Az Index elkísérte az Age of Hope alapítványt Borsodba, ahova kisebb falvak lakóinak vittek élelmiszert és fertőtlenítőszert. Az egyik ilyen település Tornanádaska, amely akkor került be a hírekbe, amikor polgármesteréről a legutóbbi önkormányzati választások után olyan felvételek kerültek fel az internetre, ahol egy jakuzziban állva pezsgővel locsolja magát, és „ezt most beszoptátok” szavakat üzente ellenfeleinek.

Eközben a település több házába nincs bevezetve a villany és a víz, a falu két boltja közül az egyik, miután nem tudta feltölteni a készleteit, bezárt, a másik pedig árakat emelt, van olyan alapélelmiszer, amiét a kétszeresére. Ez pedig sokan nem tudják megfizetni, mivel a környékbeliek tömegével vesztették el az állásukat a vírus miatti gazdasági válság következtében.

A helybélieknek az egyetlen kereseti lehetőségnek így most a közmunka maradt, ami véges és a polgármesterhez fűzött viszonyhoz kötött.

Aki rá szavazott, és jóban van vele, annak van munka, aki nem neki adta voksát, annak nincs. Így most sokaknak nincs mit enniük a településen, ahonnan kimozdulni sem mernek, mivel félnek, hogy a járvány miatt majd nem engedik vissza őket.

Az otthoni oktatással nem csak az a probléma itt, hogy a családok túlnyomó többségének nem áll rendelkezésére a digitális oktatás kivitelezéséhez szükséges eszköz, sőt, egy környékbeli iskola igazgatója az Indexnek azt is elmondta, van, ahova a papír alapú házi feladatok mellé tollat is kell küldeni. De a legnagyobb kihívást a gyermekek oktatásának otthonra költöztetésében az jelenti, hogy az eddig iskola által biztosított napi háromszori étkezést egyszerűen nem tudják pótolni.

Bár osztanak ételt az iskola menzáján, ez közel sem elég. Van, aki három gyermek ebédjeként fél doboznyi, kilenc gyerekre „két kistányérnyi” ebédet kapott, és van, akinek már nem is jutott.

A település, sok másikhoz hasonlóan a környéken, így a civilszervezetekre van utalva. Az Indexnek nyilatkozó Tóth Ákos, az Age of Hope képviselője elmondta: „Volt olyan nap, hogy 28 faluból telefonáltak, hogy sürgős segítségre szorulnak”. Mindeközben a lakossági adományok is megcsappantak, mindenki otthonra tartalékol, magának raktároz, így a szervezet már a gyerekek táboroztatására szánt pénzből is költeni kényszerült a helyzet azonnali enyhítése érdekében.

Ha nem érkezik segítség a kormánytól, és a civilszervezetek egyébként is véges erőforrásai elapadnak, több ezren fogják ezen a környéken a víz, áram és fűtés nélküli, sötét otthonaikban várni az éhhalált.