Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Karácsonyi tárgyuralom – hogyan (ne) adományozzunk?

Ez a cikk több mint 4 éves.

Neked is lapulnak a szekrényedben olyan tárgyak és ruhák, amiket már régóta nem használsz, vagy esetleg sosem használtál? Karácsony közeledtével eszedbe jutott, hogy továbbadnád valakinek, akinek jól jöhet? Az adományozással úgy szabadulhatsz meg a felesleges holmiktól, hogy közben másoknak segítesz, és nem dobsz ki olyasmit, ami még használható, így egyszerre tudsz a társadalomért és a környezetért is tenni. A társadalmi és a környezeti felelősségvállalás valójában ugyanaz: bánjunk felelősen a világgal, ne halmozzunk fel rengeteg haszontalan holmit, és ne adományozzunk úgy, hogy az még több problémát okozzon másoknak. Az Utcáról Lakásba! Egyesület összefoglalója. 

Látszólag két dologról van szó, amikor környezetvédelemről és az adományozási kultúráról beszélünk, azonban ezek szorosan összefüggenek. Magyarországon, ahogy a fejlett világ legnagyobb részén, egyszerre van jelen a kapitalista jóléti túlfogyasztás, és az, hogy emberek a méltóságukat vagy akár az életüket veszélyeztető nélkülözésben élnek.

Karácsony közeledtével egyszerre csábítanak a boltok sokszor felelőtlen impulzusvásárlásra, ugyanakkor az emberek nyitottabbak az adományozásra is. Sokszor, és szerencsére egyre többször adakoznak a magyarok is átgondoltan, célzottan, és igazán lelkiismeretesen, de sajnos akadnak olyanok is, akik csak a lelkiismeretük megnyugtatásának, vagy rosszabb esetben a lomtalanítás szándékával próbálnak a jótékony szervezeteken keresztül megszabadulni a felhalmozódó tárgyaiktól. Ezeknek a forrása persze nem csak a túlzó vásárlás lehet, sokszor hagyatékokat, vagy költözködéskor az új lakásba nem megfelelő bútorokat ajánlanak fel jótékony célra. 

Én szociális szakember vagyok, és egy olyan szervezetnél dolgozom, amelyen keresztül sok ember felelősen és komoly segítő szándékkal rengeteg hasznos holmit juttat el rászorulóknak, ahogy szerencsére rengeteg más, kisebb-nagyobb szervezetnek is sokan adományoznak tudatosan.

Évek óta egyre súlyosabb formákban találkozom azzal a nyomással, amit a körülöttünk egyre fokozódó nyomor és a párhuzamosan egyre inkább tomboló túlfogyasztás kombinációja jelent. Az egyik oldalon rengeteg embernek jelent iszonyú fontos, sokszor pótolhatatlan segítséget, ha hozzájuthat olyan holmikhoz, bútorokhoz, berendezési- és használati tárgyakhoz, amiket máskülönben nem engedhetne meg magának, legyenek azok akár a legszükségesebbek is. Az adományozói oldalon persze a profizmus nem lehet elvárás, de van néhány fontos szempont, amit mindenkinek érdemes figyelembe vennie. 

FotÓ: ULE Facebook

A pozitív példát leírni viszonylag egyszerű feladat: hiába szép és fontos dolog tovább használni a javítható holmikat, az elromlott holmik megjavítása erőforrásigényes befektetés. A rászorulók pedig azért rászorulók, mert a kishibás, javítható dolgokat még annyira sem tudják megjavítani, és használni, mint te: ugyanis nincs rá erőforrásuk.

Akinek nincs mosógépe 5 éve, mert nincs rá pénze, az nem fogja tudni megkockáztatni a kishibás gép javítását, ahogyan a segítő szervezetek jórésze sem, mert ez az erőforrásaikhoz képest megengedhetetlenül sok pénzt, utánajárást, munkát és kockázatot jelent.

Ezek a jó szándékú tévedések. De a kikötötten csak egyben elvihető lakáskiürítések, a hajléktalan emberek számára gyűjtött adományba beadott törött fülű porcelánkutyák, a gyerekeknek szóló gyűjtésbe beadott felnőtt ruhák, és a további, adományozásnak burkolt lomtalanítási kísérletek már bizonyosan nem a társadalmi érzékenységről szólnak. 

