideáig, hogyan orvosolná a problémákat a Trump-kormányzat, és miképp hozzák a felszínre a postahálózat körüli bonyodalmak azokat a strukturális egyenlőtlenségeket, amelyek nagymértékben alááshatják az amerikai demokráciát?

Több, mint posta

Eltérő intézményi keretek között ugyan, de az USA-nak előbb lett saját postahálózata, minthogy az ország hivatalosan létrejött volna. 1775-ben, Benjamin Franklin, az USA egyik  alapítóatyjának vezetésével alakult meg a United States Post Office, melynek célja az volt, hogy a függetlenségi háborút épp csak elkezdő észak-amerikai gyarmatoknak ne kelljen az angolok gyarmati postahálózatára támaszkodniuk.

George Washington első elnöki ciklusának utolsó évében, 1792-ben hivatalosan is megalakult az állami posta, amely segített összekötni az óriási kiterjedésű, de akkor még relatíve kezdetleges infrastruktúrával rendelkező ország egymástól távol eső területeit. Eközben az amerikai sajtó fejlődéséhez is nagymértékben hozzájárult, mivel rettentő alacsony áron kézbesítette a különböző sajtótermékeket.

A postai szolgáltatás fontosságát mutatja, hogy az USA főpostamestere egészen 1971-ig tagja volt a legfontosabb minisztereket és hivatalnokokat tömörítő elnöki kabinetnek.

A USPS jelentősége tehát túlmutat saját magán, és a nyilvánvaló különbségek ellenére akár az NHS-el, az Egyesült Királyság egészségügyi rendszerével is párhuzamba vonható a társadalomban betöltött kiemelt szerepe és népszerűsége okán. Az amerikai postának törvénybe foglalt kötelezettsége kiszállítani minden csomagot, függetlenül a címzett lakhelyétől.

Méghozzá nagyon alacsony áron (egy normál levél feladása körülbelül 160 forintba kerül, tehát majdnem egy szinten van a nem elsőbbségi levélért 135 forintot felszámoló Magyar Postával), óriási lefedettséggel (nincs olyan irányítószám az USA-ban, ahol ne lenne posta) és jó minőségben végzi. Egy 1896-ban indult program keretében a USPS a lakott területekről távoli eső farmokra is vállal közvetlen kiszállítást, és szinte nincs olyasmi, aminek ne vállalnák a kézbesítését – legyen szó élő baromfiról, skorpiókról vagy éppen bébialligátorokról.

A mindenki számára elérhető, megfizethető szolgáltatást nyújtó USPS üde színfoltnak számít egy olyan országban, ahol alig van olyan szolgáltatás (kezdve az egészségügytől egészen a középfokú oktatásig) amihez nem csak óriási pénzösszegek kifizetése árán juthat hozzá az ember elfogadható minőségben. Az amerikai posta működése nagyban hozzájárult a faji egyenlőtlenségek és a dolgozói kizsákmányolás mérséklődéséhez is.

Afroamerikaiak már 1861 óta dolgozhatnak az amerikai postánál, amely egy 1864-es törvény értelmében nem tehet különbséget az alkalmazottai között bőrszín alapján, ennek hála pedig már a 19. század második felében is sok helyen volt fekete vezetője a helyi postahivataloknak.

Jelenleg a dolgozói állomány 21 százalékát teszik ki az afro-amerikaiak, akik a nagyon erős postai szakszervezeteknek hála, relatíve jó munkakörülmények és bérek mellett dolgozhatnak, ezzel lehetőséget kapva arra, hogy kitörjenek abból az anyagi nélkülözésből, ami az USA-ban a fekete és spanyolajkú lakosokat kiemelten sújtja.

Azok a jól ismert piaci reformok…

Ám ahogy a világon mindenhol, úgy Amerikában is szorul vissza a posta, hiszen  egyre kevesebben adnak fel leveleket, valamint a postáknak olyan privát cégekkel is versenybe kell szállnia, mint a FedEx vagy a UPS. A USPS 2007 és 2016 között 62 milliárd dollárt veszített, aminek nyomán számos postahivatal került bezárásra, valamint a posta leépítette a levélfeldolgozással foglalkozó állománya felét, elbocsátva 28 ezer embert.

