72 százalékkal emelkedik az egészségügyi dolgozók bére – a probléma csak az, hogy nem egyben, hanem évenként, több részletben, így pedig szinte semmit sem ér. Orbán Viktor csütörtöki sajtótájékoztatóján arról beszélt, ezzel szeretnék megállítani a szakdolgozók elvándorlását, de „nem lehet mindent egyszerre, azonnal, ezért most az ápolókkal kezdünk.” A tervek szerint idén januárban 14, november 20, majd 2022-ben újabb 30 százalékkal fognak emelkedni a bérek.
A szakszervezetek ennél sokkal kevésbé bizakodóak. A 24.hu megkeresésére Dr. Soós Adrianna, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) elnöke azt mondta, jó, hogy elindult 2016-tól a béremelés, de eddig az alacsonyabb bérkategóriákban csak annyit értek el, hogy az illetménytábla alja végre elérte a minimálbért.
Korábban ugyanis ki kellett egészíteni a béreket ahhoz, hogy egyáltalán megfeleljenek a törvényi minimumnak. De a mentődolgozóknál például a mai napig ez a helyzet: az Országos Mentőszolgálatnál a bértábla szerinti alapilletmény még most is kevesebb, mint a bérminimum, holott érettségihez, illetve szakképzettséghez kötött munkakörről van szó, ahol kötelező megadni a bérminimumot.
Ezért „munkáltatói döntésen alapuló illetménykiegészítéssel” feltornázzák az alapot a bérminimumra, de amikor béremelés történik (pl. a januári 14 százalékos), az csak az alapilletményre értendő, a kiegészítésre nem. Ráadásul ha a 14 százalékos emelés révén eléri a dolgozó fizetése a bérminimumot, akkor már nem kötelező neki kiegészítést adni, így a keresete nem 14 százalékkal emelkedik, hanem kevesebbel – mondta a lapnak Kusper Zsolt, a Magyarországi Mentődolgozók Szakszervezetének (MOMSZ) elnöke.
A szakszervezeti vezető elmondta, a mentősök zömének még a 14 százalékos emeléssel sem éri el az alapilletménye a bérminimumot, így összességében (alapilletmény+kiegészítés a bérminimumig) csak a bérminimum 8 százalékos emelése érvényesül.
De az is problémás, hogy maga az emelés sem vonatkozik mindenkire: kimaradnak belőle a műszaki-gazdasági területek, az alapellátás (például a háziorvosok, fogászok mellett dolgozók), így az ő helyzetük egyre súlyosbodik, és az sem biztos, hogy az egészségügyiekhez hasonlóan nehéz munkát végző szociális ápolásban dolgozók megkapják-e.
A FESZ régóta azon az állásponton van, hogy azonnali, nagymértékű (akár 100%-os!) béremelésre van szükség az egészségügyben,
ugyanis a bérek akkora lemaradásban vannak, hogy az egészségügyi szakdolgozók órabére jobb esetben eléri az 1500-2000 forintot az ígért béremelésekkel – ami már most sem sok, nemhogy néhány év múlva.
Már a tavalyi 8 százalékos béremeléssel kapcsolatban is azt mondták: olyannyira kevés, hogy sokan az év eleji minimálbér emelés miatt egyáltalán nem is fognak részesülni belőle, az egészségügyi bértábla ugyanis alacsonyabb szintről indul, mint a minimálbérek, tehát az elkövetkezendő években sem jut mindenkinek akkora béremelés, mint amekkorát a kormány ígér.
A szakszervezeti vezetők egyetértésben azt mondták a 24.hu-nak,
ha egyben kapták volna meg a 72 százalékos béremelést, annak lett volna megtartó ereje.
A fiatalok számára – érhető módon – nem vonzó az ágazat, hiszen rengeteg túlórával, stresszel, alacsony bérekkel és méltatlan munkakörülményekkel jár, ráadásul nem ritka, hogy másodállásban is dolgozni kell a tisztes megélhetésért.
A FESZ felmérése szerint a bruttó átlagkereset az egészségügyben ma 350 ezer forint, ami nettó 232 ezer forintot jelent. A fekvőbeteg-ellátásban több, a járóbeteg-ellátásban kevesebb a túlóra és többes foglalkoztatás, de ezen a területen átlagban a heti 40 óra helyett annak 1,4-szeresére tehető a munkaidő. Így a normál 40 órára vetítve bruttó 250 ezer forint lehet az átlagkereset, ami nettó 166 ezer forint. És ebben az átlagban benne vannak az ápolók, az orvosok, a gazdasági és műszaki területen dolgozók egyaránt.
A szakszervezet elnöke szerint ahhoz, hogy azt az áldozatot és munkaterhelést, ami az egészségügyben jellemző vállalja valaki, ez nagyon kevés. A munkaerőhiány miatt ugyanis egyre nagyobb a dolgozókra nehezedő teher, a felelősség és persze a hibázási lehetőség is. Mint azt Soós Adrianna mondta a 24.hu-nak,
„Az életével játszik itt mindenki, és nem csak amiatt, mert esetleg fertőzést kaphat. Hatalmas a pszichés terhelés is, hiszen emberéletekről van szó – ha valaki hibázik, mert már az x-edik túlóráját tölti, annak súlyos következményei lehetnek. Mindez együtt óriási felelősség. A világon mindenhol meg szokták fizetni a magas felelősséget. Nálunk is ezt kellene tenni.”
Ráadásul a hűséget sem díjazza megfelelően a bértábla: az sem kap jelentősen többet, aki 40 éve dolgozik a szakmában, mint egy pályakezdő.
Ahogy arról január elején beszámoltunk, Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke kijelentette: 24-25 ezer ápoló hiányzik az egészségügyből (de egyéb területen is óriási a szakemberhiány). A szakdolgozói létszámhiány a szakszervezet becslése szerint 25 százalékos, de a többes foglalkoztatást és a túlórákat kivéve a rendszerből ennél is jóval nagyobb lehet.