„Jogunk van a biztonsághoz!”, „Ha vér folyik, már rég késő!”, ilyen és ehhez hasonló táblákkal vonult Budapest belvárosában szombat délután a Néma Tanúk menete. A női segélyvonalat is üzemeltető Nők a Nőkért Együtt (NaNE) által szervezett vonulás, amely a párkapcsolati erőszakért felelősek arányos büntetését, a bántalmazott anyákkal és gyermekeikkel való méltányos és tisztességes bánásmódot követelt a kormányzattól és a bírói szervektől, valamint a menet végén, hagyományosan a Kossuth téren gyertyagyújtással emlékeztek meg a párkapcsolati erőszak számos halálos áldozatáról, anyákról, feleségekről, lánygyermekekről is.

A Néma Tanúk Menete idén, tavalyhoz hasonlóan ismét a 16 Akciónap nevű eseménysorozat nyitó eleme, ennek során a különböző nőjogi szervezetek hívják majd fel különböző akciókkal a figyelmet arra, hogy Magyarországon a törvényi környezet és például a bűnüldöző szervek hozzáállása is siralmas mértékben növeli az ártatlan áldozatok számát, hiszen számos férfi nemcsak tettleg bántalmazta, de konkrétan meg is ölte a vele egy háztartásban élő nőket anélkül, hogy mindezek ellen a magyar állam megelőzés, vagy bűnüldözés terén hatékonyan tudott volna fellépni. Minderre példákat, a már meggyilkolt „néma tanúk” vallomásait idézték fel az eseményen:

A vonulás előtti nyitóeseményen a Patent Egyesület és a NaNE képviselői arról is részletesen beszéltek, hogy noha a magyar társadalomban a párkapcsolaton, családon belüli brutális történetek kapják a legnagyobb figyelmet, a kényszerítés, érzelmi zsarolás, és a fiatal anyák irányába gyakorolt megannyi más elnyomó eszköz a férfiak kezében ugyanúgy megnyomorítja, megkeseríti egy nő életét, és tulajdonképpen működésképtelenné teszi az egész társadalmat is.

Éppen ennek a nőket érintő társadalmi válság miatt olyan fontos a szervezők szerint, hogy Magyarország kormánya minél előbb ratifikálja az Isztambuli Egyezményt, amely az első lépés lenne a nők ellen elkövetett erőszak elleni harcban. Erre azonban a kormány még most, évek múltán sem hajlandó.

A Deák térről induló, néma menet a Kúria épülete előtt állt meg először. Nógrádi W. Noá a NaNE egyesület munkatársa ekkor kérte, hogy olvassák fel bírói karral, hatóságokkal szembeni, hozzájuk nők által eljuttatott követeléseket, amelyek a következők voltak:

• a rendőrség mindig szálljon ki, ha családon belüli erőszakhoz hívják őket,
• mindig rendelje el az ideiglenes-megelőző távolságtartást ha bántalmazásra gyanakszik,
• a bűnüldöző szervek kapjanak átfogó képzést arról, mit és hogyan tegyenek párkapcsolati, családon belüli erőszak esetén és ne abból induljanak ki, hogy a bántalmazó velük hogy viselkedik, mielőtt pedig kiengedik, szóljanak az áldozatának is,
• a 112-es segélyhívó kösse össze adatbázisban, hogy ha egy helyről rendszeresen kapnak segélyhívást azt idejekorán fel lehessen ismerni,
• a kihallgatók, és peres eljárásban résztvevők és a bírók „ne legyenek áldozathibáztatók”,
• gyorsítsák fel a nyomozást, a bántalmazásos ügyek a lehető leghamarabb kerüljenek bíróság elé
• a bíróság gyakrabban rendelje be, és szigorúan tartassa be a megelőző távoltartásos rendelkezéseit mert ezekkel életeket menthet meg,
• a bíróságon biztosítsanak külön helyeket az áldozatoknak és a bántalmazóknak, hogy ne együtt kelljen várakozniuk, az áldozatot pedig előbb engedjék ki, hogy ne kelljen egyszerre távozniuk,
• bántalmazást és nemi erőszakot ne lehessen büntetés nélkül megúszni, komolyabb büntetéseket a nők elleni erőszakkal szemben,
• ne vonják meg a nők önvédelemhez való, elidegeníthetetlen jogát. A nők jogos önvédelméért ne lehessen büntetést kapni,
• azokat az eseteket, ahol kiskorúakat is veszélyeztettek, kiemelt sürgősséggel kezeljék.

A Kúria épülete után a résztvevő vonulók az ifjúságvédelemmel is foglalkozó Emberi Erőforrások Minisztériumának Szalay utcai épülete előtt is látogatást tettek, itt az oktatási és kulturális tárca kormányzati döntéshozóit kérték arra követeléseikkel. Nógrádi itt kiemelte, alapvető probléma az is, hogy a kormányzat a nőket gyakran csupán „emberi erőforrásoknak” tekinti, tehát csak a szülésre próbálja rábírni őket.

Ennek a hozzáállásnak a megszüntetése miatt itt azt követelték például, hogy bántalmazás esetén a gyámhatóság szüntesse meg a teljesen értelmetlen és eredménytelen mediáció intézményét, és helytelen is, ha az egyik fél megfélemlíti a gyerekeket. De követelték hogy vegyék komolyabban, ha a gyermekek például félnek az apjuktól, és ne kényszerítsenek ki kapcsolattartást a bántalmazóval, automatikusan vonják meg a láthatást bántalmazó szülőtől, előzzék meg a gyermekrablásokat hatékonyabbak, „intézményi árulás” helyett áldozatvédelmet is kívántak a kormányzattól.

A menet végső állomása a Kossuth téren, a parlament épülete előtt volt, itt még több aktivista számolt be saját tapasztalatairól is, mielőtt gyertyákat gyújtottak az áldozatok emlékére, és egyperces néma csenddel emlékeztek meg róluk.

A Magyarországon elérhető adatok szerint havonta legalább 3 nőt meggyilkol a férje vagy volt férje, élettársa vagy volt élettársa, barátja vagy volt barátja, alkalmi partnere. A médiában és a rendőrségi hírportálon a police.hu-n a Nők Joga portál szerint nemhogy több, hanem éppen hogy egyre kevesebb híradás szól azonban ezekről az esetekről, mint az előző évtizedekben.

Ugyanakkor a nem gyilkossággal végződő párkapcsolati és szexuális erőszak mértékét már jóval nehezebb felmérni. Aktuális adatok szerint azonban az összes meggyilkolt nő hozzávetőleg 51%-át, más források szerint 76%-át valamelyik hozzátartozója, vagy éppen partnere öli meg.