Tudom, tudom, ez az egész nem szól másról, csak a sértett hiúságról, hogy itt most valaki (Kúria) rácsapott egyet – teljes joggal! – a kormány orrára, és ezt nem bírják elviselni. Meg persze tökéletes ürügy ez az egész gyöngyöspatai szegregációs per arra, hogy a fideszes honatyák a kedvenc topikjaikat előrángathassák újra: cigányozás a maga nem is annyira diszkrét formájában, a civilek meghurcolása, Soros György démonizálása – ha valaki valahol még találna ebben a történetben egy valamirevaló migránst is, maga lenne a tökély.
És mindezeken túl ez a téma tökéletesen alkalmas arra is, hogy ilyen Horváth László-féle megnyilvánulásokkal (amikből jóformán minden hétre jut egy) lehessen tematizálni a közbeszédet is, kicsit elterelni a figyelmet a kínos dolgokról, hátha inkább ezen csámcsognak majd a népek, és nem a felhatalmazási törvényen, meg egyéb érdekességeken.
De mégis: muszáj még egyszer nekifutnom ennek az egész témának, mert nem lehet elmenni szó nélkül amellett a cinikus és egyben kegyetlen hozzáálláson, ahogy a gyöngyöspatai szegregációs kártérítések ürügyén a kormány minden emberséget levetkőz magáról.
Mert mint mondott már megint Horváth László?
A gyöngyöspatai iskolaügyről szóló ítélet egy rendkívül káros modellt állít sikeres pozícióba, és jutalmaz pénzzel – magyarázta Horváth László miniszterelnöki megbízott, a térség fideszes parlamenti képviselője a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában szerda délelőtt, és erről az MTI is híven beszámolt.
Horváth persze megint házalt egy kicsit azzal, hogy a 100 milliós kártérítés csődbe viheti Gyöngyöspata önkormányzatát, meg hogy a pedagógusokat és a szegregáló intézményt is megbélyegezték az ítélet után, miközben „ha külön nézzük az eseteket, akkor más képet kapunk arról, hogy kinek milyen felelőssége van az ügyben.”
Horváth példát is hozott, ami miatt szerinte jogosan sérti a „helyben, és egyébként országosan is az igazságérzetet a gyöngyöspatai iskoláról szóló bírói döntés.”
A példában pedig felemlegette, hogy az egyik kártérítést nyert volt tanuló, aki több mint 3 millió forintra számíthat, 16 éves korára 6 osztályt végzett el, háromszor bukott, majd kimaradt az oktatásból. Ennél az esetnél is az iskolát tették felelőssé, annak ellenére, hogy a volt tanuló 2040 órát hiányzott – fűzte hozzá, megjegyezve, hogy az érintett tanuló már végrehajtási eljárást is indított Gyöngyöspatával szemben.
És akkor itt pihenjünk is meg egy kicsit, mert a példa, amit Horváth hozott, tökéletesen leplezi le azt a fajta gyalázatos, egyenlőtlenségeket termelő, kegyetlen oktatási rendszert, amely nem csak Gyöngyöspatán, hanem a legfelsőbb szinten is büntetést érdemelne.
Menjünk sorra: adott tehát egy fiatal, aki 16 éves korára háromszor bukott, így még mindig csak a 6. osztályt végezte el, majd „kimaradt” az oktatásból.
És akkor tegyük fel a kérdést: ez ugyan mégis hogy lehetséges? Hol volt az oktatási rendszer, amikor egy tanulónak, aki – elnézve a hiányzásai számát, és a háromszori bukást – hátrányos helyzetű volt, és akinek feltehetően segítségre lett volna szüksége?
Ja, igen: emlékezzünk vissza. Vannak azok a gyerekek, akiket 16 éves korukban az oktatási rendszer szó szerint kiköp, mert nem képes velük foglalkozni, mert a most dívó nézetek szerint hátráltatják a többi tanuló fejlődését, ezért abban a pillanatban, ahogy a leszállított tankötelezettségi korhatár ezt megengedi, kilökik őket, hogy boldoguljanak maguk. Ez az, amit Horváth eufemisztikusan úgy nevez: „kimaradt” az oktatásból.
