A nők elleni erőszak felszámolásának világnapja alkalmából a legtöbb latin-amerikai országban jelentős tömegek mennek utcára, ugyanis az utóbbi években felívelőben lévő, gyakran a társadalmi küzdelmek élvonalában lévő feminista mozgalmak kiemelt témájává léptek elő a nőgyilkosságok. Ezen túl számos más követelés is megnyilvánul a november 25. táján zajló megmozdulásokon, elsősorban az egész kontinensen életbe vágó, szabad, biztonságos és ingyenes abortuszhoz való jog. Az alábbi videón kolumbiai szervezetek képviselői kampányolnak még ősz elején a szeptember 28-ai globális akciók mellett:
A több országban évről-évre megatüntetéseket szervező feminista szervezetek dinamizmusa olyan átfogó rendszerkritikára épül, amely számos más, nemcsak nőket érintő társadalmi probléma képviseletét is lehetővé teszi. Így gyakran megfigyelhető, hogy a feministák képesek a fasizálódás, és általában az állami vagy strukturális, a különféle kisebbségeket kiemelten sújtó erőszak – így a rasszizmus, a transz- és homofóbia –, de a helyi és globális egyenlőtlenségek, a kapitalizmus és a „neoliberális terrorizmus” elleni küzdelem követeléseit és összefogni. És milliók számára hitelesen adnak formát, lelket és lendületet lokális és egyéni, személyes revindikációkból kiindulva egy nemzetközi harcnak.
Maga a világnap dátuma is Latin-Amerikából ered, és 3 dominikai testvér meggyilkolásáról emlékszik meg: a Pillangó-nővéreknek is nevezett Minerva, Patria és Teresa Mirabalt 1960. november 25-én gyilkoltatta meg politikai ellenfelük, Rafael Leónidas Trujillo diktátor. Az alábbiakban az elmúlt napokban lezajlott tüntetések közül szemezgetünk.
A szexuális erőszak politikai erőszak
Ennek az aktuális latin feminista hullámnak úttörője az argentin „tagozat”, ahol néhány hete, október 13-án vasárnap csaknem kétszázezren tüntettek a 34. Nemzeti Feminista Találkozó lezárásaképp, La Platában, 60 kilométerre Buenos Airestől.
A november 25-ei világnap kapcsán a helyi szervezetek kiemelték a forrongóban lévő térség küzdelmeivel való szolidaritást. Így a fővárosi demonstráció a bolíviai nagykövetség elől indult.
„A latin-amerikai feminista mozgalmak utcára mennek a bolíviai államcsíny és a chilei állam terrorizmusa ellen. A szexuális erőszak politikai erőszak. NEM-et mondunk a gyilkosságok, a kínzások, az emberrablások, az eltűnések, az abúzus, a megaláztatások és a nemi erőszak elkövetőinek büntetlenségére. Ennek az erőszaknak az a szándéka, hogy legyűrje a feminista és disszidens mozgalmak erejét”
– fogalmazott a Ni Una Menos (kb. egy nővel sem kevesebbet) kollektíva, amely még 2015-ben jött létre két, az egész országot felrázó gyilkosság nyomán. Az első általuk szervezett tüntetéshez szakszervezetek, civil szervezetek, de számos ismert személyiség is csatlakozott: akkor nyolcvan városban demonstráltak a „nőgyilkosságok” ellen, csak a fővárosban 300 ezren vonultak utcára.
A megmozdulásokhoz, az erőszak elleni kampányhoz idén is szélesebb körben hozzájárultak különféle társadalmi szereplők, az alábbi videón például női focisták hívják fel a figyelmet arra, hogy Argentínában átlagosan 26 óránként meggyilkolnak egy nőt, aki éppolyan, mint bármelyikünk, „mint én, mint az anyukád, a nővéred, az unokahúgod, mint mi”.
#DíaContraLaViolenciaDeGénero En Argentina hay un femicidio cada 26 horas. Por eso, este fin de semana, las jugadoras del #TorneoRexona se unieron en la cancha.#25N #NiUnaMenos pic.twitter.com/93FLYN9Ckr
— AFA (@afa) November 25, 2019
Szépen illusztrálva, hogy a hatalmon lévő politikai elit mennyire tiszteli a biztonságos és legális abortusz jogáért évek óta mozgósító szervezeteket, és általában a női életeket, az ország leköszönőben lévő elnöke, Mauricio Macri 3 héttel távozása előtt még tett egy gesztust feléjük. Konzervatív támogatói nyomásának engedelmeskedve visszavont egy olyan protokollt, amely a törvény által nem büntetett terhességmegszakítás körülményeit szabályozta volna.
