Közös állásfoglalást adott ki a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF), az Értelmiségi Szakszervezetek Szövetsége (ÉSZT), a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája (LIGA Szakszervezetek), a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) és a Munkástanácsok Országos Szövetsége (MOSZ) amiatt, hogy

a kormány hat teljes szakmacsoportot fosztana meg jelenlegi közalkalmazotti jogállásától.

A pénteken megjelent tervezet szerint közel húszezer kulturális ágazati dolgozó, a könyvtári, múzeumi, levéltári, közművelődési, színházi és nagyzenekari munkavállalók közalkalmazotti jogviszonya 2020. november 1-jétől egyszerű munkaviszonnyá alakulna át. A törvénymódosítás ellen a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) is tiltakozik, mint ahogy lapunknak eljuttatott közleményükben fogalmaznak, „nagy megdöbbenéssel és felháborodással” fogadták a kormány tervét.

A KKDSZ arról ír, hogy a kulturális közszolgálatban dolgozók fizetése mindig is alacsonyabb volt, mint a piaci területeken dolgozóké, azonban ezt a fizetésből adódó hátrányt a közszférának adott szerény kedvezmények, a foglalkoztatottsági biztonság és a kiszámítható életpálya kompenzálta. Ezzel a módosítással azonban ezek is megszűnnének, a hat érintett szakma dolgozói számára leépülne a közalkalmazotti státusszal járó korábbi stabil munkajogi helyzet, mint írják,

„a kormány tervezett változtatása (…) a korábbiaknál is rosszabb egzisztenciális helyzetbe hozza a kulturális dolgozókat.”

Amennyiben a munkavállalók átkerülnek a Munka törvénykönyve alá, többek között az alábbi előnyöket veszíthetik el:

• magasabb felmentési idő,
• nagyobb végkielégítés,
• több pótszabadság,
• nők esetében rosszabb feltételekkel lenne érvényesíthető a 40 éves munkaviszonnyal történő nyugdíjazás;
• az állásfelajánlás kötelezettségre nem lesz mód, valamint
• megszűnnek a közalkalmazottakat egyébként védő felmentési korlátozások.

A KKDSZ felhívja a figyelmet arra, hogy a kulturális területen még a közszférán belül is méltánytalanul alacsonyak a jövedelmek, valamint hogy a közalkalmazottak munkavállalóvá válása nem oldja meg az ágazat súlyos bérproblémáját. A szervezet szerint félő, hogy a változtatások miatt még több magasan kvalifikált szakember hagyja el az érintett szakmákat, valamint hogy az érdeklődő tehetséges fiatalok is inkább más, nem közgyűjteményi vagy kulturális pályát választanak.

„Az egységes szabályozás megszüntetése nem más, mint az állami felelősségvállalás felmondása a kulturális területen. Mindez az ágazatot fenntartó önkormányzatok anyagi képességei és szándékai függvényévé teszi a kulturális feladatellátást és annak minőségét.”

Az ötszervezeti közös közlemény ezen felül külön sérelmezi, hogy a döntést semmiféle társadalmi egyeztetés nem előzte meg, holott a Kjt. 6. § (1) értelmében ezen kérdések megvitatásának terepe a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa (KOMT). Éppen emiatt kezdeményezik a közalkalmazotti érdekegyeztetés hivatalos testületeinek, a KOMT-nak és az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (OKÉT) együttes ülésének összehívását. Kérik azt is, hogy a járványhelyzetre való tekintettel a törvénytervezet ne kerüljön parlamenti tárgyalásra a veszélyhelyzet ideje alatt.

A KKDSZ közleményét azzal zárja, hogy a „jó stílusérzékkel” húsvétra időzített tervezet megvalósulása esetén az átalakulás

„a kulturális szolgáltatások utolsó vacsorája lesz, melyet logikusan csak a kivégzés követhet”.

A minisztérium megbecsülésről beszél

Ugyancsak ma az Emmi közleményt adott ki, melyben arról írnak, hogy

„a kormány kiemelten fontosnak tartja a közszférában dolgozók megbecsülését, ezért az egészségügyi és az oktatási ágazatokat követően a harmadik meghatározó humánszektor, a kulturális szakterület béremeléséről is döntöttek.”

A minisztérium a jogviszonyváltással párhuzamosan 6 százalékos béremelést hajt végre január 1-ig visszamenőleg a művészeti szervezetek, közművelődési intézmények és közgyűjtemények dolgozói számára, mind az állami, mind az önkormányzati intézményekben foglalkoztatottak esetén.