A posta körüli anyagi gondok azért is aggasztóak, mivel

a közel 500 ezer embert foglalkoztató USPS számít az USA második legnagyobb munkaadójának, közvetlenül a szövetségi kormány után.

Ennek fényében nem meglepő, hogy az amerikai közbeszédet régóta foglalkoztatja a posta  problémáinak orvosolása. Időről-időre felmerül a magánkézbe adás ötlete, például a Republikánus Párthoz közeli, szabadpiacpárti Cato Institute 2016-ban publikált anyaga is részletesen kifejti, hogy miért is kéne privatizálni a USPS-t.

Az amerikai laissez-faire kapitalizmus egyik zászlóshajójának számító think tank szerint a posta azért nem költséghatékony, mert ragaszkodik a küldemények címzetthez való közvetlen postázásához, és nem hajlandó bezárni azokat a vidéki postahivatalait, amelyekben naponta alig 4 ember fordul meg. De ami még borzasztóbb, a postások erős szakszervezeti meggátolják a menedzsmentet az olyan költségcsökkentő döntések meglépésében, mint a részmunkaidős foglalkoztatás növelése, a fizetések csökkentése vagy a munkafolyamatok automatizálása.

Az kétségtelen, hogy a USPS reformra szorul. Ám a Cato Intézet vitaanyaga figyelmen kívül hagy számos dolgot, ami megkerülhetetlen a posta szerepéről folytatott vitában. Először is, a posta elsődleges célja nem a profittermelés, hanem az állampolgárok szolgálata kell hogy legyen, hiszen egy olyan intézményről beszélünk, amely nélkül még a 21. században sem tudna megfelelően működni egy társadalom, mivel szükség van a postára a hivatalos dokumentumok és levelek, közüzemi számlák, stb. kézbesítésére.

Emellett egyébként olyan óriási nyereséget termelő magáncégek, mint a csomagjai kézbesítéséhez rendszeresen a USPS-t igénybe vevő Amazon is vesztese lenne a postaprivatizációnak, hiszen így elesnének azoktól a kedvezményes tarifáktól, amelyeket az amerikai posta felszámol nekik a kisszállításért – ezt pedig végsősoron a fogyasztók szenvednék meg.

Ha valóban piaci szempontok érvényesülnének egy ilyen intézmény működésében, az egyértelműen azzal járna, hogy a lakhelyüktől függően amerikaiak milliói nem jutnának hozzá a posta szolgáltatásaihoz, hiszen valóban nehezen elképzelhető, hogy gazdasági logikával megérné csomagkézbesítést vállalni világvégi kis falvakba.

Amennyiben viszont tartani szeretnénk magunkat ahhoz a demokráciákban igencsak bevett tézishez, hogy minden állampolgárt egyenlő jogok illetnek meg, akkor el kell fogadnunk, hogy ahhoz, hogy ez olyan dolgokban is érvényesülhessen, mint az élethez elengedhetetlen közszolgáltatások igénybevétele – bizony mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk.

Ha pedig ez anyagi problémát okoz egy államnak, akkor a szükséges forrásokat a bevételek növelésével (például a gazdagoknak és nagyvállalatoknak járó adókedvezmények eltörlésével), a kevésbé elengedhetetlen kiadások (mint például az orbitális hadi költekezés) lefaragásával, nem pedig a közszolgáltatások színvonalának csökkentésével kell előteremtenie.

Másrészt az említett vitaanyag elegánsan átsiklik afelett, hogy az amerikai Kongresszus egyes döntései vaskosan felelősek azért, hogy az egyébként közvetlen adófizetői támogatást nem élvező USPS veszteségessé vált az elmúlt másfél évtizedben.