A 48 órával korábban, az egészségügyi államtitkár által kiadott szöveg szövetségi szinten írta volna elő a nők jogait és az egészségügyi dolgozók kötelezettségeit az olyan esetekben, amikor a magzat nemi erőszak nyomán fogant, vagy kihordása az anya életét veszélyezteti.
A feminista szervezetek arra szólították fel a megválasztott, de várhatóan csak december 10-én hivatalba lépő elnököt, Alberto Fernándezt, hogy ígéretéhez híven legalizálja az abortuszt, ami az utóbbi évek egyik legfőbb követelése.
A 45 millió lakosú Argentínában az idén 251 nőt és lányt gyilkoltak meg – az utóbbi 11 évben, mióta regisztrálják a nők elleni erőszak eseteit, 2 952 nőgyilkosság történt.
Reszketnek a szexisták, mert egész Latin-Amerika feminista lesz
„Együtt mindenfajta erőszak ellen” – ezzel a szlogennel szerveztek tüntetést Peru több nagyvárosában, és körülbelül 300 szervezet írt alá közös közleményt arról, hogy a kormány által jövőre kiutalt 168 millió dollár elégtelen az erőszak elleni küzdelemre.
A rendszerszintű erőszak, amely a gyarmati korban gyökerező rasszizmussal kiegészülve kiemelten sújtja az őslakosok leszármazottait, Peru esetében például abban a brutális, kényszerű sterilizációs programban is megnyilvánult, amelyet több százezer őslakos nő szenvedett el a kilencvenes években. A programot elindító elnök, Alberto Fujimori és kormányának több tagja ellen emberiesség elleni bűnök miatt indult eljárás – a felelősök bíróság elé állítása a perui feministák egyik fontos követelése.
De a mostani tüntetések témái közt szerepelt a már több ezer feljelentést generáló erőszak a háztartási alkalmazottak ellen, az egyetemeken megnyilvánuló abúzus elleni fellépés, akárcsak az, hogy a családon belüli erőszak miatt árván maradt gyerekek nagyobb támogatást kapjanak a nőügyi minisztériumtól. A demonstrálók legális abortuszt követelnek, illetve az állam és az egyház szétválasztását.
A múlt szombati limai tüntetés az igazságügyi palotától indult, ahol többen fedetlen mellel demonstráltak, és idén először vettek részt a menetben szervezetten fogyatékos nők és lányok.
Az állam nem vigyáz rám
Kolumbiában a múlt csütörtökre szervezett általános sztrájk és megatüntetés nyomában folytatódó tiltakozások jegyében szerveződtek az erőszak elleni demók több nagyvárosban.
Bár az országra eddig kevésbé voltak jellemzőek a nagy demonstrációk, akárcsak a régióban elterjedt fazékkoncertek, mára a lábosok szinte elkoptak: Bogotában hétfőn a diákok alkották a menet zömét, akiket időről-időre idősebb sortársaik üdvözöltek az erkélyekről, ablakokból az edényeket zörgetve, a spanyol El País beszámolója szerint. A tüntetés ilyenkor picit megtorpant, megköszönte a biztatást, majd folytatta útját.
View this post on Instagram
A machista vagy genderalapú, hímsoviniszta erőszak elleni tiltakozás mellett itt is újabb általános sztrájkra hívtak fel (amelyre szerdán került sor). Ahogy az egy hete tartó országos demonstrációkon, a „nők elleni erőszakok felszámolásának napján” is megjelent a biztonságos, legális abortuszhoz való jog követelése és a tiltakozás a jogvédő, népi vezető nők meggyilkolása ellen.
A 48 milliós lakosságú országban átlagosan 16 óránként megölnek egy nőt, és a szexuális agressziót elszenvedők 86%-a kislány vagy kamaszkorú.
View this post on Instagram
Nincs itt mindenki, hiányoznak a meggyilkoltak
A Kolumbiánál csaknem két és félszer népesebb Mexikóban az erőszak általános pusztítása közepette naponta átlagban 10 nőt ölnek meg. A feminista csoportok elsősorban e nőgyilkosságok özöne ellen mentek utcára, és az egész országban rózsaszín keresztekkel töltötték meg a köztereket.