A tárgyak átvették az uralmat felettünk

Inkább arról, hogy tárgyaink átveszik az uralmat felettünk. Az, akinek nincs ma Magyarországon mosógépe, vagy egy vállalható konyhai edénye, függönye, és más hasonló holmija, nem csak azért kirekesztett, mert mondjuk nincs munkája, vagy rosszul él.  Az ilyen típusú anyagi hiányok a normalitás hiányát jelentik, és folytonosan érzékelhetően a felszínen tartják az ő valóságában annak az ordító tényét, hogy ő ezzel más…

Én nem láttam még családot, amely ne szeretne háztartási gépet (vagy áramot, amivel működtetheti), egy váltás ágyneműhuzatot, és hasonló, a többség számára alapvető holmit. Egész másféle erőfeszítés elmenni egy boltba, és akár a legolcsóbból is megvenni a legszükségesebbet, mint egy segítő szervezet várólistáján várni ugyanerre, használtan.

De fontos belátni, hogy az utóbbi is éppen annyi ráfordított időt, energiát jelent, sőt, sokszor többet, és más költségekkel is jár. A rászorulók számára nem maga a használt holmi jelenti a kényelmetlenséget, vagy a megaláztatást. Én magam szívesen veszek használtan szinte bármit, és igazán hiszek benne, hogy az újrahasznosítás egy etikus és hasznos döntés.

A megaláztatást inkább a választás hiánya, és a bizonytalanság jelenti, amit az adomány használhatóságának kiszámíthatatlansága csak fokoz.

Ezért fontos, hogy adományozóként ne hagyjuk, hogy a minket elözönlő holmik arra kényszerítsenek minket, hogy lomtalanításnak használjuk a segítő szervezetek munkáját.

És ennek az első, legfontosabb lépése, hogy csak olyasmit veszünk meg, amire szükségünk van. Ez a későbbi segítő szándékunkat is felszabadítja majd.

…És akkor megérkezik a várva-várt hűtő. Működik mondjuk egy napot. Vagy egy felet se, mert eleve úgy hozta be valaki, hogy 3 évet állt a garázsban, és be sem dugta, hogy jó-e még. Egyenesen az ügyfélhez visszük,  de ő csak pont addig örül neki, amíg bedugja, és kiderül, hogy nem működik.

Miközben az adott szervezet szűk raktárába az eladományozott hűtő helyére bekerülő másik háztartási gépnek természetesen még azon a napon lesz gazdája. És mondhatnánk, hogy oké, eddig sem volt neki hűtője, eztán sem lesz, de talán lehetett volna, mert a listán ő volt a következő. Neki a nem működő jutott most – hát vár tovább. Ja, és dobhatja ki a valakinek a nem működő hűtőjét, ami egyébként,amikor három éve lecserélték, még talán működött…

Bánjunk felelősen a világgal!

Hogy fest ez a vásárlás oldalán? Szerintem jól ismert tények, hogy milyenek például a kelet-ázsiai gyártósorok mellett a munkakörülmények, vagy hogy milyen érvek mentén érdemes felelősen gyártott, jobb minőségű termékeket választani, vagy éppen átgondoltan lecserélni a tárgyainkat.

De itt van még egy szempont: ha felelősen vásárolunk, és felelősen bánunk a megvett tárgyainkkal akkor is, amikor lecseréljük őket, akkor a világgal bánunk felelősen, és – a környezetünk mellett – emberekkel bánunk felelősen. Mert a segítő szervezetek embereknek segítenek, és ha van mód odafigyelni arra, hogy mit, kinek, és hogy adunk, az ő megaláztatásaikat csökkentjük. Az emberi tényező része még, hogy a segítő szervezetek sokszor önkéntesekkel juttatják el az általunk felajánlott holmikat. Ők pedig szintén emberek, és nem, nem esik jól a szabadidejükben pl. nyáron síbakancsot, télen szakadt fürdőruhát találni a segélycsomagban.

Segíteni szuper dolog, és a használt holmikat újrahasznosítani is szuper, a kettőt összekapcsolni végképp. Senkit ne ingassanak meg a szempontjaim adakozókedvében, sőt, inkább megerősítésként írok, hiszen ahogy fent is mondtam, sajnos nagyon sok ember életének elengedhetetlenül fontos része, hogy adományokat kap. Épp ezért, legyen itt néhány támpont, ami segíthet abban, hogy jobban segíthessen az, aki eladományozná holmijait.

