Boris Johnson a parlament felfüggesztésével a 300 éves brit parlamentarizmussal is dupla vagy semmit kíván játszani, hogy a Brexit történéseit és a brit politikát újra az elit kontra nép törésvonal mentén rendezze újra. Egy egységes Brexit-párti jobboldalt létrehozva ugyanis könnyen győzelmet aathatna egy előrehozott választáson a töredezett baloldali, zöld, liberális és skót nemzeti ellenzékkel szemben- írja a The Guardianben megjelent elemzésében Tom Kabasi, az Institute for Public Policy Research igazgatója.

Szerdán a birt konzervatív párt tagjai (toryk) által Theresa May helyére megválasztott brit miniszterelnök, az országot az EU-ból október 31-ig mindenképpen kiléptetni kívánó Boris Johnson a királynőtől kérte a parlamenti ülésezés berekesztését, lényegében a tervezett kilépés határidejéig kitolva. Mivel a ceremoniális szerepet játszó királynő nem tehetett mást, és jóváhagyta a miniszterelnök szokásjogba nehezen illeszkedő kérését, három napja maradt a brit parlamentnek, hogy az egy fős többségre olvadt tory többséggel szemben megakadályozza a no deal Brexitet, azaz az Egyesült Királyság feltételek és rendezés nélküli kilépését az Európai Unióból.

A parlament felfüggesztése nem csak az ellenzék soraiban okozott felháborodást. A döntés után pár órával Nagy Britannia több városában utcára vonultak a döntés ellen tiltakozók, a Skót Nemzeti Párt vezetője diktatúrát, az ellenzéki munkáspárt pedig puccsot emleget, de még a konzervatív házelnök és több konzervatív képviselő is kikelt a döntés ellen. A The Guardiannak írt cikkében Tom Kibasi viszont szépen végigelemzi, mi lehet Boris Johnson terve.

Kibasi szerint nem véletlen, hogy a miniszterelnök nem azonnali felfüggesztést kért, a parlament még 3 napig ülésezik, ez idő alatt ugyanis a tory lázadókkal kiegészült ellenzék képes lehet megakadályozni a megegyezés nélküli Brexitet, vagy elérheti egy Johnson elleni bizalmatlansági indítvánnyal az új választás kiírását. Az elemző szerint mindkét opció Boris Johnsonak kedvezhet.

Johnson valódi célja az elemző szerint ugyanis az, hogy a Brexit témájával választást nyerjen, nem pedig az, hogy bebiztosítsa a Brexitet egy választási felhatalmazással. Egy új választás kiírását követő kampányban Johnson azt mondhatja, ő az egyetlen, aki garantálni tudja a Brexit végrehajtását, azzal ha a választók parlamenti többséget adnak neki.

„Az etoni elitkollégium és az oxfordi-egyetem volt hallgatója, a Telegraph korábbi szerkesztője a nép vezéreként fogja magát beállítani a gyűlölt intézmények és a „maradáspárti elitel” szemben”

– írja Kibasi.

Johnson választási stratégiája ugyanis egyszerű. Egyesíteni akarja maga mögött a brexitpártiakat és a jobboldalt, a legradikálisabb kilépés-pártiakat a párttól elszívó Brexit párt és a Munkáspárt brexit-párti szavazóinak vissza- illetve átcsábításával, miközben a túloldalon a maradáspárti tábor szétforgácsolt: a Konzervatívokkal szemen a Munkáspárton túl három erős, határozottan maradás-párti erő, a Liberális Demokraták, a Zöldek és a Skót Nemzeti Párt versenyezne a megállapodás nélküli kilépést ellenző szavazatokért.

Az új kormány ráadásul megpróbálja kihúzni a talajt a Munkáspárt lába alól, akik az előző előrehozott választásokon sikeresen kampányoltak Theresa May-jel szemen a megszorítások ellen, felülírva még a Brexit-téma által rajzolt törésvonalat is. A kormány bejelentette, hogy  véget vet a megszorításoknak, több pénzt ad a rendőrségnek, az egészségügyre illetve az oktatásra is, ezek pedig fontos munkáspárti kampányígéretek voltak.

De Johnson tervei durva jobboldali megkötéseket tartalmaznak. Az oktatásba jutó plusz pénzek mellett a kormány bevezetné, hogy a tanároknak legyen lehetősége „ésszerű erőszakot” alkalmazniuk a gyerekekkel szemben, míg a rendőrség sokkoló-használatát is megkönnyítenék. Kibasi szerint egyrészt nem világos, és társadalmi vita sincs arról, mit jelent az ésszerű erőszak, és jó-e  használata az oktatásban, az pedig valószínűtlenek tűnik, hogy az egyre szaporodó brit késes támadásokat sokkolóval meg lehetne akadályozni. Kibasi szerint ezek a javaslatok csak arra jók, hogy elvonják a figyelmet a valódi megoldási lehetőségekről, és szétverjék az ezekről a kérdésekről folytatott társadalmi vitákat, így akadályozva meg, hogy a Munkáspárt ezzel szerezzen szavazatokat. Johnson célja ugyanis az, hogy megakadályozza, hogy ezekkel a témákkal a Munkáspárt a Brexit mellett sikeresen vessen fel más kérdéseket a választási kampányban.

Kibasi végül azt a kérdést teszi fel, hogy vajon az egész életükben adócsökkentésről beszélő konzervatív képviselőknek miért hinné el bárki is azt, hogy megoldhatják ezeket a problémákat, vagy hogy tényleg növelnék az állami kiadásokat? Majd meg is válaszolja, Donald Trumppal és Matteo Salvinivel (szerintem Orbán Viktort is ide vehetnénk).

„A rasszista, homofób vagy erőszakos nyelv használata, a társadalmi normák megsértése arról győzi meg az embereket, hogy ezek a politikusok „őszintén beszélnek” és „azt mondják, amit gondolnak”. Paradox módon az erénytelenségükből merítenek hitelességet.”

Kibasi szerint ezért az ilyen beszédmód elleni felháborodás csak megerősíti magát az üzenetet. Végezetül a szerző azt a konklúziót vonja le, hogy a most következő hetek megmutatják, hogy tudja-e Johnson Trump módszerét használni, és a Brexit tematikáját úgy alakítani, hogy az a nép és az elitek küzdelmére szükítse le a választást, és hogy pár jóléti intézkedés bejelentése elég legyen arra, hogy elfeledtesse a brit választókkal azokat a szenvedéseket, amelyen Nagy-Brittaniát az elmúlt 10 évben végigvezették.