Az Európai Unió Tanácsának múlt heti döntése után készpénznek vehetjük, hogy a romániai korrupcióellenes harc hőseként számon tartott Laura Codruţa Kövesi lesz a nemsokára felálló Európai Ügyészség vezetője.

Az intézmény, melynek feladata az uniós forrásokkal való visszaélések és tagállami határokon átívelő pénzügyi csalások feltárása lesz, Kövesi révén olyan vezetőt kap, akinek teljesítményét egyöntetű nemzetközi elismerés övezi. A Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagi fokozatával és a svéd Sarkcsillag-rend parancsnoki fokozatával kitüntetett, az USA romániai nagykövetsége által 2014-ben „Az év bátor nője”-ként elismert egykori főügyészt a nemzetközi csodálat mellett rengeteg más szempont is alkalmassá teszi az új pozíció betöltésére.

A maga 46 évével Kövesi még viszonylag fiatalnak számít vezető közéleti körökben, ugyanakkor korrupcióellenes és intézményépítői referenciáit tekintve egy igazi veterán. Amikor 2006-ban, 33 évesen kinevezték Románia főügyészévé, ő lett az első nő és legfiatalabb ember, aki betöltötte ezt a pozíciót. Megbízatása 2012 őszén ért véget, de rövid brüsszeli kitérő után, az ellenkező politikai oldalon található kormányfő és államfő háttéralkuja nyomán 2013-ban újra visszatérhetett a frontvonalba, ezúttal a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) vezetőjeként.

Közjogi értelemben ez visszalépést jelentett az igazságszolgáltatás ranglétráján (a DNA vezető ügyésze maga is a főügyész beosztottja), ám az itt eltöltött öt év – 2018 késő tavaszán távolította el őt hivatalából az akkori kormány – során építette fel nyilvános brandjét, a korrupcióellenes harc Jeanne d’Arc-jának imidzsét.

Legfőbb ügyészként, illetve a Korrupcióellenes Ügyészség vezetőjeként tanulhatta meg, hogy

mit is jelent intézményeket felépíteni, illetve megreformálni – a sors iróniája, hogy alakjának előtérbe kerülésével, hőssé nemesülésével párhuzamosan épp ezek az intézményépítői érdemei szorultak háttérbe.

Pedig épp ezen a területen elvégzett tevékenysége, nem pedig a „hány politikust küldött börtönbe” típusú listák alapján érthetjük meg igazán, ki is Laura Codruţa Kövesi, mire számíthatunk tőle az Európai Ügyészség vezetőjeként, illetve láthatjuk alakját a maga ellentmondásaival és politikai meghatározottságaival együtt.

Amikor 2006-ban a Legfőbb Ügyészség élére került, Románia jelentős politikai átalakulásokon ment épp át. Traian Băsescu 2004-es (meglepetésszerű) államfővé választásával véget ért a Ion Iliescu nevével fémjelzett poszt-ceaușescui elit rendszerváltozás óta tartó politikai hegemóniája, az új köztársasági elnök pedig aktívan vetette bele magát egy új hegemónia kiépítésébe. A sok tekintetben úttörőnek számító nyugatos-populista kurzus központi eleme a korrupcióellenesség lett, amely egyszerre tudta felvenni a harcot a Szociáldemokrata Pártban (PSD) tömörülő poszt-ceaușescui elittel, tudott megfelelni a nyugati hatalmak (USA és EU), illetve gazdasági körök piaci liberalizáció és jogbiztonság iránt táplált elvárásainak, illetve átfogó politikai narratívát és identitást adni az ország fokozatosan combosodó, feltörekvő középosztályának.

A Băsescu-éra első időszakára egyfajta 21. századi körülményekre hangolt „felvilágosult abszolutizmus” volt jellemző, amelyet II. József osztrák császár és Napóleon nyomdokain a felülről irányított reformdüh és politikai voluntarizmus („mindent lehet, csak akarni kell”) határoztak meg. Ebben a kezdeti időszakban az igazságszolgáltatás átszervezését, politikai befolyás alól való kiszabadítását az államfő a minden ízében jozefinista Monica Macovei-re bízta, az ő megalkuvást nem ismerő, konfliktusos reformjainak köszönhette felemelkedését Kövesi is.

