Január 14-én 1200 kórházi orvos, köztük 600 osztályvezető és 470 részlegvezető jelentette be közös sajtótájékoztatón, hogy lemondanak adminisztratív posztjukról, amennyiben a kormány nem biztosítja a Franciaország állami kórházai számára szükséges forrásokat és eszközöket. Az orvosok nyílt levele a Libération napilapban is megjelent; szerintük a jövőre beharangozott 200 millió eurós segélycsomag mellé még 600 millió kellene ahhoz, hogy megállítsák a közkórházak „kivéreztetését”. Ha nem is lehet a múlt hibáit két év alatt korrigálni, a helyzet annyira súlyos, hogy már a szolgáltatások minőségét és a páciensek biztonságát fenyegeti.
Bár a lemondások konkrét, praktikus következményei még nem egyértelműek, a „kórházközti kollektíva” egyik képviselője, André Grimaldi szerint „ez az utolsó csata, a közkórházak egyik utolsó tölténye”.
Az orvosok kiállása újabb etap a tavaly márciusban kezdődött tiltakozássorozatban, amely az elmúlt évek számos klasszikusabb akciója, petíciója, figyelmeztetése, demonstrációja után jelképes sztrájkot hirdetett, elsőként a sürgősségi osztályokon.
„Tíz hónapja kezdtük el a tiltakozást, és semmi nem történt. Hogyan lépjünk fel egy kormánnyal szemben, amely nem áll szóba senkivel és nem ismeri a kompromisszum kultúráját?”– nagyjából így vázolta a franciaországi egészségügyi dolgozók nehézségeit a sürgősségi osztályok ápolóiból álló kollektíva, a kb. 260 sürgősségi osztályt összefogó Collectif inter-urgence elnöke, Hugo Huon a Le Monde napilapnak.
A sürgősségi osztályok tavaly márciusban kezdődött sztrájkjáról mi is írtunk: az egyetlen kórház spontán tiltakozásából kinőtt kollektíva a hagyományos szakszervezeti akciókat fölülírva, újszerű módszerekkel próbálta felhívni feletteseik és főleg a politikusok figyelmét arra, hogy az elmúlt évek reformjai és a spórolás nyomán az egészségügy számos területén tarthatatlan krízis állandósult. A dolgozókat és az ellátottakat egyaránt veszélyeztető állapotok különösen súlyosak a sürgősségi ellátásban, amely a kifulladóban lévő rendszerből adódó pluszterhek alatt roskadozik.
View this post on Instagram
A kormány ugyan végül novemberben – azaz 8 hónappal a sztrájk kezdete után! – reagált a követelésekre, a miniszter asszony bejelentette például, hogy átveszi a közkórházak adósságának harmadát (10 milliárd euró), felemeli 0,35%-kal a betegségbiztosítási kiadásokat (1,5 milliárd euró plusz), és különféle prémiumokat is kioszt, de a dolgozói érdekképviseletek egyhangúlag teljesen elégedetlenek voltak a javaslatokkal, és korrekt, komoly tárgyalásokat követeltek a válságból való kilábalás érdekében.
Emmanuel Macron progresszív imázsának ellenére, az útmutatásai alapján üzemelő és nagyrészt jobboldali politikusokból álló kormány különösen érzéketlen a munkavállalói képviseletek igényeire, ahogy az a nyugdíjreform kapcsán is látható, amelynek bevezetése során nem került sor érdemi tárgyalásra. Hacsak a „tárgyalást” nem úgy értelmezzük, hogy mindkét fél elmondja, mit szeretne, majd a kormány megvalósítja saját elképzeléseit.
Ez a hozzáállás vezetett az évtizedek óta példátlan helyzethez, hogy ma, miközben a reform elleni sztrájk már túl van 50. napján, tucatnyinál is több szakma forrong, és belátva, hogy a hagyományos fórumok és kommunikáció nulla eredményre vezetnek, új és új eszközökhöz folyamodik a harc folytatása érdekében. A tiltakozás fenntartása és annak láthatóvá tétele a hetedik hetébe lépő sztrájk esetében is nagy kihívás, de azok a szektorok, amelyek sztrájkolni sem tudnak, még nehezebb helyzetben vannak, ha azt szeretnék, hogy létezzenek a nyilvánosságban, mert ez hátha idővel ráveszi a döntéshozókat az engedményekre.
Ez fokozottan igaz az egészségügyre, ahol a miniszter asszony bejelentései, ha lehet, csak olajat öntöttek a tűzre, és a sürgősségi ápolókhoz csatlakozva lényegében az egész szektor tüntetett az első, novemberi demó után december 17-én is.
Az 1200 orvos lemondásának nagy visszhangot kiváltó januári bejelentése után jövő hétfőn át is adják majd a leveleket az intézményvezetőknek, február 2-án pedig a tiltakozó személyzet élőláncot formáz majd a kórházépületek körül. Valentin napra újabb, a sorban harmadik párizsi tüntetéssel és a „kórháznak szóló szerelmi vallomással” készülnek, illetve koncertekkel. Sőt, a hónap elején egy könyv is megjelenik a kórházi munka körülményeiről – sorolja a Le Monde.
A kisebb csoportos és a közösségi oldalakon megörökített akciók, performanszok, flashmobok sokasága hivatott addig is fenntartani a témát… Kérdés, hogy ez közelebb vezet-e a változáshoz? Egy tavalyi, Valence-ben forgatott klip például több milliós nézettséget produkált, de ahogy egy helyi ápoló keserűen megállapítja, hiába hívták meg őket a legnagyobb tévécsatornák, a kórházigazgató velük nem állt szóba, csak az orvosokkal.
Az utóbbiak tavaly ősszel egy másik tiltakozási formát is kiötlöttek: nem küldik át azokat az információkat a kórház vezetésének, amelyek alapján visszatérítést igényelhetne az elvégzett szolgáltatásokért. A kódolás megtagadása 3 hónap alatt 285-300 millió euró kárt okozott volna, a kórházakat összefogó párizsi szervezet becslései szerint.
Végezetül sokan abban bíznak, hogy a márciusi önkormányzati választások idejére komoly politikai tétje lehet annak, mi történik az egészségügyben, és a kampány során személyesen is meg lehet majd szólítani a képviselőket.
(Le Monde)
