Chile fővárosában, Santiagoban több ezren tüntetnek, a megszorítások és a kormány gazdaságpolitikája ellen, a tüntetések eleinte a metrójegyek árának az emelése miatt törtek ki, azonban ez csupán az utolsó szikra volt, mely begyújtotta a társadalomban felgyűlt feszültséget.
A Santiago utcáin zajló összecsapásoknak már három halálos áldozata is van.
Olyan felvétel is napvilágot látott, melyen látható, hogy a rendőrség egy tüntetőt meglőtt, de több hasonló esetről is beszámoltak, a városban bevetették a rohamrendőrséget, és a hétvégén vízágyúkkal, fegyverekkel oszlatták, oszlatják a tömeget. A kormányzat bejelentette a szükségállapotot, az utcákra vezényelte a katonaságot és kijárási tilalmat rendelt el, első alkalommal Augusto Pinochet, a jobboldali diktátor 1990-es bukása óta.
„Elemeztük a helyzetet és a mai eseményeket, és úgy döntöttem, hogy felfüggesztem a mozgás szabadságát egy általános kijárási tilalom útján”
– mondta Javier Iturriaga tábornok, aki a város biztonságát felügyeli.
A helyszíni beszámolók alapján a tüntetéseket és az utcai ellenállást a diákság kezdeményezte, hozzájuk hamar csatlakoztak más társadalmi csoportok. Miután a tiltakozás központjainak számító metrómegállókat, valamint magát a metrót is lezárták hétvégére, a város tömegközlekedését buszokkal oldották meg, azonban jobbára hamarosan azok is leálltak, a tüntetők több buszt is felgyújtottak.
Az Enel energiavállalat toronyháza is kigyulladt, valamint üzleteket, az El Mercurio in Valparaiso című újság egyik épületét, valamint egy metróállomást is felgyújtottak a tiltakozók a hétmilliós városban.
„Elég betegek és fáradtak vagyunk már. Belefáradtunk, hogy szívóznak velünk. A politikusok azt tesznek amit akarnak, és hátat fordítanak a valóságnak”
– mondta a katonai járművekkel körülvett elnöki palota előtt demonstráló Javiera Alarcon szociológus az AFP tudósítójának.
Sebastian Pinera, az ország jobboldali elnöke már bejelentette, hogy visszavonják a jegyárak emelését, azonban ez nem bizonyult hatásosnak, tekintve hogy a tüntetések és az összecsapások alapvetően nem a metrójegyek miatt törtek ki, azok csupán az alkalmat szolgáltatták.
Miközben Dél-Amerikában Chilében a legmagasabb az egy főre jutó nemzeti össztermék, évente húszezer dollár körüli értékben, nő a gazdaság és alacsony az infláció, az elégedetlenségből világosan megmutatkozik, miért fals ezen keresztül szemlélni, milyen az életszínvonal adott országban.
Ugyanis ez nem változtat azon, hogy a társadalom szélsőségesen egyenlőtlen, nő a közszolgáltatások, többek között az egészségügy ára és alacsonyak a nyugdíjak, miközben a hatalom a nép helyett a vállalatok és a felső osztály igényeit szolgálja ki.
Miképp a franciaországi sárgamellényes tiltakozás is az üzemanyag adójának emelése miatt tört ki, miközben komplex gazdasági-társadalmi okok álltak a hátterében, úgy a chilei tiltakozásokat is a megélhetési költségek kézzelfogható növekedése robbantotta ki, miközben a háttérben a nép számára hátrányos társadalom- és gazdaságpolitika áll.