Macovei káderpolitikájának központjában friss, fiatal, politikai kompromisszumok által többé-kevésbé nem beszennyezett arcok felemelése állt, így kerülhetett az addig kvázi ismeretlen, épp Nagyszebenben szolgáló ügyésznő a Legfőbb Ügyészség, illetve a nála jelentősen (el)ismertebb, de szintén viszonylag fiatal, 2005-ös kinevezésekor 39 éves Daniel Morar a Korrupcióellenes Ügyészség élére.

Kövesi alakjának, illetve az egész korrupcióellenes offenzívának az ellentmondásai már itt kiütköztek, hiszen az újdonsült főügyész sok szempontból tényleg megfelelt a frissesség és tisztakezűség PR-elvárásainak, de politikai pedigréje mégiscsak az épp hatalmon lévő elitekhez kötötte. Édesapja, Ioan Lascu 1980-tól 2010-ig vezette a szászvidéki Medgyes ügyészségét és közeli viszonyt ápolt Băsescu pártjának több prominens erdélyi politikusával, például Vasile Blagával is, aki ezidőtájt épp a belügyi tárcát vezette.

Kövesi főügyészi mandátuma főként csendesebb építkezéssel telt, részben ennek köszönhető, hogy leghangosabb kritikusai épp Băsescu és Macovei környezetéből kerültek ki ebben az időben. A kritikusok szerint Kövesi nem volt elég radikális és határozott az ügyészség reformja során, sokszor saját, botrányba keveredett munkatársait is megvédte – ezt a vezetői gyakorlatot később a DNA élén is fenntartotta.

Miközben ebben a fázisban Kövesi jól megválogatta, milyen konfliktusokba is áll bele, és milyenekbe nem, a Morar-vezette DNA főként a szociáldemokraták erős vidéki beágyazottságát próbálta meg felszámolni az antikorrupciós offenzíva keretében. Ebben az időben még nagyon ritkák voltak a nyugatos-jobboldali politikusok ellen indított eljárások, ami Morart teljesen elfogadhatatlanná tette a szocdemek szemében.

Nem véletlen, hogy amikor a két ügyészségi vezető mandátuma lejárt, és 2012-13 táján felmerült, hogy helyet cserélnének, akkor az időközben visszaerősödő szociáldemokraták megfúrták Morar főügyészi kinevezését. De a Victor Ponta vezette szocdem kormány és Băsescu a háttérben megállapodtak Kövesi DNA élére való kinevezéséről.

Az első kinevezése óta eltelt időben Kövesi mozgástere jelentősen megnőtt: nemcsak az ügyészségi apparátus politikummal szembeni autonómiáját tudta növelni, de a kezdeményezésére 2009-ben a Román Nemzetbiztonsági Szolgálattal (SRI) kötött megállapodás hozzáférést adott az ügyészeknek a titkosszolgálati lehallgatásokhoz is.

Ennek következtében a DNA élén már erősebb intézményes-technokrata bázissal és a SRI-s infrastruktúrával a háta mögött, már jelentősen több konfliktust vállalhatott fel.

Második kinevezése azonban egy újabb érdekes ellentmondásra mutat rá: miközben a nyugati hatalmak azt várták, hogy transzparens és politikától független procedúrák alakuljanak ki az igazságszolgáltatásban, a DNA élére mégsem nyílt pályázattal, hanem egy politikai háttéralku keretében került.

Az persze tagadhatatlan, hogy vezetése alatt a Korrupcióellenes Ügyészség már politikailag „színvak” módon indított eljárásokat közszereplők ellen, legyen az Băsescu öccse vagy épp az atyai kapcsolat, Vasile Blaga ellen is.

Az intézményépítés a csendben, fontolva haladás fázisából átlépett a nyilvános PR fázisába, Kövesi pedig elődjét jelentősen túlszárnyaló módon ontotta magából a vádiratokat. Ami egy idő után a munkája hatékonyságán is meglátsztott: sietve, rosszul előkészített, nem elegendő bizonyítékkal ellátott ügyek sorra buktak meg a bíróságok előtt, ahogy az olyan magasrangú ügyekben is, mint a már említett Blaga, vagy épp Victor Ponta esetében is történt. Beosztottjai pedig arról panaszkodtak, hogy Kövesi őrült tempót diktál nekik, ami lehetetlenné teszi, hogy alaposan előkészítsenek egy-egy vádiratot.

Ilyen körülmények között, gyanús ügyekbe keveredett beosztottakat védve, a szocdem kormányzattal folytonos harcban állva kényszerült távozásra tavaly – úgy, hogy akkor tudni lehetett, ő az egyik legesélyesebb jelölt az Európai Ügyészség élére.

