Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Több tízezer családnak választania kell, hogy éhezik, vagy áram nélkül marad

Magyarországon van közel 1 millió ember, aki az elmúlt 12 hónapban anyagi okok miatt nem tudta időben befizetni a közüzemi számláit az Európa Bizottság felmérése szerint. A legtöbbjüknek valamennyire most segítség lehet, hogy a Nemzeti Közművek szinte elsőként, már március 13-án moratóriumot hirdetett a járvány idejére, azaz a vészhelyzet fennállásáig senkinél nem fogják kikapcsolni a gázt vagy az áramot, ha nem tudja befizetni a számlákat.

Azonban így is maradt 95 ezer háztartás, akiket kihagytak a segítségnyújtásból: ők a feltöltőkártyás villanyórával rendelkezők, akik előre fizetnek a megváltott árammennyiségért, és akik jellemzően a legszegényebb rétegekhez tartoznak.

Hiába tart a szükségállapot több mint egy hónapja, a szolgáltatók eddig nem sok jelét mutatták annak, hogy az áramszegénységben érintett, sérülékeny csoportok gondjait is megpróbálnák enyhíteni.

Amint azt az E.ON a weboldalán leírja, ezek az előrefizetős órák ugyanúgy mérik az elfogyasztott áramot, mint a hagyományos típusok, azonban a fogyasztást előre ki kell fizetni. A működésük a feltöltőkártyás mobilokhoz hasonló, ott is csak annyit lehet „lebeszélni”, amennyi percdíjra futja a feltöltött összegből. Ha egy háztartás az előre megvett árammennyiséget kimeríti, a készülék kikapcsolja az áramot.

A Habitat for Humanity szervezettől megtudtuk, hogy ez a módszer elsősorban azt szolgálja a hagyományos, utánfizetős mérőórákkal szemben, hogy a családok ellenőrzés alatt tartsák a rezsiköltségeiket, és azok ne nőjenek magasabbra, mint amit a jövedelmükből fedezni tudnak. Egyben ez a mérőóra-típus adósságtörlesztésre is szolgálhat; a feltöltött összeg egy része automatikusan levonásra kerül, ezzel csökkentve az esetleges hátralékot.

De hogyan tudnának bármennyit is fedezni az áramigényükből azok, akiknek eleve kevés pénzük volt, a vírus miatt pedig elestek bevételeiktől?

Sajnos a feltöltőkártyások közül is rengetegen kerültek most létbizonytalanságba, így a Habitat for Humanity és a Fényhozók Alapítvány közös kampányba kezdett, hogy felhívják a figyelmet arra: a kormánynak a feltöltőkártyás mérőórával rendelkezőkön is segítenie kellene.

Már csak azért is, mert főleg olyanokat találunk az előrefizetős felhasználók között, akik szociális bérlakások lakói, rászorulók, vagy már annyira elmaradtak a számláik befizetésével, hogy csak így kapcsolták őket vissza – fejtette ki a Habitat a Mércének.

A Fényhozók Alapítvány az ország dél-alföldi régiójában foglalkozik mélyszegénységben élő családokkal és az őket érintő áramszegénységgel – közülük a legtöbben ily módon juthatnak csak áramhoz. Rostás Aranka, a szervezet egyik tagja a Mércének elmondta, hogy a környékükön sokan idénymunkákból élnek: földet művelnek és üvegházakban dolgoznak. Viszont amíg korábban heti 5-6 napot is mehettek dolgozni, most jó, ha 2-3 napot tudnak ajánlani a gazdák nekik. A pénzkiesés tehát náluk is égető probléma, miközben sokan már a járványhelyzet előtt is alig jöttek ki pénzükből.

A Fényhozók a Polgár Alapítvány az Esélyekért szervezettel figyelemfelkeltő kampányt is indított az energiaszegénység témájában. Az egyik videójukban egy Bakson élő nő meséli el, hogy a férje ugyan eljárt dolgozni, elvállalt „férfias munkákat és kubikolást is”. A koronavírus miatt azonban leálltak a munkák, így sokkal nehezebb lesz megoldaniuk a feltöltést, pedig 3 kisgyerekük van, ezért muszáj lenne továbbra is áramhoz jutniuk. Hozzátette, havi 7-8 ezer forintot költenek átlagosan a kártya feltöltésére.


A Mércének Búza Károly, az alapítvány másik tagja azt is kiemelte, hogy ezek a családok a bevételük több mint a felét számlákra költik, hiszen a napszámos bérből vagy segélyekből tudnak csak megélni, miközben az áram mindenkinek ugyanannyiba kerül. Ehhez képest egy átlagos jövedelmű háztartás  bevételének mindössze 12 százalékát viszik el a különböző rezsiszámlák.

„Ha már csak 20 watt áramod van, de még főznöd és mosnod kell, a gyerekeknek meg ott digitális oktatás, akkor mit csinálsz, ha nincs pénzed következő feltöltésre? Lehetetlen priorizálni ilyenkor” –

mondta Búza Károly, és megjegyezte, hogy ezek a terhek most még súlyosabbak lehetnek, hiszen az emberek a kijárási korlátozás miatt még többet fogyaszthatnak az egész napos otthonlétben.

