Kásler Miklóshoz fordult levélben a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) elnöke, Kovács Ágnes, miután a miniszter vasárnap menesztette az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI) főigazgatóját.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) múlt hét csütörtökön rendelte el 36 ezer kórházi ágy felszabadítását a koronavírus-fertőzöttek ellátása érdekében. Dr. Cserháti Péter a második kórházigazgató volt a hétvégén, aki a hivatalos indoklás szerint azért vesztette el korábbi állását, mert nem teljesítette intézményével az Operatív Törzs és a Nemzeti Népegészségügyi Központ járványügyi előírásait.
Az EMMI indoklása szerint
„Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetnek április 15-re biztosítania kellett volna az új koronavírussal megfertőződött betegek számára több mint kétszáz ágyat, ebből április 10-én még egyetlen ágy sem volt erre a célra az OORI-ben, és április 16-ra az előírt tizedét sem ígérte a főigazgató az utasításban szereplő ágyszámmal szemben. Az intézetben ellátott rehabilitációs betegek áthelyezéséről nem gondoskodott. Mindez ellentétes az ágazati elvárással és a kórháznak adott feladatszabással. A megfelelő felkészülést nem végezte el a főigazgató, komolyan veszélyeztetve ezzel a járvány elleni sikeres védekezést és betegellátást.”
A MEOSZ elnöke szerint azonban ez az indoklás nem elegendő a főigazgató menesztéséhez, amit egyébként a mozgáskorlátozott közösség mély megdöbbenéssel fogadott.
„Értetlenül állunk az Ön döntése előtt, mert Főigazgató Urat a magas szakmai színvonalú ellátásért elkötelezett szakemberként, emberként ismerhettünk meg. Minden eszközzel megtett mindent az OORI élén és minden más módon is azért, hogy a betegellátás minősége a legmagasabb szinten tudjon megvalósulni hazánkban. Nemcsak szakemberként tett meg mindent az emberekért, hanem magánemberként is”
– írja.
Bár a MEOSZ szerint felelős döntést hozott az egészségügyi kormányzat a kórházi kapacitások felszabadításáról, ugyanakkor több kérdés is felmerül:
- Orvosszakmai szempontból indokolt-e minden beteg elbocsátása a leendő COVID-19 fertőzöttek ellátására való felkészülés okán?
- A háziorvosi szolgálatok és a járóbeteg szakellátás lassú leállása a jelenleg beteg emberek állapotára nézve milyen következményekkel fog járni?
- Mekkora veszteség várható ezen a területen? Megússzuk-e áldozatok nélkül?
- Milyen orvosszakmai szempont alapján kényszerült abba a helyzetbe Dr. Cserháti Péter főigazgató, hogy az utasításban megfogalmazott kérésnek nem tudott eleget tenni még április 10-én?
Majd Káslerhez fordulva azt kérdezi a szervezet elnöke:
vizsgálta-e ezen szempontokat, és mint a magyar egészségügyi szakpolitikáért felelős miniszter segítette- e ebben a főigazgató munkáját, kivizsgálta-e a helyzetet, vagy csak számokra alapozva hozott döntést, nem mérlegelve más szempontokat?
Emellett arra is felhívja a figyelmet, hogy a miniszter április 10-én közölt adatokra hivatkozva április 12-én hozta meg a felmentésről szóló döntést, holott a teljesítés határideje április 15-e volt. Kovács ezzel kapcsolatban azt kérdezi, hogy ha az utasításban foglaltak teljesülnek holnapig, Kásler visszavonja-e a felmentését megalapozottság hiányába, majd azt is hozzáteszi:
„bízom abban, hogy az OORI főigazgatója esetében nem eltérő gyakorlatot folytattak.”
A levél zárásaként az elnök a MEOSZ támogatásáról biztosítja a kirúgott főigazgatót.
„Egy emberként állunk mögötte, ahogy Ő tette a betegei ágyánál!” – fogalmaz.
Ahogy arról beszámoltunk a Mércén, tegnap több mint száz orvos és ápoló tüntetett Dr. Cserháti Péter kirúgása ellen. A tüntetők szerint a kórház időben elkezdte a felkészülést, csak éppen idő előtt akartak náluk elhelyezni egy vírusos beteget, amikor még erre nem álltak készen. Az sem igaz szerintük, hogy megtagadta volna a 200 ágy felszabadítását Cserháti.
A tiltakozók kiemelték, hogy az EMMI úgy akarja kiüríttetni a kórházat, hogy azzal olyan betegeket is hazaküldenének, akiknek életfontosságú a kórházi rehabilitációja, ennek pedig súlyos következményei lesznek. A Rehabilitációs Intézetből nem lehet csak úgy elküldeni a betegeket, nem lehet akárhogyan helyettesíteni az ottani szakmai munkát.