Egy George W. Bush által aláírt 2006-os törvény ugyanis arra kötelezte a USPS-t, hogy a 2007 és 2016 közötti időszakban tegyen félre annyi pénzt, amely 75(!) évvel előre fedezi a dolgozói nyugdíjba vonulása utáni egészségügyi kiadásait. Az USA-ban egyetlen másik állami vagy magánvállalatnak sem kell ilyen előírásnak megfelelnie.

Ez a törvény évente legalább 5,6 milliárd dollár extra költséget ró az amerikai postára, és egy belső vizsgálat szerint a 2007 és 2016 között keletkezett 62 milliárd dolláros veszteségből 54 milliárdért felelős. Ehhez képest szinte elenyésző az a veszteség, ami a csökkenő levélforgalomhoz köthető.

Donald Trump mégis úgy gondolja, hogy az amerikai posta körüli gondok megoldása a piaci reformokban, áremelésben és a szolgáltatás színvonalának csökkentésében rejlik. Az elnök 2018-ban egy rendelettel létrehozta a postáért felelős munkacsoportot, melynek feladata olyan reformok kidolgozása volt, amelyek megoldást jelenthetnek a USPS anyagi nehézségeire.

A munkacsoport által 2018 végére elkészített jelentés nagyrészt rezonált a republikánusok és Trump személyes nézeteivel, hogy a kormányzati intézményeket úgy kéne menedzselni, mint a magánvállalkozásokat. A jelentés olyan reformokat tartalmaz, mint a szolgáltatások univerzális elérhetőségének szűkítése (azaz a kormány felhatalmazná a postát, hogy ritkábban lakott, izolált térségekbe magasabb tarifákon végezzen kiszállítást) és az áremelés.

A munkacsoport emellett életbe hagyná az említett 2006-os törvényt, és mereven elutasító azzal a baloldalon egyre népszerűbb elképzeléssel szemben, hogy a posta nyújtson alapvető banki szolgáltatásokat.

Ez utóbbi ötlet elsősorban azokat segítené, akik lakhelyük, alacsony keresetük miatt nem, vagy csak nehezen férnek hozzá a kereskedelmi bankok által nyújtott szolgáltatásokhoz. Az ‘underbanking’ Amerikában komoly probléma, ahogy a Nowthis videóriportja is rámutat, miközben New York City-ben egyre elterjedtebbek a csak bankkártyát elfogadó üzletek, számos ember nem fér hozzá a magánbankok nyújtotta szolgáltatásokhoz.

Hatalmi játszmák a koronavírus árnyékában

A USPS anyagi gondjait tovább fokozta a koronavírus járvány. Megan Brennan, a posta előző, még Barack Obama által kinevezett vezetője áprilisban egy képviselőházi meghallgatáson azt mondta, hogy a posta legalább 13 milliárd dollár veszteséggel számol 2020-ra – Brennan szerint a vírussal összefüggő veszteség hosszú távon 54 milliárd dollárra rúghat.

A csőd elkerüléséhez Brennan 75 milliárd dollárt kért a Kongresszustól, ám az csak 10 milliárd dollárt tudott rendelkezésére bocsátani, és a Trump-kormányzatból érkező nyomás miatt ezt az összeget is kölcsön, nem pedig vissza nem térítendő támogatás formájában kapta meg az amerikai posta.

Miközben a USPS éppen a csőd szélén állt, Trump úgy látta jónak, hogy ennek a 10 milliárd dollár folyósításának megvétózásával fenyegesse meg a postát, ha az nem hajlandó emelni az árait. Július közepén a posta kizárólag Trump-kinevezettekből álló elnöki tanácsa új főpostamestert is választott Louis DeJoy személyében. Az elnök kampányát jelentős összegekkel támogató észak-karolinai üzletembernek nemcsak nincs semmiféle tapasztalata a posta berkein belül, de több mint 30 millió dollár értékű részvénnyel rendelkezik az XPO Logistics nevű cégben, amely a USPS egyik konkurense.

DeJoy számos olyan reformot készült bevezetni, amelyek jelentős hatással lettek volna a posta működésére, drágábbá és lassabbá téve a szolgáltatásokat. Ám augusztus elejére igencsak forróvá vált a republikánus pénzemberből lett főpostamester lába alatt a talaj.