Az Amerikai Egyesült Államokkal közös határ melletti Ciudad de Juárezben eltűnt és meggyilkolt – 1993 óta körülbelül 700 – nőre utaló keresztek mára a gendererőszak elleni küzdelem országos jelképeivé léptek elő.
De a demonstrációk számos, kevésbé hagyományosnak mondható formában is megnyilvánultak, a fővárosban kisebb radikális akció mellett két nagyobb menet is szerveződött. A tüntetők tiltakoztak az iskolai és munkahelyi, sőt a közösségi közlekedésben elszenvedett zaklatás, a diszkriminációk és az alacsonyabb bérek, illetve az állami költségvetés csökkentése ellen is.
A hivatalos állami adatok alapján 2015 óta máig 3 200 nőgyilkosság történt Mexikóban, csak idén januártól júniusig 470 nőt öltek meg az országban.
Itt vagyunk, mi feministák, és nem félünk!
Bár több ezer kilométer választja el az amerikai kontinenstől, mégis érdemes itt megemlíteni a spanyolországi megmozdulásokat, amelyek a latin nővérekhez hasonlóan, színes, lila áradattal borították az országot: több mint 50 városban rendeztek demonstrációkat hétfőn.
Akárcsak az Atlanti-óceán túlpartján, Spanyolországban is a feministák alkotják a társadalmi mozgalmak legdinamikusabb vonulatát az elmúlt években, különös tekintettel a legfiatalabb generációkra.
Ez is közrejátszhatott abban, hogy a szélsőjobboldali Vox, amely alig 12 hónap alatt szinte minden regionális parlamentben és a madridi törvényhozásban is önálló pártként jutott képviselői helyekhez, egyik legfőbb ellenségeként a feministákat jelölte meg.
Nem csupán arról van szó, hogy a néhány nőgyűlölő férfi részvételével is alapított párt, amely az ultrakonzervatív szavazatok reményében olyan témákat is felkarolt, mint az abortuszhoz való jog korlátozása vagy a genderideológia fantomja elleni harc. Hanem elsősorban talán arról, hogy a Vox a jelenleg legjelentősebb és legradikálisabb rendszerkritikus társadalmi erő és annak mára kiharcolt vívmányai ellen indított háborút.
A hagyományosan jelentős spanyol megmozdulásoknak most az adott tehát különös jelentőséget, hogy a Vox választási eredményei és a párt megjelenése az intézményekben sikerrel kérdőjelezett meg a politikai képviseletben egy másfél évtizedes konszenzust, amelyet eddig, legalább a forma kedvéért, a jobboldali pártok is tiszteletben tartottak.
A több régióban is parlamenti képviselethez, és három helyen, így a fővárosban is a kormány közelébe jutó formáció számos engedményt kapott a segítségével kormányzó jobboldali koalícióktól. November 25. alkalmából a párt nemcsak az eddig az összes parlamenti erő által támogatott, az erőszak felszámolása mellett elkötelezett nyilatkozatok megszavazását tagadta vagy akadályozta meg, ahol erre módja nyílt. De a témának szentel számos hivatalos aktust is megpróbálta szétrobbantani.
Ebben a kontextusban értelmezhető igazán, hogy idén a madridi felvonulás a polgármesteri hivatal előtt, annak háttal állva nyilvánította ki: „Itt vagyunk, mi, feministák, és nem, nem, nem, nem félünk!” De a szokásos szlogenek mellett sokszor volt hallható a „szégyen” kiáltás is, mások arra biztatták Santiago Abascalt, a Vox elnökét, hogy „menjen vissza a karámba”.
A megmozdulások sokasága és dinamizmusa mindenesetre azt jelzi, hogy a feminizmus, a nők jogai és követelései a társadalom egyre nagyobb része számára tűnnek evidenciának, és a mozgalom elszánt arra, hogy ne csak a Vox retrográd offenzívája ellen, de új eredmények, így pl. a 2004-es erőszak elleni törvény hiányosságait javítandó, az intézményes fejlődés érdekében is folytassa küzdelmet.
Az idén is megerősítést nyert, hogy a mozgalom helyi szinten is beágyazott, autonóm és kreatív módon képes új és új formát adni a küzdelemnek, ahogy pl. az alábbi videó is illusztrálja, az alig 90 ezres lakosú Guadalajarából:
A nap legemblematikusabb pillanata talán az marad, amelyben egy húsz éve tolószékbe kényszerült nő, Nadia Otmani tette meg azt, amire a politika hónapok óta képtelen. A marokkói születésű asszony nővérét annak férje gyilkolta meg, Otmani védeni próbálta, amikor maga is golyót kapott.