Tizenkét éves vezetői munkássága után letagadhatatlan, hogy a nagykorrupció, a választott vezetők visszaélése a hatalommal és közpénzekkel ma sokkal kevésbé része a romániai valóságnak, mint bármikor korábban. Azt azonban nehéz lenne állítani, hogy ettől jelentősen jobb lenne a kormányzás vagy épp a romániai közszolgáltatások minősége.

És ezen a ponton jelenik meg egy harmadik ellentmondás, amelynek uniós karrierjére nézve is vannak következményei. Románia minden szempontból a korrupcióellenes harc éltanulója, mintapéldája. Ám ahogy az évek során sokan – legfőképp TGM – rámutattak,

a korrupcióellenes harc Közép-Kelet-Európában kevésbé szól a korrupcióról, és inkább arról a hierarchikus regulázási folyamatról, amely révén a nyugati hatalmak kifejtik „nevelő-civilizáló” érintésüket e régió „barbár” és „kaotikus” népein.

A korrupció persze minden társadalom valós problémája, ám a rendszerváltás utáni román kontextusban egyúttal egy olyan ideológiai képzetként is szolgált, amely a globális kapitalizmus egyenlőtlen, hierarchikus munkamegosztása miatti fejlődésbeli hátrányok felelősségét a román és kelet-európai társadalmak vállára helyezi át. Ti vagytok morálisan rosszul huzalozva, ti rendelkeztek balkáni / oszmán / kommunista beidegződésekkel, ezért nem tudtok hozzánk felzárkózni – alapvetően ezt az üzenet küldi ebben a kontextusban az antikorrupciós harc.

És egyúttal az állam leépítését, a közösségi szolgáltatások felszámolását, a piacok káros hatásait korlátozó kormányzati beavatkozások megszüntetését, a megfigyelő-fegyelmező intézmények megerősítését, vagyis a liberalizáció és a szűk értelemben vett jogbiztonság kiterjesztését szorgalmazza.

Mindezeket figyelembe véve elég könnyen belátható, hogy a Kövesi-sikerrecept nem lesz olyan egyszerűen exportálható a teljes EU szintjére, mint azt a 21. századi Jeanne d’Arc-hoz intézett himnuszok sugallják.

Ha valakinek van tapasztalata abban, hogyan lehet működőképes intézményeket felépíteni és tartalommal megtölteni, akkor az kétségtelenül Kövesi. Ennyiben mindenképp jó választás a most létrejövő Európai Ügyészség élére.

Ám azok a peremfeltételek, politikai és más típusú meghatározottságok, amelyek oly nagy szerepet játszottak a román korrupcióellenesség alakulásában, az uniós szinten nagyon másképp jelennek meg. Minden kuszasága ellenére, a román politikai rendszer fényévekkel egyszerűbben navigálható, mint az Európai Unióé. Sokkal több az eltérő érdek, és ebből kifolyólag sokkal több az a politikai meghatározottság, amelyet figyelembe kell venni. Illetve sokkal nehezebb a „politikai akarat” kikristályosításának a folyamata, amely nélkül semmilyen új intézmény nem képes megállni a lábán.

Uniós szinten a korai Băsescu-éra „felvilágosult abszolutizmusa” elképzelhetetlen, nem létezik olyan szereplő, akiben elegendő erő lenne egy ilyen típusú kormányzási formára, sőt mindez teljesen idegen az EU íratlan alkotmányától is, szemben mondjuk az erős végrehajtó hatalomra épülő román félelnöki vagy épp a magyar kancellári rendszerrel. És egyszerűen az érdekelt fél is olyan sok, hogy per pillanat felvizezett kompromisszumnál többet nem képes kitermelni magából ez a rendszer.

És akkor még nem is beszéltünk arról, ki is csatlakozik, és ki nem az Európai Ügyészséghez. Magyarország, például, nem.

A korrupcióellenesség gondolatának európai hierarchiákba való beágyazottsága – vagyis a nézet, miszerint korrupció csak keleten van – pedig még rátesz egy lapáttal a nehézségekre. El tudunk képzelni olyan forgatókönyvet, ahol majd az Európai Unió saját jogán nagyhatalmú francia vagy német politikusokat fog büntetőeljárás alá vonni? Mai ésszel ezt valahogy nehezen tudom magam elé festeni.

(Kövesi karrierjének és személyiségének legátfogóbb leírását a román DoR magazin készítette el tavaly, elemzésemben támaszkodtam az ebben szereplő anekdotákra és nyilatkozatokra.)