Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Ami Orbán Viktornak a focistadion, Erdogannak a mecset

Egy hónappal azután, hogy múzeumból mecsetté alakították a Hagia Sophiát, most egy újabb döntés értelmében hasonló sorsra jut az eredetileg bizánci – templomnak épült, majd mecsetként használt – Kariye múzeum is. Recep Tayyip Erdogan török elnök politikájába ugyan teljes mértékben beleillik ez a lépés, ugyanakkor sok török úgy látja, semmi szükség egy újabb mecsetre.

A 2002 óta kormányon lévő konzervatív AKP (Igazság és Fejlődés Pártja) jó ideje próbálja felszámolni az ország szekuláris berendezkedését, a Hagia Sophia nem egyedi eset. A középkorban a Bizáncot elfoglaló oszmán törökök a templomoknak egy jelentős részét mecsetté alakították, majd a szekuláris Török Köztársaságot kikiáltó Kemal Atatürk ezen épületeknek többségét múzeummá alakította, ezzel arra utalva, hogy a hódító Oszmán-birodalom ideje lejárt, helyette pedig megalakult a szekuláris török állam, amelyben keresztény és muszlim egyenjogú állampolgár. Majd jött az ezredfordulón az AKP és az Oszmán-birodalom rehabilitálása, aminek részeként nem egy ilyen, eredetileg templomnak épült múzeumot állítottak vissza mecsetté.

Az első 2011-ben az Isztambulhoz közel eső Iznik városában található -izniki- Hagia Sophia volt, az épület, ahol a második niceai zsinatot is tartották. Ezt követte a Trabzon városában található Hagia Sophia, amit 2013-ban alakítottak múzeumból mecsetté. Az AKP 2013 és 2018 között összesen háromezer új mecsetet építtetett, ugyanezen időszak alatt azonban mindösszesen ötven könyvtárat, amiből jól látszik, mi is a fontossági sorrend.

Ennek a politikának köszönhetően Törökországban jelenleg több tucat olyan falu található, ahol mecsetből több is van, iskola azonban egy sem.

A mecsetépítési láz egyébként Törökország legnagyobb vallási kisebbségét, az aleviket nagyon zavarja, jelenleg országszerte több száz olyan, teljes mértékben alevik által lakott falu van, ahol mecset található, ugyanakkor dzemevi – azaz alevi kegyhely – nincs. Jó példája ennek a Canakkale tartományban található Denizgöründü falu, ahol az egyetlen szunnita muszlim lakos a mecsetbe kihelyezett imám, aki a mecset tizenöt évvel ezelőtti átadása óta annak egyetlen állandó látogatója. A kormány erőlködése ellenére azonban a török társadalom nemhogy vallásosabb nem lett, de Erdogan alatt pont, hogy csökkent a vallásos törökök száma.

Alevik: (nem összekeverendő a Szíriában élő alavitákkal) vallási és filozófiai irányzat, elsősorban Törökország belső területein és a Balkánon. Hitük középpontjában Mohamed próféta unokatestvére, Ali áll. Ugyan sok közös pontja van az iszlámmal, legalább ennyi különböző is van: az alevik nem imádkoznak, Ramadan helyett Muharram hónapjában böjtölnek, nem mennek mekkai zarándoklatra, fogyaszthatnak alkoholt, mecsetbe járniuk pedig tilos, mivel Alit egy mecsetben mészárolták le. Éppen ezért nincs konszenzus arról, hogy az alevi az iszlám egyik ága, vagy attól különálló vallás lenne. Törökországban az állam muszlimnak tekinti őket – annak ellenére, hogy az alevik jelentős része ezzel nem ért egyet -, Németországban ugyanakkor külön vallásként vannak elismerve.

A Török Köztársaság erősen, már-már szélsőségesen szekuláris berendezkedésével Erdogan a kezdetektől szembement. Ennek a politikának a következtében törölték el 2008-ban azt a törvényt, aminek értelmében állami fenntartású intézményekbe nem lehetett kendővel bemenni Ez nagy lépés volt, hiszen amíg e törvény életben volt, kendőt viselő lányok nem tanulhattak állami egyetemeken, sőt kendőben még egy bíróságra se lehetett bemenni. Érthető tehát, hogy ennek a nem kicsit diszkriminatív törvénynek az eltörlését sokkal inkább támogatták a törökök, mintsem ellenezték volna.

Erdogan ezután az oktatást kezdte saját igényei szerint átalakítani. Első körben az állami fenntartású, ugyanakkor vallási oktatást nyújtó, úgynevezett Imam Hatip iskolák számát kezdte növelni: míg a 2002-2003-as tanévben 450 ilyen iskolában összesen 71100 diák tanult, addig a 2015-2016-os tanévben már több mint fél millió diákja volt az 1149 Imam Hatip iskolának. Emellett pedig kötelező lett a hittanoktatás minden állami iskolában, miközben sok iskolában a történelem vagy a földrajz csak választható tantárgyakká váltak.

Mindeközben a kormány engedélyezte a különböző vallási szervezeteknek is, hogy iskolákat alapítsanak, ezek közül méltán a leghíresebb a 2016-os sikertelen katonai puccs megszervezésével vádolt Fethllah Gülen szervezete, a Hizmet, ami fénykorában több száz iskolát üzemeltetett szerte az országban. Ezen szervezetek komoly állami támogatásokat kaptak, és mivel magániskolákat tartottak fent, így azokban sokkal komolyabb vallási oktatás folyhatott, mint az államiakban.

Erdogan így próbált meg kinevelni egy vallásos generációt, ez azonban nem valósult meg: ha megnézzük a statisztikákat jól látható, hogy a török társadalom egyre kevésbé vallásos.

A Konda közvéleménykutató intézet tavaly tette közzé a 2008-ban és 2018-ban végzett felmérése eredményeit, ez alapján jól látszik, hogy az Erdogan-kormánynak nem sikerült vallásosabbá tenni a törököket. Míg 2008-ban még a megkérdezettek 55%-a tartotta magát vallásosnak, addig 2018-ban már csak 51%, mindeközben viszont tíz év alatt 1-ről 3%-ra nőtt az ateisták száma az országban, a ramadani böjtöt tartók száma pedig 77%-ról 65%-ra esett vissza, sőt míg 2008-ban 109000 török állampolgár vett részt a mekkai zarándoklaton, addig 2016-ban már csak 57700-an tettek ugyanígy. Mindeközben pedig egyre növekszik a törökök alkoholfogyasztása annak ellenére, hogy a kormány folyamatosan növeli a szeszes italokra kivetett adókat.

Ezek tudatában pedig kimondható, hogy Erdogan eddigi valláspolitikája kifejezetten kontraproduktív. Azaz ami Orbán Viktornak a focistadion, az Erdogannak a mecset; sok hűhó semmiért.

Kiemelt kép: MTI/Szigetváry Zsolt