    • Olyan dolgokat vásárolj, amire valóban szükséged van!
    • A hideg idő nem egy földrengés, ami váratlanul sújt le, és karácsony is minden évben van. Ha karácsonyra adakoznál, akkor időben készülj rá, és a téli holmikat lehetőleg ősszel add le segítőknél, csak a karácsonyi ajándékokkal várj a télre. Ha nem kimondottan téli holmit vagy karácsonyi ajándékot adnál, gondold meg, hogy máskor teszed, például januárban, amikor még az ételből is hiány van, nemhogy más felajánlásokból. A rászoruló embereknek a legtöbb holmi az év bármely szakában jól jön, élelemre vagy az időjárásnak megfelelő, hordható ruhára nekik is mindig szükségük van..
    • Ha valamit továbbadsz, lecserélsz, vagy olyasmit örököltél, amire nincsen szükséged, jó, ha nem túl sokáig rakosgatod, hanem időben továbbadod, mert akkor még sokkal több eséllyel fogja valakinek az életét megkönnyíteni ahelyett, hogy – ahogy általában – tönkremenne, vagy végül költözködéskor a szemétben kötne ki.
    • A segítő szervezetek többsége a legkönnyebben és leghatékonyabban a pénzadományokat tudja felhasználni, de a tárgyadományok is fontos szerepet játszanak a legtöbb segítő szervezet életében. Gondolj mindig arra, hogy az adományoddal mennyi munkát teremtesz a számukra. Érdeklődj a szervezetnél, hogy az esetükben milyen szempontokra érdemes figyelned. 
    • Ha nem pénzt adsz, akkor tiszteld meg a használati tárgyaiddal megkeresett szervezetet azzal, hogy nem kötöd ki, hogy a használt gáztűzhely mellé egy doboz könyvet is el kell vinni, hiszen nem biztos, hogy ezek a kérések teljesíthetőek. A használt holmik továbbadása sokszor kölcsönös segítséget jelent a felajánlónak és a megajándékozottnak. Ezzel semmi baj nincs, sőt! Ezzel szemben, ha valamit kidobsz, az általában pénzt vagy munkát jelent neked, vagy valakinek, ráadásul feleslegesen terheled a környezetet, és magadat is. Gondold meg, hogy vajon annyi munkával vagy pénzzel, amennyit a kidobásra rá kéne szánnod, meg tudod-e oldani, hogy a nem használt holmid új életet kezdjen másoknál. 
    • A segítő szervezeteknek nagyon sok munka az adományok begyűjtése. Ha teheted, vidd el valakinek te magad, amit odaadnál.
    • Általában jellemző, hogy akinek bútor adományra van szüksége, kisebb lakásban lakik, így nem biztos, hogy a tágas nappalid szobabútorát be tudják fogadni, és fel tudják használni. Az sem mindegy, hogy a szervezetnek, akin keresztül adományozol, mekkora a raktára, ez szintén határt szabhat az adomány méretének.
    • Vannak olyan szervezetek, amelyek kifejezetten csak gyerekekkel vagy csak felnőttekkel foglalkoznak, figyelj arra, hogy a célcsoportnak megfelelő dolgok kerüljenek az adományba.
    • Télen sok háztartásnak jelent gondot a fűtés, és sokan most is fával fűtenek. Ha fát adományozol, figyelj oda, hogy tűzifa legyen az adományod, ne pedig lakkozott vagy festett fa.+1: A fenti átgondolnivalók mellett nagyon jó, sőt csodás dolog, ha odaadod valakinek a már nem szükséges tárgyaidat, de gondold meg, hogy milyen lenne, ha eljönnél önkénteskedni? Akár csak egy napra is, és akár abban is lehet segíteni, hogy a télen befolyó adományokat egy-egy szervezetnél szortírozd, vagy éppen eljuttasd azokhoz, akiknek azok kellenek. Egész biztos, hogy ha korábban nem csináltál ilyet, más szemmel nézel majd a világra.

 

Kiemelt kép: MTI/Mohai Balázs