Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Már 7 budapesti színház kormányzati működtetéséről beszéltek a keddi parlamenti vitán

Hétfőn még csak 3 budapesti színházról volt szó, amelyeknél innentől kezdve a kormány gyakorolhatja a munkáltatói jogokat is a Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által benyújtott módosító javaslat értelmében. Ehhez képest a módosító keddi parlamenti vitáján a fideszes L. Simon László már 7 ilyen intézményről beszélt.

A módosító javaslatot kedden 132 igen, 31 nem és 20 tartózkodás mellett szavazta meg az Országgyűlés kedden, ami azt jelenti, hogy mostantól kezdve azoknál a budapesti színházaknál, amelyek ugyan a főváros tulajdonában állnak és a fenntartói jogköreiket is a Fővárosi Önkormányzat gyakorolja, azonban finanszírozásuk 100%-ban a központi költségvetésből kerül ki, az alapvető munkáltatói jogok Kásler Miklós Emmi miniszter kezébe kerülnek.

Azaz ő dönthet majd az érintett színházakban a kinevezésekről, a vezetői megbízásokról, azok visszavonásáról, a felmentésekről, a fegyelmi eljárások indításáról és a fegyelmi büntetések kiszabásáról is.

Korábban a főváros három olyan színházat nevezett meg, melyeknek finanszírozását 100%-ban az állam állja: ezek az Újszínház, a József Attila Színház és a Thália Színház voltak. Ezek mellett Budapest vezetősége azt is jelezte, hogy további négy színházat fog a főváros az állammal közösen működtetni, ezek a Budapest Bábszínház, a Kolibri Színház, a Madách Színház és a Vígszínház, arról azonban nem adtak tájékoztatást, hogy ki milyen mértékben száll be a finanszírozásba.

A keddi parlamenti vita során L. Simon László már azt állította, hogy a főváros „mintegy hét intézményt” „nem akar finanszírozni”. Az Index összefoglalója alapján a fideszes politikus konkrétan a Vígszínházat is említette a hét érintett intézmény között. A fideszes politikus szerint „a többletfinanszírozás mellé többletjogok is járnak”. Szerinte bár „az állam nem akar színházakat elvenni a fővárostól, de amennyiben arra kényszerül, hogy száz százalékban ő finanszírozzon intézményeket, akkor a felelősséget is magához vonja.”

Fontos részlet azonban, ahogy arra az Index cikke is rámutat, hogy a rendszerváltás óta része a színházak működtetésének az állami támogatás. Nem újkeletű dolog tehát, hogy önkormányzati színházakat részben a központi költségvetésből finanszíroznak, olyan viszont a tavaly decemberben elfogadott színháztörvény előtt nem volt, hogy ezeknek a színházaknak a működésébe a kormány beleszólt volna.

A beleszólás mértéke a most elfogadott módosító előtt odáig terjedt, hogy a színházak igazgatói kinevezésénél az államnak vétójoga volt, most azonban ennél jóval széleskörűbbé vált: gyakorlatilag állami irányítás alá kerülnek az érintett intézmények (amelyekről tehát jelenleg még nem tudjuk biztosan, melyik színházak).

Az ellenzék soraiból többen hevesen támadták a Parlamentben a módosítót, Gyurcsány Ferenc szerint például „Budapest lelke egy részének megsebzése és a magyar kultúra megsebzése” az, ami zajlik. A DK elnöke kijelentette, hogy a kormánypártok „ki nem állhatják a szabad hangot, a szabad gondolatot, a független értelmiség tőlük független létezését”, amit a nemzeti alaptanterv, a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetőjének kinevezése, az akadémia átalakítása és a CEU elüldözése példáin keresztül már korábban szemléltettek.

Az MSZP-s Kunhalmi Ágnes úgy vélte, hogy azért pont most került az Országgyűlés elé ez a módosító, mert „a kialakult járványhelyzetben nem fognak tiltakozók az utcára vonulni”. Kunhalmi szerint „egy demokratikus állam kultúrafinanszírozásának az a korábbi gyakorlat felel meg, amikor az állam úgy nyújt forrásokat, hogy a működésbe nem szól bele.”

Az LMP-s Csárdi Antal szerint a kormány „a feladatfinanszírozáson keresztül kivéreztette az önkormányzatokat”, ugyanakkor azonban „a kőszínházak soha nem tudtak megélni állami támogatás nélkül.” Csárdi szégyennek nevezte az előterjesztést, „amelyet egy demokrata nem támogathat.”

(MTI, Index)

Címlapkép: MTI/Koszticsák Szilárd