Soha nem látott mértékűek a vagyoni egyenlőtlenségek az Egyesült Államokban, miután 2017 és 2018 között szignifikánsan növekedtek, derül ki a friss országos társadalmi felmérés eredményeiből, melyeket a Negyedik Internacionálé Információs Bizottságának lapja szemlézett.
A lap szerint az elmúlt évben irdatlan mennyiségű vagyon vándorolt az alsó 90 százaléktól a felső 5-10 százalék kezébe.
Az elemzés szerint ez a Barack Obama alatt is folytatott, majd Donald Trump elnök színre lépésével lényegében példátlan szintre fokozott társadalmi ellenforradalomnak köszönhető, melynek jegyében kétpárti helyeslés mellett csökkentették a társasági adót és lazítottak a szabályozásokon.
A felmérés kimutatta, hogy a társadalmi vagyonátcsoportosulás eredményeképp a felső öt százalékhoz vándorolt az alsó kilencventől elszivárgott vagyon 96 százaléka, míg a felső 95 és 90 százalék közötti réteghez négy, miközben az összes többi társadalmi réteg vagyona csökkent.
A Gini együttható, mely az egyenlőtlenségek mértékét méri, és a 0 teljes egyenlőséget, az 1 pedig teljes egyenlőtlenséget jelent – mikor teoretikusan egy ember kezében összpontosul a társadalom összvagyona – a soha nem látott 0,486-os értékre nőtt.
Eszerint a Világbank kimutatásai alapján az USA a Kongói Demokratikus Köztársaság szintjére került, és nagyobbak a vagyoni egyenlőtlenségek, mint Mexikóban, Kenyában és Malajziában.
A lap elemzője szerint
„a teljes amerikai burzsoá politika arra van beállítva, hogy kielégítse a materiális érdekeit, és ledolgozza a különböző elemek közötti különbségeit ennek a felső tíz százaléknak, akiknek az érdekei közvetlenül ellentétesek a nép nagy tömegeiével.”
Az elemzés azt is firtatja, hogy a nagyvállalat- és nagytőkésbarát politikai elit tagjai maguk is, személy szerint vagyonosak, valamint politikai tevékenységüket a kedvezményezett réteg finanszírozva, elvárván az ellenszolgáltatást – melyet láthatóan meg is kap.
Miközben pedig nőtt a felső tíz százalékba kerüléshez szükséges vagyon mérete, a munkásosztály nagy részének keresete csökkent 2017 és 2018 között, ezzel párhuzamosan pedig nőtt azok száma, akik keresetüknek legalább felét lakbérre költik.
Elizabeth Warren, valamint Bernie Sanders demokratikus szocialista elnökjelölt-jelöltek nem a nagytőke támogatásával, hanem kisebb hozzájárulásokból finanszírozzák kampányukat, azonban az Internacionálé elemzése szerint terveik és szándékaik nem elégségesek, hogy igazságosabbá tegyék az amerikai társadalmat.
Mint az elemző írja, a
„demokratikus elnökjelöltek, mint Bernie Sanders és Elizabeth Warren az utópikus álmot kergetik, miszerint a gazdasági arisztokrácia kérésre feladja privilégiumait és szociális programokat finanszíroz. De a történelem megmutatja, hogy az egyenlőtlenségekkel csak osztályharc útján lehet megküzdeni.”
Mindazonáltal a nagytőke számára ezzel a sommás megállapítással együtt sem szimpatikus se Sanders, se Warren, ahogy azt a gazdasági elit demokrata pártot pénzelő szárnya ki is mondta – ugyanis holmi meggyőződéseket végül felülírják a materiális érdekek, így helyettük inkább támogatnák a jelenleg regnáló Trump elnököt.
Ezen jelöltek ugyanis hatalomra kerülésük esetére – amerikai szemmel – radikális reformokat vezetnének be az adórendszerben, mely súlyosan sértené a felsőbb osztályok érdekeit, és nagymértékben növelnék az újraelosztást, a vagyon felfelé csatornázása helyett a szegényebbek érdekében.
A jelen kutatás eredményeképp kimutatott extrém társadalmi egyenlőtlenségek, melyek növekedése csak felgyorsult a Trump-érában, könnyen a társadalmi változást hirdető jelöltek malmára hajthatják a vizet.
