Ahogy minden évben, idén is elérkezett az idő, amikor adónk egy százalékáról rendelkezhetünk, amikor a magyar polgárok eldönthetik, hova is utalja az állam a befizetett személyi jövedelemadójuk egy százalékát. A Mérce, mint társadalmilag hasznos munkát végző szervezet szintén jogosult az adó egy százalékokra, így most arra kérünk titeket, kedves olvasóink, hogy támogassatok minket.

Minden, Magyarországon bejelentve dolgozó és SZJA-t fizető ember jogosult arra, hogy rendelkezzen a jövedelemadójának két százalékáról – ezek közül az egyikkel a kismillió, a dolgozók kegyeiért versengő szervezet valamelyikét támogathatja.

Ezek közé tartozunk mi is. A működésünkből fakadóan mi szabadon írhatunk bármiről, amit fontosnak tartunk, mivel nekünk nincs tulajdonosunk, aki leszólhatna, hogy miről, hogyan kellene írnunk, és nincsenek cégek, melyeknek a reklámjaiból élünk, így nem kell attól tartanunk, hogy valakinek a tyúkszemére lépünk, és emiatt elzárják a pénzcsapot.

Ez a szabadság azért lehetséges, mert kizárólag az olvasóink, vagyis a ti adományaitokból működünk, és az egyszeri, valamint rendszeres támogatások mellett ennek fontos részét képezik azok az adóforintok, amelyeket az 1%-ok után kapunk tőletek.

Ezért lehetséges az, hogy a dolgozókat és az elnyomottakat érintő témákat járjuk körül, és hangosan kritizáljuk a kapitalizmus haszonélvezőit, a cégeket, a tőkét, és azon szervezeteket, melyek az előbbiek érdekeit szolgálják ki, mint például a jelenlegi magyar állam. Amikor sajtószabadságról beszélünk, szerintünk elsősorban erről kell beszélnünk.

Úgy gondoljuk, hogy nagy szükség van arra a baloldali nyilvánosságra, melynek mi is részei vagyunk, hogy létrejöjjön a mindennapok társadalmi igazságosság szempontú értelmezése. Mi beszámolunk arról is, amit más lapok esetleg nem tartanak annyira érdekesnek, azonban a társadalom szempontjából nagy jelentőséggel bír.

Szerintünk fontos, hogy ott legyünk a nép érdeklődésére számot tartó eseményeken, és ezeket az eseményeket elvihessük hozzátok, hogy a számítógépetek kijelzője előtt ülve ti is tudjátok őket követni, legyen szó tüntetésről, sajtótájékoztatóról vagy bármi másról, aminek úgy látjuk, hogy relevanciája vagy fontos üzenete van.

És persze platformot nyújtunk a progresszív gondolatokat megfogalmazó elemzéseknek, esszéknek, ismeretterjesztő anyagoknak és véleményeknek. Ezek közül rengeteget a szerkesztőség holdudvarába tartozó önkéntes szerzők – szakszervezeti aktivisták, mozgalmárok, különféle területek szakértői, társadalomtudósok, elkötelezett baloldali állampolgárok – jegyeznek, de szerkesztőségünk tagjai is rendszeresen fejtik ki véleményüket egy-egy sarkalatos ügy kapcsán.

Amellett pedig, hogy reagálunk a körülöttünk lévő világra, igyekszünk alakítani is azt. Korunk meghatározó társadalmi kérdései a nyilvánosság esetlegességei miatt hol több, hol kevesebb fényt kapnak, mi azonban igyekszünk fókuszban tartani őket, mert attól, hogy éppen nem mindenki egy adott kérdésről beszél, még nem lesz kevésbé fontos.

Ilyen a bérből élők helyzete, akik munkájuk gyümölcsének jelentős részével az elit jólétét és jóllétét teremtik meg, miközben ők maguk egyre jobban szenvednek az egyre leépülő társadalmi rendszerek, a szociális rendszer, az egészségügy és az oktatás leépülése miatt – melyek lassú agóniáját szintén figyelemmel kísérjük. Nem mehetünk el tehát szó nélkül a szakszervezetek küzdelmei mellett: közelről figyelemmel kísérjük harcaikat, a sikereket, kudarcokat a cégekkel és a tőkével, valamint az ezek érdekeit képviselő tőkés állammal szemben.

Azzal a tőkés állammal, mely miközben fennen hirdeti, hogy a magyarság mint olyan érdekét képviseli és szolgálja, szégyentelenül tesz meg bármit, hogy a nemzetközi tőke kegyében járjon. Írásainkban leleplezzük, hogy a Fidesz-KDNP kormány hogyan osztja meg a társadalmat és szolgáltatja ki valójában oligarcháinak és  és a multiknak, keresztény-nemzeti mázzal leöntve.

De nem a munkásoké az egyetlen elnyomott réteg, ott vannak a nők, akik a társadalom felét teszik ki, és életük valamennyi szakaszában sújtja őket a patriarchális társadalmi berendezkedés, megannyi hátrányt szenvednek, ráadásul úgy, hogy ezeket valamennyien látjuk, de „természetesnek” vesszük, hogy így működik a rendszer. A nőkre hárul a gondoskodói munkák nagyja, miközben ki vannak téve az erőszaknak, zaklatásnak, bántalmazásnak, és mindennemű negatív sztereotípiáknak, melyek miatt jóval nehezebb dolguk van a társadalomban, pusztán azért,  mert a férfiakétól eltérő az egyik kromoszómapárjuk.

És ott van a rengeteg más társadalmi csoport: a romák, a zsidók, a nem magyar származásúak, a fogyatékkal élők, és a listát a végtelenségig lehetne folytatni, hogy ki mindenkit vet maga alá a rendszer.

A rendszer, ami szépen lassan élhetetlenné teszi egyébként a bolygót, és míg a tulajdonosi osztály azon marakodik, ki birtokoljon többet, lassan nem is lesz jelentősége, mivel nem lesz mit birtokolni, ha összeomlik a civilizációnk. A Mércénél úgy látjuk, az igazságtalan és fenntarthatatlan gazdasági és társadalmi rendszert le lehet cserélni, a magunk eszközeivel teszünk azért, hogy ez lehetséges legyen, és együtt egy jobb világot építhessünk. Erre kérjük a támogatásod.

És mire költenénk a pénzt?

A pénzt, amit tőletek kérünk javarészt fizetésre, az iroda fenntartására és egyéb apróságokra kérjük.

Tizennyolc ember dolgozik ebben a szerkesztőségben elkötelezettségből, a fent vázolt cél érdekében a médiában megszokottnál és a budapesti átlagbérnél alacsonyabb fizetésért, miközben a zsemle a boltban nekünk is annyiba kerül, mint bárki másnak, ahogy a gázból sem kapunk külön kedvezményt (csak a rezsicsökkentést…).

Ezért van szükségünk az SZJA-tok egy százalékára, hogy minél jobban és minél többen cselekedhessünk így.

Velünk tartotok?