A változtatásokkal a kiadott indoklásuk szerint a kormány „évtizedes problémát orvosol a kulturális szférában” – utalva ezzel a közalkalmazotti bértábla 2008 óta tartó, több mint 10 éves változatlanságából fakadó bérfeszültségekre.

A kormány tehát a kulturális közalkalmazottak közalkalmazotti jogviszonyt illető elégedetlenségét a hatszázalékos béremelésen felül a kiszámítható életpálya és a stabil munkaviszony megszüntetésével, a közalkalmazotti jogviszony körülményeinek javítása helyett magának a közalkalmazotti jogviszonynak elvonásával kívánja megoldani.

Az Emmi közlése szerint „rugalmasabb, a munkaerőpiac dinamikus változásait kvetni képes munkaügyi szabályozás jön létre”, valamint

„a munkáltató intézményvezetőknek szélesebb mozgástere nyílik, hiszen a bértáblához immár nem kötött foglalkoztatás a minőségi közfeladat-ellátás záloga lehet, valamint a foglalkoztatottak egy igazságosabb, a tényleges szaktudásuk és befektetett munkájuk szerinti bérezéshez jutnak.”

A minisztérium tehát a minőségemelés jegyében tartja kedvezőnek, hogy a bértáblától elszakadnak a munkabérek, és hogy a dolgozók lényegében teljesítményük alapján, a „tényleges szaktudásuk és a befektetett munkájuk szerint” kapnák fizetésüket. Kérdéses azonban, hogy valójában milyen előnyökkel járhat egy ilyen rendszer úgy, hogy a 6%-on felüli béremeléseket lehetővé tevő forrásátcsoportosításokon kívül más, az ágazathoz jutó plusz forrásokról nincsen hír, valamint a hasonló elvek érvényesülése külföldön is leginkább a teljesítmény értékelésére, a munkaidő eltöltésének tartalmára vonatkozó adminisztratív munkák megnövekedését vonta maga után. Különösen aggasztó a munkavállalók szempontjából az is, hogy maga az Emmi közleménye sem a dolgozókat érő közvetlen hatásokról szól, hanem a nagyobb munkáltatói szabadságról – például a rövidülő felmentési idők kapcsán. Erről a jelenségről, a rugalmasodás címén a dolgozókat érő kedvezőtlen hatásokról, a munkahelyi biztonság elvesztéséről az egyetemek átszervezéséhez kapcsolódóan bővebben itt írtunk.

Ugyanennek a típusú átalakításnak példája a tavalyi szakképzési törvény is, amikor a béremeléssel párhuzamosan számos jogfosztást szenvedtek el az érintett dolgozók, mintegy 32 ezer ember, akik akkor szintén elvesztették közalkalmazotti jogviszonyukat.

Az Emmi közleménye arra is kitér, hogy a Szakály Sándor által vezetett, lényegében a Schmidt Mária-féle orbáni történelemszemléletet és -relativizálást képviselő VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár dolgozóit az intézet vegyes profilja révén nem érinti az átalakítás. Ez annak köszönhető, hogy a Veritas a kulturális intézményi minőségén felül egyben kutatóintézet is.

LMP: A kulturális szektor évek óta az ígért életpályamodellre vár, nem pedig a kulturális szféra piacosítására

Az LMP hétfő délután közleményben reagált a törvénytervezetre, a párt kezdeményezi a Országgyűlés Kulturális bizottságának összehívását, mint írják, „az LMP az Országgyűlés Kulturális bizottságában teremtené meg a szakmai vita lehetőségét”. Ez azonban gyenge vigasz, tekintve, hogy a testület 15 tagjából mindössze hatan ellenzéki politikusok.

A törvénytervezet a párt szerint része a kormánypártok neoliberális politikájának: célja a kulturális szektor piacosítása és a valamekkora védettséget jelentő közalkalmazotti státusz kiüresítése.

„A törvényjavaslat destabilizálja a munkakörülményeket, a területen amúgy is drámaian alacsony béreket hosszútávon rögzíti.”

Az LMP elutasítja a kormány cinikus politikai játékát és mindent megtesz, hogy a társadalmi és szakmai ellenállás hatására visszavonják a törvénytervezetet, mint írják, „A kulturális szektor évek óta az ígért életpályamodellre vár, nem pedig a kulturális szféra piacosítására”.