Előrejelzések szerint a jelenlegi, több mint 10 országot érintő afrikai és közel-keleti sáskajárás lecsengésével sem nyugodhatnak meg tartósan az Arab-félsziget és Kelet-Afrika lakosai. A klímaváltozás miatt a területet egyre gyakrabban érő ciklonok példátlanul kedvező körülményeket hoznak létre a sáskák szaporodásához az Arab-öböl egyébként kopár sivatagaiban, ráadásul csak egyre gyakoribbá fognak válni a klímaváltozás nyomán felerősödő indiai-óceáni dipólus miatt.
Egyes területeken csak az elmúlt harminc év, míg másutt, például Kenyában az 1940-50-es évek óta történt legsúlyosabb sáskajárásról számolnak be.
A jelenlegi közel-keleti invázió a 2018-as Mekunu ciklon után kezdődött, miután a ciklon több generációnyi sáska kifejlődését segítette elő Szaúd-Arábia, Jemen és Omán területén. Ezek az országok jellemzően forró és száraz sivatagos területek, azonban a ciklon okozta nedves homok és növényzet óriási sáskahadak kifejlődését segítette elő.
„Ez még rendben is lenne, (…) de éppen amikor vége lett a kedvező körülményeknek és lecsengett volna a sáskaszaporulat, egy újabb ciklon érkezett a térségbe. Emiatt folytatódtak a sáskák számára kedvező körülmények és 400-szoros helyett nyolcezerszeresére nőtt a populáció.”
– mondta el Keith Cressmann, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) sáskaelőrejelzési szakértője.
A FAO figyelmeztetése szerint 25 millió ember élelmezését veszélyeztetik az elmúlt hónapokban 10 országot bejáró rovarok – az egyik, nemrég Kenyában megfigyelt raj Luxembourg méretével megegyező területet borított be. A szervezet 140 millió dollárt kért a sáskák megfékezésére, előrejelzéseik szerint ha a jelenlegi helyzet folytatódik, a jelenlegi sáskamennyiség újból megnégyszázszorozódhat júniusra.
Szakértők szerint a klímaváltozás miatt felerősödő indiai-óceáni dipólus okozza a sorozatos ciklonokat az Arab-öböl térségében – a ciklonok a sok eső nyomán elfogyasztható növényzetet hoznak a sivatagi sáskák számára, a rengeteg élelem pedig robbanást idéz elő a szaporulatban.
Az indiai-óceáni dipólus (IOD) az Indiai-óceán nyugati (afrikai) és keleti (ausztráliai) oldalának tengerfelszíni hőmérsékletében bekövetkező szabálytalan ingadozás, pozitív, semleges és negatív állapota lehet. Pozitív állapotban akár két fokkal is megnövelheti Északkelet-Afrika térségében a tengervíz felszínének hőmérsékletét, valamint ezzel párhuzamosan ugyanennyivel hűvösebb a vízfelszín a keleti oldalon. Ez Ausztráliában kevesebb csapadékot és magas hőmérsékleteket eredményez, így a 2019-es különösen erős dipólus a téli erdőtüzek egyik fő okozója is. A jelenséget 1999-ben azonosították először klímakutatók.
2019 végén érkeztek a sáskák Északkelet-Afrika térségébe, ahol aztán újból kedvező körülményekre találtak egy Szomáliát decemberben elérő ciklon miatt. A ciklon meghosszabbította a szaporodási időszakot, valamint újabb, immár a hatékony hatósági ellenőrzésen kívül eső területekre juttatta őket.
„Különösen hosszúra nyúlhat ez a krízis a populációkat kontrollálni képtelen jemeni és szomáliai területek miatt”
– mondta el Cyril Piou, a Francia Nemzetközi Mezőgazdasági Fejlesztési Kutatóközpont szakértője. Piou szerint az elmúlt évtizedekben megfigyelt sáskajárások nagyjából két éven keresztül tartottak, azonban hatékony megelőzési rendszerek nélkül a jövőben az inváziók hosszabbak, gyakoriabbak és több országra kiterjedőek lehetnek.
A klímaváltozás mellett ugyanis a jemeni háború is közrejátszik a sáskák térhódításában: bár alapvetően egész évben jelen vannak a sivatagi sáskák az országban,
Jemen egykor eredményes sáskaellenes programja nagyot vesztett hatékonyságából a 2014-15-ös forradalmat követően.
Azóta az országot bizonyos területeken a kormányerők, máshol pedig Abdul-Malik al-Houthi vezette síita szeparatista felkelők, a hútik irányítják.
„A háború előtt bárhová elértünk Jemenben. Jelenleg viszont csak a Vörös-tenger parti területek egy részét és néhány belterületet vagyunk képesek lefedni.”
– mondta el Adel al-Sajbani, a sáskaellenes program vezetője. Jemenben jelenleg a két szembenálló fél két különálló központból igyekszik megfékezni a rovarokat, azonban egyik sem képes hatékony munkára egyedül. A sivatagi sáskák egy nap több mint 150 km-t képesek megtenni, valamint akár saját testtömegüknek megfelelő élelmet fogyasztanak el naponta.
