Sokadjára fordul levélben Orbán Viktorhoz a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete, hogy végre észrevegye a kormány: a szociális ágazat dolgozói munkájuk során a koronavírus által leginkább veszélyeztetett csoportokkal érintkeznek, ezért mindenkinek az az érdeke, hogy megfelelő védelmet kapjanak.

Úgy tűnik, a kormány közömbössége egyre szélesebb körű összefogásra ösztönzi az ágazatot, amit az is jól mutat, hogy a szakszervezet kiállásához ezúttal 18 másik szociális szervezet is csatlakozott.

Jelenleg 56 ezer ember él idősotthonokban és kb. 130 ezer ember szorul különböző mértékű házi segítségnyújtásra Magyarországon. Most ők azok, akiket leginkább veszélyeztet a járvány, ezért elsőrendű felelőssége van a kormányzatnak a velük foglalkozó munkavállalók védelmében is – üzenik a miniszterelnöknek.

A szociális ellátórendszer dolgozói nap mint nap ellátják a kiszolgáltatott helyzetű gyermekek és felnőttek védelmét, a fogyatékkal élők és az idős emberek támogatását, gondozását, mind bentlakásos intézményi, mind pedig házi segítségnyújtás, családsegítés, vagy épp a hajléktalanellátás és a pszichiátriai ellátás területén.

„Szakmai fórumainkon immáron sok-sok ezer kétségbeesett bejegyzés olvasható, melyben kollégáink a legsürgetőbb gyakorlati kérdésekről és számukra szinte megoldhatatlan kihívásokról számolnak be. Mindezek közös fókusza: a szociális ellátások által érintettek és a szociális ágazatban dolgozók élet- és egészségvédelmének kérdése.

Kollégáink az országban mindenütt olyannak látják a jelen helyzetet, mintha egy hadsereg közeledne Magyarország felé, amelynek nem tudjuk se a létszámát, se a fegyvereit, se támadási céljait, csak halljuk, hogy más országokon már átgázolt, és a legtöbb amit tehetünk, hogy megpróbálunk felkészülni a védekezésre”

– olvasható a levélben.

A szervezetek szerint éppen ezért elengedhetetlen a szociális munkások és  gondozók felvétele a koronavírus-tesztelések elsőbbségi listájára, enélkül ugyanis nem biztosítható sem a dolgozók, sem pedig az ellátottak egészsége.

„Sok szakmai team teljes kimerültségről számolt be, mert a kollégáknak önállóan, magukat elszigetelve kell helytállniuk, vagy épp ellenkezőleg, mindenféle specializáció nélkül mindenki, mindent csinál, egyúttal mindenki mindenkit veszélyeztet”

– vázolják a helyzetet.

Ahogy arról a Mércén is írtunk, a szociális ágazat annak ellenére nem jut hozzá a megfelelő védőfelszerelésekhez a veszélyhelyzet kezdete óta, hogy sok esetben elkerülhetetlen, hogy a gondoskodó munka részeként fizikailag érintkezzenek az ellátottakkal.

Az egyébként is súlyos munkanélküliséggel küszködő ágazat nyakába most ráadásul egyre nagyobb mennyiségű feladat zúdul: a kórházi ágyak felszabadításával egyre több emberről kell gondoskodniuk, illetve egyre több munkája van a családsegítőknek is, akik segítenek a bevásárlásban, gyógyszerkiváltásban a 65 év feletti időseknek.

A szociális munkások és szociális gondozók naponta akár 8-10 vagy ennél több érintettel is személyes, közvetlen kapcsolatba kerülnek, visszajelzéseik alapján azonban úgy látják a szakmai szervezetek, hogy még mindig nem kielégítő számban állnak rendelkezésre az alapvető kézfertőtlenítő szerek és eszközök, „így a szociális ágazat dolgozóinak biztonságos munkavégzése és a velük érintkező érintettek egészsége is szinte teljes mértékben a kollégák lélekjelenlétére van bízva”.

Úgy vélik, sürgős központi (tehát nem csupán önkormányzati) intézkedésre van szükség ezügyben, már csak azért is, mert ez törvényi kötelezettsége is a kormánynak.

Mivel a szociális szakemberek 50%-a végül nem a szociális ágazatban (vagy még csak nem is Magyarországon) helyezkedik el, a szervezetek szerint a kormánynak létre kell hoznia egy úgynevezett „Közszolgáltai Alapot”, ami a szociális szakvégzettséget vagy felsőfokú szociális képzettséget szerzett szakemberek visszatérését ösztönözné a munkaerőpiacra, illetve a szakmában tartaná a potenciális pályaelhagyókat.

Ez a támogatás az egészségügyi dolgozóknak ígért 500 ezer forintos pluszjuttatás nagyságrendjével megegyző összeg lenne, feltéte pedig az lenne, hogy aki részesedik belőle, annak legalább 1 évig a szociális ágazatban is kell maradnia – javasolják, emellett pedig kérik a veszélyességi pótlék bevezetését is.

Felhívják továbbá a figyelmet arra is, hogy a kiszolgáltatott társadalmi csoportoknak célzott segítségre van szükségük.

„Elismerjük annak szükségességét, hogy a többség számára a szociális elkülönülés hangsúlyozásával gátoljuk leginkább a vírus terjedését. De – szociális munkásokként – a különféle hátrányos helyzetű kisebbségekért is aggódunk” – írják.

Ilyenek például:

• a veszélyhelyzet miatt egyre növekvő családon belüli erőszak áldozatai,
• a magyarul alig vagy egyáltalán nem tudó, jelenleg itt tartózkodó külföldiek,
• a hajléktalanellátó intézmények felvételi zárlata miatt tömegesen utcán rekedt hajléktalan emberek,
• a többszörösen hátrányos helyzetű szegénynegyedekben, szegregátumokban élők, akiket kiemelten fontos lenne tesztelni, hiszen itt egy vírusos megbetegedés – már csak a lokális higiéniai körülmények miatt is – robbanásszerű epidémiát indíthat el.

A szociális szervezetek szerint bár számos kormányzati és önkormányzati  intézkedés már folyamatban van, a döntéshozóknak meg kell kettőzniük  erőfeszítéseiket és erőforrásaikat, hogy e társadalmi csoportokat az eddiginél hatékonyabban el tudják érni.

Végül pedig arra kérik a miniszterelnököt, kapjon a kormányzati kommunikációban elismerést a szociális ágazat is, hiszen róluk szinte soha nem esik szó, miközben – sokszor személyes áldozatok árán – több tízezer embert látnak el az élvonalban.