Ahogy folyamatosan fogy az Északi-Sarkon a jég, a régióban élő jegesmedve-populációk élettere, valamint vadászati lehetőségei is szűkülnek, ami a populáció jelentős csökkenésével, és főleg a bocsok túlélési esélyeinek romlásával jár – írja a Guardian.
Idén olyannyira elvékonyodott a jég, hogy az intézet történetében először, biztonsági okokból meg kellett szakítania a megfigyeléseket az Egyesült Államok Geológiai Kutatóintézetének (USGS).
Ez annak fényében különösen aggasztó, hogy 2010-ben még két, kéthónapos kutatást tudtak levezényelni a jégpáncélon, mely a korábbiakban alkalmas volt arra, hogy a kutatók ideiglenes állomásokat alakítsanak ki rajtuk, azonban ahogy arról az IPCC jelentése is beszámolt, a krioszféra, vagyis a fagyott régiók folyamatosan, rohamos tempóban szűkülnek.
A jegesmedvéket kutató Steven Amstrup elmondta,
„így, hogy a jég messze eltávolodott a partoktól, tudjuk, hogy a medvék nem tudnak táplálékhoz jutni, és a szárazföldre kényszerült medvék nem találnak sok élelmet. Minél hosszabb ideig van távol a jég a produktív zónától, annál nehezebb a medvéknek.”
2015-ben, a legutóbbi felmérés idején kiderült, hogy az elmúlt évtizedben az állatok populációja negyven százalékkal csökkent, és a szakember szerint ez a tendencia minden bizonnyal csak folytatódott.
Ahogy azt is felvázolta, hogy évről évre látványosan, tendenciózusan csökken a jég mennyisége, és a jéggel borított vízfelszíneken is egyre vékonyabb a páncél, ami egyrészt ellehetetleníti a jegesmedve-populációk kutatását, másrészt maguknak az állatoknak okoz súlyos nehézségeket.
A globális felmelegedés következményeként idén az ötnapos hőhullám során Grönland több, mint 60 milliárd tonna jeget vesztett, és megdőlt a 24 óra alatt elolvadt jégmennyiség rekordja is.
A jegesmedve-kutató kitért arra is, hogy habár az állatok szervezete készen áll hosszabb koplalásra, a jelen helyzetet jobbára a kifejlett példányok tudják kibekkelni, melyek testtömegéből fakadóan rendelkeznek elegendő tartalékkal, azonban a bocsok tömegével hullanak el.
Mint mondta,
„nyaranta hosszan koplalnak, de van egy határa annak, meddig húzzák. Ennek már most láthatóak a jelei a bocsok gyatrább túlélési arányaiban a Beaufort-tengeren. Egy felnőtt állatnak komoly testtömege van, és talán kibír egy hosszú nyári koplalást, azonban a fiatal medvéknek nincs meg a megfelelő testtömegük, vagy vadászképességeik a túléléshez”.
Mindazonáltal jelenleg a fent említett körülmények miatt a biológusoknak nincs meg a lehetőségük, hogy pontos megfigyeléseket végezzenek.
Amstrup figyelmeztet arra is, hogy jelenleg, habár összességében csupán a második legnagyobb éves jégveszteséget szenvedte el az Északi-Sark, nincs ok a megkönnyebbülésre, a rohamos fogyás tendenciája folytatódik, és továbbra is rohamosan csökkennek a sarkvidéki életterek.
Az pedig, hogy évről évre egyre több üvegházhatású gáz kerül a légkörbe, csak tovább gyorsítja a folyamatot, ami az emberek lakhelyeinek eltűnése mellett a sarkvidéki állatvilág sorsát is megpecsételheti.
