Miközben dúl a koronavírus-járvány okozta gazdasági válság, a Continental veszprémi, gépjármű-elektronikát gyártó egységéből arra hivatkozva bocsátanak el embereket, hogy problémás volt a magatartásuk, vagy nem voltak alkalmasak a munkavégzésre.
Ami abból a szempontból érdekes, hogy ez esetben a munkás kirúgásakor a cégnek nem kell végkielégítést fizetnie – magyarán bármiféle fizetési kötelezettség nélkül az utcára teheti.
Frissítés: A Continental válaszolt megkeresésünkre, válaszukat változtatás nélkül közöljük.
„Az autóiparban jelenleg látható vevői megrendelések és a termelés jelenlegi, illetve várható felfutási üteme alapján továbbra is a piaci bizonytalanság jellemző.
Az elmúlt hónapok rendkívüli mértékben csökkenő új autó eladásai, a piacelemző szakértők előrejelzései és az ügyfeleinktől kapott információk alapján is óvatosak a várakozásaink. Ezek alapján az a feladatunk, hogy kapacitásainkat igazítsuk az alacsonyabb vevői igényekhez, ezáltal biztosítani a vállalatunk fenntarthatóságát és minél több munkahely megőrzését a jelenlegi helyzetben.
Első sorban a bérelt munkaerőt közvetítő partnereink szolgáltatásának igénybevételét csökkenjük, folyamatosan vizsgáljuk a nyugdíjazási és előnyugdíjazási lehetőségeket, melyek esetében több munkatársunk önként is jelezte ezirányú szándékát. Továbbá a hónapokkal ezelőtt felvett, még próbaidejüket töltő munkatársak szerződését kevés esetben áll módunkban véglegesíteni, illetve a rendszeresen alacsonyt teljesítményt nyújtó munkatársainknak nem tudunk további feladatot biztosítani.
A munkaszerződések kezelése során minden esetben a törvényi előírások betartásának megfelelően és a vállalati értékekeinkkel összhangban járunk el. Amennyiben lehetséges, minden esetet egyedileg kezelünk és lehetőség szerint próbáljuk érvényesíteni a munkatársak számára adott helyzetben leginkább előnyös megoldásokat.
Célunk minél több munkahely megőrzése és munkatársaink egészségének védelme.”
Az ügyben telefonon értük el László Zoltánt, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnökét, aki elmondta, valóban létezik a jelenség és tudnak is róla, ráadásul nemcsak a Continental-nál alkalmazzák, de országosan megfigyelhető az utóbbi időszakban – ráadásul mindenhol megjelent, a kis- és középvállalkozásoktól az olyan multicégekig, mint a német Continental.
Azt azonban egyelőre nem tudjuk, eddig hány munkavállalót rúgtak ki ezzel a módszerrel a válság kezdete óta, miután a munkáltatóknak ez esetben nincs adatszolgáltatási kötelezettségük sem, a csoportos létszámleépítéssel szemben nem kell előre bejelenteni a területileg illetékes munkaügyi hivatalnál. László elmondta, hogy eleinte megnyugodtak, mivel nem érkeztek bejelentések a csoportos létszámleépítésekről, azonban közhiteles adatokból kitűnik, hogy
„sok cégnél rohamosan fogy a munkavállalók létszáma, miközben rendkívül gyorsan nő a munkanélküliek létszáma, és nincsenek csoportos leépítés bejelentések.”
Elmondta, ha bármelyik munkáltatót megnézzük a Vasas területén, szinte mindenhol rendkívül nagy csökkenés van a létszámadatokban, a közhiteles adatokban, például a NAV kimutatásaiban, illetve amit a munkáltató közzétesz beszámolókat – de a KSH szerint is meredeken nő a munkanélküliek száma.
A szakszervezet valószínűsíti, hogy a nem megfelelő képességekre vagy magatartásra hivatkozva korábban is küldtek el cégek embereket, erre példaként hozta fel, hogy mikor tavaly ősszel az Audinál volt 1 200 fős leépítés, a cég szerint akkor sem volt leépítés. De egy idő után 1 200-zal kevesebben voltak, ezen emberek legalább 30 százalékát ily módon küldhették el László szerint.
A Munka Törvénykönyvének 2012-es módosításakor ez volt az egyik pont, ami ellen a szakszervezetek hangosan tiltakoztak – miszerint a munkaviszony megszüntetésére módot ad a magatartás és az alkalmasság is, és ilyen esetben nem kell végkielégítést fizetni, és tartani a felmondási időt.
László ugyanakkor kiemelte azt is, hogy mostanában 10-20 éve a cégeknél dolgozó emberekről derül ki, hogy alkalmatlanok vagy rossz a magatartásuk.
Noha 2012 óta hatályban van ez a szabályozás, most kezdtek el vele bőszen élni a cégek, eddig ugyanis a munkaerőpiaci helyzet nem tette szükségessé a módszer alkalmazását – és nagyon nehéz bizonyítani, hogy a dolgozó aki 15 éven keresztül kiváló munkát végzett, majd egyszer csak kiderül hogy alkalmatlan, valójában adott-e okot az elbocsátására.
A kirúgott munkást képviselő szakszervezet ilyenkor a bírósághoz fordulhat jogorvoslatért, hogy megállapíttassák, hogy nem tényszerű okok miatt rúgták ki a dolgozót, így jogellenes volt a munkahely megszüntetése – de ez nagyon körülményes folyamat, a bíróságok pedig nagyon nehézkesen dolgoznak. Ha perre megy a szakszervezet bármelyik dolgozó nevében, az 2-3 hónapnál előbb tárgyalásra sem kerül, és közben ott a végkielégítés nélkül kirúgott munkás, akinek talán három hétre sincs elegendő tartaléka.
László említett emellett még egy fontos aspektust: noha szakszervezetként ők a munkavállalókért állnak ki, de ha nem kapnak végkielégítést a kirúgott emberek, az az adóbevételekben is kiesést okoz. Számításaik szerint gyaníthatjuk, hogy országosan eddig több, mint 10 000 fő nem kapta meg a többhavi végkielégítését, így ebből az adóbevétel sem jelenik meg. Illetve azokat a pénzeket elkölteni se tudja, vagyis miközben a szociális hálóra – a kirívóan szűkmarkú munkanélküli segélyezésre – szorul, fogyasztani sem tud.
Magyarán itt végtére a munkások és az állam vállalja át a munkáltatóktól az elbocsátások terhét.
Ahogy a szakszervezeti vezető fogalmazott,
„át kéne gondolni, hogy ezen a törvényen módosítani kellene, és a törvényhozásnak óvatosabban és sokkal szélesebb körű egyeztetések után kellene törvényeket alkotnia, hogy elkerülhető legyen a társadalmi és gazdasági kár.” Hozzátette, „ezzel több helyen kap léket megint a hajó, amiben közösen ülünk. Ezt nem szabad így hagyni, ezen változtatni kell – ezzel a jelenséggel nem kell és nem szabad együtt élnünk.”