A madridi közgyűlésben volt kénytelen végighallgatni a Vox második emberének, Javier Ortega Smithnek hazugságokban bővelkedő tirádáit, amelyekkel nemcsak a nők elleni erőszak társadalmi tényét, de az eddigi eredményeket is kétségbe vonta, sőt korrupcióval, nyerészkedéssel vádolta meg az erőszak ellen küzdőket.
Otmani a beszéd végén nem tudott már uralkodni magán, és talán nem túlzás azt állítani, hogy milliók nevében vonta felelősségre a rá se néző politikust: „Tiszteljék a halott nőket! A nők elleni erőszakból nem szabad politikát csinálni!”
Miénk a történelem, és miénk a jövő
Chilében az október elején indult, és hamarosan monumentális méretűvé nőtt tiltakozások előterében került sor a világnapi megmozdulásokra: itt is több tucat településen rendeztek különféle akciókat a patriarchális erőszak ellen.
A dél-amerikai kontinens nyugati szegélyén húzódó országban szintén a feminista mozgalom az egyik legaktívabb társadalmi erő az utóbbi években, amely természetes módon találta magát a mostani lázadás gyújtópontjában – „az élet méltóságát és erőszak alóli felszabadítását követelve” – fogalmazott a nőkkel szembeni erőszak ellen létrejött chilei hálózat.
Itt is előkerültek a mozgalom általánosabb követelései, pl. a nők szégyenletesen alacsony nyugdíja vagy az abortuszhoz való jog kérdése, de a feministák az új alkotmány érdekében is mozgósítanak a „a nélkülünk (azaz a nők nélkül), nincs megegyezés” szlogennel. A legfontosabb platformok, így például a Coordinadora Feminista 8M is csatlakozott a csaknem 200 szervezetet összefogó Nemzeti Egységhez, amely általános sztrájkra szólított fel keddre.
A fővárosban többek között a 2001 óta regisztrált, több mint 1000 halálos áldozat nevével teleírt transzparenst vittek magukkal, a közösségi oldalakon pedig az egyik legnépszerűbb felvétel egy valparaísói kollektíváé lett, amely a nemzeti törvényhozás székhelyének helyt adó város több pontján is előadta az alábbi performanszt.
A refrén elég határozottan kiáll az áldozathibáztatás ellen, és a szöveg felhívja a figyelmet a rendszerszintű erőszak egy olyan szereplőjére is, amelynek tétlensége, konzervativizmusa ellen szerte a világon lázadnak a nők, ez pedig az igazságszolgáltatás.
Az ötlet még az őszi tiltakozások előtt született, a szerzők olyan kutatások eredményeit akarták népszerű formába önteni, amelyek szerint a katonaság és a rendőrség által elkövetett gendererőszak jellemzően büntetlen marad. A tézist sajnos a jelenlegi megmozdulások ellen bevetett „rendvédelmi erők” által elkövetett jogsértések is igazolják.
Az alkotó LasTesis kollektíva felhívására pénteken a világ számos pontján hangzott el az „Egy erőszaktevő az utadban” című szám, Londonban a chilei nagykövetséggel szemben, Párizsban az Eiffel-toronnyal a háttérben, Berlinben egy forgalmas utcán.
Az amerikai kontinens több pontján százak, Santiago de Chile főterén ezrek, talán tízezrek vonták felelősségre ezekkel a sorokkal az államot, amely fenntartja a rendszerszintű erőszakot:
A patriarchátus egy bíró, aki elítél bennünket, mert megszülettünk. És a büntetésünk az erőszak, amit te is látsz már. A nőgyilkosság. A büntetlenség a gyilkosomnak. Az eltűnések. A nemi erőszak.
És nem én voltam a hibás, sem azért, mert ott voltam, sem a ruhám miatt. És nem én voltam a hibás, sem azért, mert ott voltam, sem a ruhám miatt. Az erőszaktevő te voltál. Az erőszaktevő te vagy. Az erőszaktevők a zsaruk. A bírák. Az állam. Az elnök. Az elnyomó állam egy erőszaktevő macsó. Az erőszaktevő te voltál.
A 16 akciónap nevű nemzetközi kampánysorozat keretében Magyarországon is számos rendezvény – workshopok, kerekasztal beszélgetések, vetítések és színházi előadások – várja az érdeklődőket december 10-ig.
(El País, Mérce)
