Rekordmagas volt a júniusi átlaghőmérséklet a Északi-sarkvidék felett Szibériában – jelentette az EU Kopernikusz megfigyelési programja kedden.
A júniusi átlaghőmérséklet több mint 5°C-kal van a normális szint felett, illetve egy fokkal előzi meg a korábban valaha mért két legmelegebb júniusi átlagot, a tavalyit és tavalyelőttit.
Június 20-án már több mint 38 fokos hőmérsékletet regisztráltak a szibériai Verhojanszkban, illetve a sarkkör több pontján a talaj hőmérséklete 45°C-ig kúszott fel egyes műholdfelvételek szerint. Fontos azonban, hogy az ENSZ éghajlatkutatói szakvéleménye szerint a föld hőmérséklete a sarkvidéki térségben gyakran magasabb, mint a levegő hőmérséklete.
Amennyiben a mért adatokat a Meteorológiai Világszervezet is megerősíti, ez lesz a sarkkörön túl valaha mért legmelegebb hőmérséklet – az Északi-sarkvidék egyébként közel kétszer olyan gyorsan melegszik, mint a világ többi része.
A jelenlegi hőhullám a szibériai erdőterületek nedvességtartalmát is lecsökkentette, így a térségben a valaha mért legsúlyosabb erdőtüzek alakultak ki az elmúlt hetekben. Ugyanez elmondható a tavalyi júniusi adatokról is, amikor szintén az addig valaha volt legtöbb tűzesetet észlelték, azonban az idei adatok a tavalyi rekordot is meghaladják. Az EU beszámolója szerint az erdőtüzekből származó szén-dioxid-kibocsátás 59 megatonnát tett ki a múlt hónapban, szemben a tavaly júniusi 53 megatonnával.
Az orosz erdészeti intézet július 6-ig 246 erdőtüzet regisztrált, amelyek összesen több mint 140 ezer hektár területet borítottak be – hét orosz régióban vészhelyzetet hirdettek, a tüzeket repülőkről próbálják oltani.
„A magasabb hőmérsékletek és a szárazabb felületviszonyok ideális feltételeket biztosítanak a tüzeknek mind a kigyulladáshoz, mind a hosszabb távú fennmaradáshoz”
– mondta Mark Parrington, a Kopernikusz vezető tudósa.
Az erdőtüzek a helyi lakosok megélhetését is nagy mértékben veszélyeztetik – a permafroszt, vagyis az állandóan fagyos talaj az északi félteke földterületének körülbelől negyedét fedi – ennek felolvadásával ingoványossá válik Szibéria, instabillá válnak a helyi utak, épületek, városok, valamint a helyiek által évezredek óta használt vadászterületek is. Az olvadás hosszú távú változásokat hoz a térség és őslakosai számára.
„Ahogyan az egyik vénünk mondja: „A természet nem bízik bennünk többé.” Nem tudjuk megjósolni, mi fog történni holnap. Talán ez a fő kihívás. Egész életünk a tradicionális tudáson alapszik – régebben tudtuk, hogy holnap is fogunk halakat, vagy hogy lesz holnap is rénszarvasunk. Most már nem mondhatjuk ezt. A folyók, amelyek korábban telenként hónapokig megbízható utak voltak, most már árulók lehetnek.”
– mondta Vjačeslav Shadrin, a Verhojanszktól mintegy 600 km-re, az orosz távol-keleten található Szaha-Jakutia Köztársaságban élő nép, a jukaghírok vének tanácsának elnöke.
A permafroszt olvadásával és a vadászat bizonytalanná válásával korábban elképzelhetetlen dolgok váltak szokványossá: néhány évtizeddel ezelőttig képtelenségnek tűnt, hogy a jukaghírok mamutcsontokat ássanak ki a földből. A hagyományos jukaghír hitben a leginkább tiltott dolgok mind a mamutokhoz, az alvilág szelleméhez kapcsolódnak, a csontokat pedig hagyományosan nem háborgatják, ugyanis megzavarásuk rosszindulatú szellemeket hozhat rájuk az alvilágból – mondta el Shadrin, aki hozzátette: most már sokan elhagyták a hitüket és mamutcsontok értékesítésével próbálnak boldogulni.
A permafroszt olvadásával mindeddig a jégbe zárt betegségek is kiszabadulhatnak – például 2015-16-ban a permafroszt olvadásával előkerülő rénszarvas-hullákból indult útjára a lépfene. Az olvadással ráadásul tovább gyorsul a globális felmelegedés, ugyanis hatalmas mennyiségű üvegház hatású gáz kerül az eddig fagyott talajból a légkörbe.