Több helyről érkeztek beszámolók arról, hogy eltávolításra kerültek nagykapacitású utcai postaládák, valamint a nagy visszhangot kiváltó képviselőházi meghallgatás után, ahol a demokraták élesen bírálták DeJoyt, sokan a lemondását követelve.

Ezért a főpostamester visszavonulót fújt, és bejelentette, hogy november utánra halasztja a reformokat, amelyek többek között megtiltották volna a túlórát a posta dolgozói számára, jelentősen meghosszabbítva a kézbesítési időt. Ám ahogy azt a Washington Post kiderítette, belsős források szerint Dejoy még az eddig tervezetteknél  is komolyabb megszorításokat kíván eszközölni a választások után, többek között megemelve a tarifákat az amerikai szárazföldtől távoli térségekben (pl. Hawaii, Alaszka, Puerto Rico), és csökkentve a nonprofit szervezetek számára nyújtott kedvezményeket.

A tét a választás tisztasága

A most kerekedett botrány legfontosabb oka az, hogy a szolgáltatás minőségének csökkenésével járó megszorítások komolyan veszélybe sodorhatják a novemberi harmadikai elnökválasztás zavartalan lebonyolítását, ugyanis az amerikaiak várhatóan rekordszámban szavaznának levélben, ait nagyrészt a posta bonyolít le.

Az Egyesült Államokban az 1860-as években lezajlott polgárháború óta működik a levélszavazás intézménye, az állampolgárok jelenleg 33 tagállamban és Washington DC-ben szavazhatnak ezzel a módszerrel. A levélszavazás legfőbb előnye, hogy a választók már a szavazás napja előtt leadhatják a voksukat.

Ennek pedig azért van különösen nagy jelentősége az USA-ban, mert az alkotmány rögzíti, hogy a választásoknak november első keddjén, tehát hét közben kell megtörténniük, és ez néhány államot kivéve nem munkaszüneti nap, vagyis sok dolgozó nem engedheti meg magának, hogy kivárja a kötelező előzetes regisztráció ellenére is gyakran hosszú sorokat, mert munkába kell mennie.

Ez a rendszer a leghátrányosabb helyzetben lévőket, az alacsony státuszú munkát végzőket, a gyerekeiket egyedül nevelőket, a folyamatos munkahelyi jelenlétet igénylő pozícióban dolgozókat (mentősök, rendőrök, stb.) érinti a legnegatívabban, és magyarázatot adhat arra, hogy az USA-ban (ahol egyébként gyakorlatilag minden év novemberében van valamilyen választás) miért jelentősen alacsonyabb a választási részvétel más nyugati demokráciákhoz képest.

Amíg nem történnek reformok ezen a területen, addig sokak számára az egyetlen lehetőséget, hogy  állampolgári jogukkal (és kötelességükkel) éljenek, a levélszavazás biztosítja, amivel 2016-ban például az összes szavazó 36 százaléka élt.

Donald Trump azonban már hosszú évek óta intéz összeesküvés-elméletekkel tarkított kirohanásokat a levélszavazás ellen, azt állítva, hogy ez egyenértékű a választási csalással, „amivel a republikánusok valahogy sosem járnak jól”. Trump a USPS-t is főleg emiatt támadja ennyire erősen, a postának megszavazott segély vétózását is azért lengette be, mert azt többek között a levélszavazás zavartalan lebonyolítására is felhasználnák.

Feltételezhető, hogy Trump is felismerte,

a levélszavazással elsősorban azok a hátrányosabb helyzetű amerikaiak élnének, akik nem támogatják pártja felső-középosztálybelieknek és gazdagoknak kedvező politikáját – amennyiben pedig ezek az emberek nagy számban szavaznak a legfontosabb csatatérállamokban, az könnyen az elnök székébe kerülhet.

Trump 2016-ban is azért került ki győztesen a megmérettetésből, mert számos szegényebb, sok esetben kisebbségi hátterű demokrata szavazó távol maradt, elősegítve, hogy szűk előnnyel behúzzon számos jelentős elektori szavazatot biztosító államot.