De sokan vannak azok is, akiknek eleve nem volt már felhasználható mennyiség a feltöltőkártyán, és mivel most elestek a munkalehetőségektől, nem tudják újratölteni.

Nekik most gyakorlatilag választaniuk kell, hogy áramra vagy élelmiszerre költenek, mert mindkettőre már nem futja.

Rostás Aranka hozzátette, a digitális oktatásból is kiszorulnak azok a gyerekek, akiknek a családját érinti az áramszegénység, és most nem jutnak áramhoz. Az alapvető információkhoz való hozzáféréstől pedig az egész család elesik, ami a koronavírus idején, amikor mindenkit érintő létfontosságú változásokat jelentenek be tévén és interneten keresztül napi szinten, még nagyobb probléma.

A Fényhozók Alapítvány tagjai szerint a másik fontos szempont, hogy még ha valakinek lenne pénze is feltölteni a kártyáját, a járványhelyzet miatt nehezebb lett eljutnia a feltöltési pontokhoz. Azok az üzletek, ahol „áramot lehet venni”, főleg városokban vannak, de az érintettek közül sokan falvakban és kisebb településeken élnek, így buszra kell szállniuk, és 20-30 kilométert utazniuk a boltig – már ha az egyáltalán nyitva van, ugyanis sok olyan üzlet bezárt, ahol fel lehet tölteni a kártyákat.

Hogyan lehetne segíteni?

Mivel olyan helyzettel állunk szemben, amilyet még soha senki nem tapasztalt, a kormánynak muszáj lenne a kiszolgáltatott emberek segítségére sietnie, állapította meg Rostás Aranka. Az otthonmaradás miatti magasabb rezsiköltségeket általában véve is szükséges volna kompenzálni, de a feltöltőkártyások megsegítésére is van több ötletük.

„A rezsiutalvány annak idején jó ötlet volt, az előre fizetősöknek is jól jönne most egy hasonló utalvány, amit csakis erre lehetne költeni. Már az is hatalmas előrelépés lenne, ha csak annyira lenne elég az utalványok összege, hogy a legalapvetőbb áramszükségletet fedezze egy hónapban”

– fogalmazott Rostás a Mércének.

A Habitat for Humanity is hasonló megoldásokban gondolkozik: az utalványok mellett el tudnák képzelni azt is, hogy az előrefizetős mérőórák felhasználói egy egységes feltöltőkódot kapjanak, amivel fel tudják  tölteni az órákat.

Fontos észben tartani, hogy az ilyen típusú berendezések az adósságfelhalmozás elkerülése miatt kerülnek beszerelésre, ezért az utólagos visszafizetés lehetősége  – amit az E.ON energiaszolgáltató ajánlott fel megoldásként -, bár nagy segítség, az eladósodás veszélyét hordozhatja” – tette hozzá a szervezet képviselője.

Nem csak a feltöltőkártyások vannak veszélyben

A szervezetek arra is felhívták a figyelmet, hogy nem csak az előfizetős mérőórásoknak nehéz a járvány okozta helyzet, ugyanis a moratórium nem azt jelenti, hogy a tartozásokat ne kellene később kifizetni.

Az általuk javasolt kedvezmények ugyanúgy fontosak lennének a nem előrefizetős mérőórával rendelkező fogyasztók számára is, hiszen a lekapcsolási moratórium egyáltalán nem akadályozza meg az adósságok felhalmozását, sőt.

A Fényhozók Alapítvány a Dél-Alföldön tevékenykedik, és főleg az itt tapasztaltak alapján számoltak be a Mércének, de ezek a problémák valószínűleg minden olyan háztartásban felmerültek már az országban, ahol tartozások vannak a szolgáltatók felé. A Habitat for Humanity szerint, bár átfogó képük egyelőre nincs, de az érintett, nehéz helyzetben lévő emberek közül sokan nem bejelentett munkahelyen dolgoztak, vagy a vendéglátásban, esetleg takarítóként – tehát főleg azokon a területeken, ahol a munkahelyek egyik napról a másikra megszűntek. Ráadásul sokan még kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, hiszen albérletben vagy szociális bérlakásban élnek, így még a bérleti díj terhe is nyomja a vállukat.

Búza Károly hangsúlyozta, hogy ha a kormány nem tesz semmit az energiaszegénységben élők hosszú távú megsegítéséért, az még jobban tágítja majd az egyébként is hatalmas társadalmi szakadékot Magyarországon.

Az áram olyan szintű létszükséglet, hogy ha valakit ettől elvágnak, túlzás nélkül 18-19. századi életszínvonalra esik vissza. Ehhez képest lesújtó, hogy még 2020-ban is közel 1 millió ember van ennek a veszélynek kitéve.

A Mérce megkereste a Nemzeti Közműveket is a témával kapcsolatban, amint válaszolnak kérdéseinkre, frissítjük a cikket.

Kiemelt kép: MTI/Komka Péter