Az amerikai típusú WTI olaj ára soha nem látott mélységekbe süllyedt, egészen konkrétan a világtörténelemben először az eladók fizettek az átvételért, hordónként csaknem negyven dollárt is akár, miután Észak-Amerikában fogyóban vannak a tárolókapacitások – írja a Portfolio.

A májusi határidőre eladott olaj esetében fordult elő, hogy az eladó 37,63 dollárt fizetett egy hordó átvételéért, ez a korábbi 55,9 dolláros árhoz képest 305 százalékos visszaesés.

Ezt elsősorban azok a közbülső kereskedők érzik, akik valójában nem veszik át az olajat, csupán jogot formálnak papíron arra hogy átvegyék, azonban még azelőtt szabadulnak tőle, hogy fizikailag hozzájuk kerülne és tárolniuk, vagy szállítaniuk kellene. Normál esetben ezek a kereskedők a papíron náluk lévő olaj eladása után megvásárolják a következő havi opciót, amennyiben az olaj árának emelkedésére számítanak, azonban a jelenlegi piaci folyamatok miatt felborult a megszokott rendszer.

A járvány miatt ugyanis az olaj iránti világpiaci kereslet jelentősen visszaesett, a Nemzetközi Energiahivatal előrejelzése szerint a globális kőolajkereslet napi 29 millió hordóval csökkenhet, ami hatalmas, nagyjából harminc százalékos visszaesést jelent.

Noha az olajárháborút, melynek a magyarországi benzinkutakon is tapasztalható kirívóan olcsó árakat köszönhetjük, jelenleg úgy tűnik, megfékezték a nagy olajkitermelő országok, a gyakorlatban a kitermelést messze nem lehet olyan rugalmasan igazítani, ahogy jelenleg csökken a kereslet.

Az alacsony olajár miatt ugyanakkor dől a befektetői pénz az olajiparba, miközben maga a termék jóval nehezebben eladható mint korábban, ami veszélyes piaci folyamatokat jelez, miután a termék nem lesz képes hozni az elvárt hozamokat, ami aztán a befektetők bedőlésével fenyegethet, és így tovább.

Az olajkutak nem úgy működnek, hogy felkapcsolják őket, mikor szükség van a kitermelésre és lekapcsolják, mikor kevesebbet vesz fel a piac; egy bizonyos intervallumban lehet csökkenteni vagy növelni a kitermelést, azonban ez igen szűkös. A kutak leállítása és elindítása többe kerül, mint fizetni az olaj átvételéért, gyakorlatilag jobban megérné kiönteni a kitermelt olajat, hasonlóan ahhoz, amikor a tejtermelők öntik ki az eladhatatlan tejet, miután ők is igen kis mértékben tudják befolyásolni a tehenek termelési volumenét.

Ráadásul az USA nem is nagyon akarja csökkenteni a kitermelést.

Miután irgalmatlan pénzeket ölt az Egyesült Államok befektetések, kutatások támogatásán, szabályozások módosításán és különböző kedvezményeken keresztül a palaolaj-kitermelésbe, hogy elősegítse energiafüggetlenségét, nem szándékozik felhagyni a méregdrága kitermeléssel.

Azonban kérdés, meddig bírják a palaolaj-kitermelők, ugyanis ez a forma 40-50 dolláros hordónkénti árnál válik rentábilissá, míg az Oroszországban és Szaúd-Arábiában kitermelt olaj jóval alacsonyabb ár mellett. Ezen országoknak pedig az az érdeke, hogy a tartósan alacsony árakkal kiéheztessék a palaolaj-termelőket, és a magára találó piacon később magasabb árakat szabhassanak.

Mindazonáltal nem csupán a koronavírus-járvány miatti keresletvisszaesés miatt nincs jó bőrben az olajipar.

A Vox cikkéből kiderül, hogy már a járvány előtt is folyamatosan csökkent az olajipar jövedelmezősége az USA-ban, és az ágazat egyre mélyebb és mélyebb hitelekbe verte magát a költséges kitermelés és kutatások, új technológiák fejlesztése mellett, és miközben a befektetők egyre inkább elpártoltak, a cégek mindinkább a kormányoknál lobbiztak a túlélés érdekében.

De nem csak az Egyesült Államokban szenvedi meg a járványt az olajipar, Kanadában, az Egyesült Királyságban és Ausztráliában is rengeteg energiát ölnek a különböző támogatásokért való lobbizásba, legyen szó közvetlen gazdasági segítségről vagy kivásárlásokról, de az egészségügyi és környezetvédelmi normák lazítását is sürgetik az ágazati szereplők.

Az olajipar mellett ugyanakkor a műanyagipar is komoly lobbitevékenységet folytat. A modern műanyagokat nagy mértékben olajból és olajszármazékokból állítják elő, így a műanyagok felhasználásával is le lehet kötni a kihasználatlan kapacitásokat – épp ezért lobbizik az Egyesült Államokban az ágazat az egyszer használatos műanyagtermékek mellett a járvány idején.

A Trump-kormányzatnál nem is alaptalanul állnak sorba segítségért: noha az USA-ban különleges esetnek számít, hogy a szövetségi kormány pénzzel tömjön ki cégeket (ahogy azt tulajdonképpen a nagy amerikai autógyártókkal tette a 2008-as válság idején), azonban rengeteg lehetőség és bejáratott út áll előtte, hogy kiszolgálja az olajipar érdekeit. Ezen lépések közé tartozik, hogy enyhítették az autókra vonatkozó károsanyag-kibocsátási szabályozásokat valamint a környezetvédelmi rendelkezéseket, hogy ezzel egyrészt lefaragjanak a cégek költségeiből, másrészt olcsóbbá tegyék a nagyobb fogyasztású kocsikat, amik hosszabb távon a klímaváltozáshoz valamint a helyi környezetszennyezéshez is hozzájárulnak.

Erre nem kevés szüksége van az iparnak, az elmúlt években kitermelők százai mentek csődbe, és a palaolaj-kitermelés az elmúlt évtizedben nagyjából 280 milliárd dolláros veszteséget generált évente, és a túltermelési válság valamint az alternatív energiák terjedése a többi kitermelési formának se sok jót tartogat.

Ennek okai között az alternatív energiaforrások mellett fontos szerepet játszik a műanyagok iránti kereslet vártnál kisebb mértékű növekedése, a repülő- és hajóutak számának, és úgy általában az utazásnak a visszaesése, miután ezek az ágazatok is sok olajterméket használtak fel.

Mindazonáltal az Egyesült Államokban még ha felsejlik is az olajkorszak vége, a Trump-kormányzat egyelőre elkötelezettnek tűnik az olajipar támogatása mellett, miközben a megújuló energiaiparral messze nem ilyen bőkezű – így az elkövetkezendő években biztosítottnak látszik a szektor pozíciója.