Négy éve a demokraták jelöltjének, Hillary Clintonnak a személye miatt maradtak sokan távol a választástól, idén viszont a koronavírus lehet az, ami sok embert az otthonmaradásra késztet. A legfőbb gondot az jelentené, ha a megszorítások, túlóratilalom miatt leadott levélszavazatok nem érkeznének be időben feldolgozásra, hiszen akkor ezeket már nem lehetne számításba venni, ezzel gyakorlatilag megfosztva az amerikaiak jelentős részét a szavazati jogtól.

Persze lehet azzal érvelni, hogy egy ilyen helyzetben akkor az emberek menjenek el hagyományosan szavazni, de fontos más egyenlőtlenségi tényezőket is figyelembe venni. Azok, akiknek az egészségbiztosítása rosszabb feltételek mellett fedezi egy esetleges kórházi kezelés felmerülő költségeit, vagy azok,  akik a munkahelyükkel együtt a biztosításukat is elvesztették, vagyonosabb, jobb biztosítással rendelkező társaikhoz képest nyilván kevésbé lennének hajlandók kitenni magukat a fizikai szavazás jelentette fertőzésveszélynek.

A Trump és a republikánusok által is belengetett tömeges választási csalásra semmiféle bizonyíték nincs – bár ezt egyes vezető kormányzati szereplők, mint William Barr igazságügyi miniszter annyival rendezték le, hogy nem is kell bizonyíték, hisz  „evidens” hogy a levélszavazással megnő a csalás kockázata.

A számok azonban mást mutatnak. A választások nagy részét 1998 óta levélben lebonyolító Oregon államban, az elmúlt több mint 20 évben alig néhány tucat csalásra derült fény a több mint 15 millió leadott szavazat esetében, köszönhetően a szigorú szabályozásoknak és a csalásért járó komoly büntetésnek (akit Oregonban levélszavazással kapcsolatos csaláson érnek,az akár öt év börtönbüntesre is számíthat).

És ahogy azt több szakember is alátámasztja, a választási csalás nehezen kivitelezhető, nagy lebukási kockázatú és kis hasznot hozó bűncselekmény, így érthető, hogy elenyésző számban próbálkoznak meg vele.

Ha logikusan végiggondoljuk, valóban nehezen elképzelhető, hogy amerikaiak nagy tömege kockáztatná meg a börtönt azért, hogy mondjuk Joe Bidenre szavazhasson (főleg akkor, ha körülbelül azonos várható börtönbüntetés mellett olyan jövedelmezőbb bűncselekményeket is elkövethetnek, mint például a zsebtolvajlás vagy enyhébb erőszakos rablások).

Ha a republikánusokat valóban a választások tisztasága foglalkoztatná, esetleg megemlíthetnék azt is, hogy a pártjukban politizáló kormányzók és tagállami tisztségviselők rendre tagadják meg mondvacsinált okkal a választáson való részvételt szavazók egész tömegétől, főleg azoktól az afroamerikaiaktól, akik döntő többségében a Demokrata Pártot támogatják (erre a voter suppression nevű technikára ékes például szolgál a sokak szerint megkérdőjelezhető tisztaságú 2018-as georgiai kormányzóválasztás).

Az elmúlt hetekben a fél világ attól volt hangos, hogy Belaruszban Lukasenka hogyan csalta el nagyrészt adminisztratív eszközökkel az elnökválasztást. A nyilvánvaló választási csalást az USA nevében Mike Pomepo külügyminiszter ítélte el egy hivatalos nyilatkozatban.

Ennek fényében még inkább elvárható lenne, hogy a novemberi választásokon kiemelt szerepet játszó USPS gondjait az amerikai kormányzat megfelelő finanszírozással orvosolja, és nem olyan, piacinak eladott reformokkal, amelyek éppúgy alááshatják a voksolás tisztaságát, mint amit a magát gyakran a legfejlettebb demokráciaként lefestő Egyesült Államok általában kemény nyilatkozatokkal és erős kiállással ítél el mások esetében.