A régiónkban Magyarországon kívül immár valamennyi ország, sőt, az Európai Unió szinte valamennyi tagországa bevezetett olyan rendszert, melynek keretében az állam átvállalja a kényszerpihenőre küldött munkások bérének egy részét, segítve ezzel a vállalatok fennmaradását és a fogyasztás bizonyos szintjének a fenntartását – írja az mfor.

Még a régiós szinten legkevesebb hozzájárulást fizető Lengyelország is a korábbi munkabér 40 százalékát állja, miközben Magyarország, miután elvileg szárnyalt a gazdaság az elmúlt években, továbbra sem fizet egy fillért sem.

Miután Gulyás Gergely is több százezer emberről beszélt, akik a járvány miatt veszíthetik el a munkájukat viszonylag rövid időn belül, az mfor becslése szerint – ami elég bizonytalan, tekintve hogy egyelőre nem tudni, a 480 ezer főt foglalkoztató vendéglátás, vagy a szintén több százezer főt foglalkoztató feldolgozóipar területén mekkora lesz az elbocsátási hullám – nagyjából félmillió friss munkanélkülivel számolhatunk.

A portál számításai szerint ez három hónapnyi bérpótlással nagyjából 274,5 milliárd forintba kerülne az érintettek bérének kifizetése az államnak. Ez a modell úgy számol, hogy nettó 244 ezer forintos átlagkereset mellett 75 százalékos – tehát a románnal megegyező mértékű – kormányzati átvállalással havi 91,5 milliárdot fizetne ki a kormány.

Vagyis, noha nagy összegről beszélünk, messze nem a beláthatatlanul hatalmas kategóriája, pláne, ha összevetjük a vállalkozások megmentésére tervezett programmal, aminek éves költségvetését 2-4 ezer milliárdosra becsüli a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara.

Mindazonáltal ilyen, a bérek átvállalására vonatkozó javaslat nem olvasható az MKIK javaslatában, az inkább a vállalkozások és a munkavállalók által fizetett közterhek csökkentésében látja a megoldást – ez azonban csak sovány vigasz azok számára, akiknek a munkájára a rendszer nem tart igényt. Az eddig bejelentett intézkedésekből is az látszik, hogy a kormány elsősorban a cégek megmentésére, kisegítésére koncentrálna. Még ha társadalmi juttatásként az MKIK adna is a nyugdíjasoknak 15 ezer forintot (egyszer), valamint a gyerekeseket is kisegítené 10 ezer forinttal, ahogy az egészségügyi dolgozóknak is odavágna valamiféle bónuszt, amiről nem tudjuk, hogy mennyi is lenne. Kötelező körök, le is tudták a javaslatban némi nem túl bőkezű alamizsnával.

Eközben a kormánynak írt, 200 közgazdász által aláírt nyílt levél szerint jóval széleskörűbb intézkedésekre lenne szükség, mint amilyenek eddig elhangoztak. Ezek a következők:

1. az egészségügy rendszer megtámogatása, megfelelő eszközök, védőfelszerelések és tesztek beszerzése, ami akár több hónappal is megrövidítheti a gazdasági leállást.
2. A vállalatok segítése a bérköltségek egy részének átvállalásával, hogy a munkahelyek megmaradjanak, kisebb legyen a visszaesés, ezáltal könnyebb legyen a gazdaság újraindítása.
3. Közvetlen pénz juttatása a nehéz helyzetbe kerülő embereknek, a munkanélküli ellátás kiterjesztése. Ha szükséges, az adók, lakbér és hiteltörlesztése fizetésének elhalasztása.
4. A pénzpiacok működésének garantálása, hogy tovább tudják hitelezni a cégeket.

Ezek továbbra sem számítanak különösebben radikális intézkedéseknek, céljuk, hogy elműködtessék a kényszerű leállás idején is a fennálló kapitalista rendszert legalább egy olyan színvonalon, amiről viszonylag könnyebb újraindítani ahhoz képest, mintha százezrek veszítenék el a munkájukat, ami azzal is jár, hogy kevésbé lesznek hajlandóak a rendszert fenntartó fogyasztásra. Mármint könnyebb legyen újraindítani, amennyiben a belső fogyasztáson keresztül képzeljük el az újraindítást.

Ezzel szemben a kormány gazdasági mentőterve vélhetően arra alapul, hogy a cégek megsegítésével és felszínen tartásával biztosítják, hogy azok, akikre a gazdasági szereplőknek mindenképp szükségük van, állásban maradjanak – akár fizetetlen szabadságok, akár a korábbi túlórák a rabszolgatörvény által lehetővé tett lepihentetése útján – míg az utcára kerülőket egy esetlegesen újra felduzzasztott közmunkaprogram szívja fel.

Ez esetben az utcára kerülő munkások lenyomhatják a munkaerő költségét, így a munkáltatók számára olcsóbbá válik a termelés. Amit figyelembe kell vennie a kormánynak a válság ellensúlyozását szolgáló intézkedés meghozatalakor, hogy a gazdaság mennyire exportorientált, és mennyire játszik fontos szerepet a belső fogyasztás (már amennyiben feltételezzük, hogy a társadalom életszínvonala közömbös számára).

Ebben az esetben a Magyarországon termelő cégek kétségkívül előnyös pozíciót szerezhetnek a közös piacon: amennyiben a többi EU-tagország lakosainak a vásárlóerejét többé-kevésbé fenntartják az egyes államok válságkezelési megoldásai, úgy a Magyarországon exportra termelő cégek (mint a nagy feldolgozóipari termelők derékhada) profitábilisan működhet, kihasználva az olcsósított magyarországi munkaerőt.

Az európai kormányok jelentős része vélhetően nem humanitárius megfontolásból döntöttek az állampolgáraik és a gazdaság kisegítése mellett, hanem azért, mert így látták biztosítottnak a gazdasági rendszer és hatalmuk fenntartását. A Fidesz pedig vélhetően kivárja, hogy a jelenlegi intézkedéscsomagok mekkora munkahelyvesztéssel, valamint ehhez köthető esetleges népszerűségcsökkenéssel járnak, amennyiben pedig szükség van a munka nélkül maradtak finanszírozására, azt a kirívóan szűkmarkú munkanélküli segélyezés rendszerén keresztül fogják megvalósítani. Ebben az esetben a belső fogyasztás többé-kevésbé szinten tartásával szemben az exportra termelés potenciáljának fenntartását priorizálja a kormány.

Mindazonáltal még ha az exportra termelő cégek – mint a nagy multik – számára az intézkedéscsomag előnyös lehet, és a kisebb cégeknek is tud némi segítséget nyújtani a túléléshez, szociális szempontból a fent vázolt intézkedések katasztrofális hatással járhatnak. Így kérdéses, hogy ezen hatások ellenére a kormány hogyan kívánja fenntartani támogatottságát – hisz amennyiben a társadalom jelentős részének radikálisan csökkennek a bevételei, úgy az elégedetlenség könnyen lehet, hogy a kormányra csap vissza, és a belső fogyasztás visszaesésével a más intézkedések útján kisegített kis- és középvállalkozások is komoly problémákkal szembesülhetnek.

A legtöbb európai ország láthatóan más megoldások felé tendál, azonban ha a fogyasztást néhány hónapon belül sikerül ismét felpörgetni az Unióban, az a magyar gazdaság számára egy unortodox sikersztorit jelenthet, és meredek növekedési pályára állhat.

Kár, hogy amennyiben összejön, ennek a növekedésnek a gyümölcsét a lakosság jelentős része nem fogja érezni.