Hozzá hasonlóan hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű tanulók ezrei kerültek kényszerpályára ennek a kormánynak „köszönhetően”.
És hol van eközben a szociális védőháló? Ha egy gyerek ilyen sokat hiányzik, akkor valószínűleg valóban segítségre lenne szüksége, akár azért, mert a családi helyzete nem megfelelő, vagy azért, mert neki van valamilyen nehézsége – ezzel ugyebár az iskolának, a családsegítőnek kéne foglalkoznia, hogy a gyerek oktatáshoz való joga ne sérüljön.
Ja, igen: a kormánynak erre is volt megoldása. Ha túl sokat hiányzik a tanuló, akkor a családi pótlék bánja – ez a büntető módszer legfeljebb megfélemlítésre jó, de arra nem, hogy a konkrét problémákat kezelje. Így válik még kiszolgáltatottabbá megannyi problémával küszködő család, és számtalan segítségre szoruló gyerek. Ők mind vesztesei az oktatási rendszer kegyetlenségének.
És hogy mindezeken felül ez a diák szegregáltan járhatott csak iskolába? Ez nem csak a tanulmányi eredményekre van ám hatással (bár azokra is, különféle okokból), de olyan életre szóló lelki sérüléseket is okozhat, amelyekből kifolyólag – ahogy azt a Kúria is elismerte – ennek a diáknak, aki jól láthatóan rengeteg problémával volt magára hagyva az oktatási rendszerben, kártérítés jár.
„Rendkívül káros modell” – mondta Horváth László. Így is van: az az oktatási rendszer, ami az elmúlt 10 évben kiépült, valóban rendkívül káros.
Persze, ne legyenek illúzióink. Mindaz, amit a szegregált oktatás elvett ettől a diáktól, pénzzel nem pótolható, bármennyire is szeretné Horváth „jutalomnak” beállítani a dolgot.
Azt a szégyenérzetet, a kirekesztettséget, a megbélyegzést nem lehetne kárpótolni semmilyen utólagos képzéssel – bármilyen álszentül is takaróznának ezzel a fideszes okostojások, de a kártérítés is legfeljebb a morális elégtételt adja meg neki és társainak, miközben mindaz, amit elvett tőlük a rendszer, egész életükben hiányként hordozzák majd magukkal. Nem csak a gyöngyöspatai diákok – de mindazok, akik ma is, és akik évtizedek óta ebben a rendszerben kényszerülnek szegregált oktatásba. Hogy aztán az itt összeszedett hátrányaikat továbbgörgessék és továbbörökítsék.
Horváth, a kormánypárti parlamenti képviselő azonban ahelyett, hogy csöndben beismerné, hogy Gyöngyöspatán szegregált az iskola, inkább bűnbakot próbál képezni a diákokból, olyan „bűnöket” olvasva a fejükre, amelyek inkább az oktatási rendszer inkompetenciájáról tesznek tanúbizonyságot.
Mert az oktatáshoz való jog alapjog, minden gyereket megillet, hogy képességeinek megfelelően a legtöbbet hozhassa ki magából, hogy olyan életet élhessen, ami tudásából fakadóan önmagának felépíteni képes. EZT veszi el az oktatási rendszer ma megannyi hátrányos helyzetű gyerektől: szegénységben élőktől, cigány gyerekektől, beilleszkedési-, tanulási-, magatartászavaros gyerekektől, sajátos nevelési igényű gyerekektől – soroljam még?
És mennyi kártérítést sajnál ettől a diáktól Horváth László miniszterelnöki megbízott? 3 millió forintot. Szégyen, gyalázat.
Ja, az pedig különösen gyomorforgató, amikor egy fideszes parlamenti képviselő az önkormányzat pénztárcája miatt nyünnyög – tekintve, hogy a kétharmados kormánytöbbség épp nemrég semmizte ki az önkormányzatokat en bloc.
A kormány mostanában előszeretettel vár bocsánatkérést az őt (okkal) kritizálóktól. Afelől nincs kétségem, hogy ők maguk nem fognak bocsánatot kérni mindazokért a bűnökért, amelyeket 10 éve sorozatosan követnek el a gyerekekkel szemben, akik az állami oktatási rendszerben nőnek fel éppen.
