Teljesen átformálta, és nagy mértékben élhetetlenné tette Prága történelmi óvárosát az ott – Budapesthez hasonlóan – 15 éve elkeződött és mára a belváros kereteit szétfeszítő, a nyugati turistáknak szervezett kocsmatúrák, az Óváros, Jozefov és a Malá Strana körzetében. Főleg a történelmi zsidónegyednek számító Jozefov főutcájában, a Dlouhán vált az utóbbi időben tarthatatlanná a helyzet.

A brit Guardian hétvégi, nemzetközi kiadása, az Observer most a város tavaly ősszel megválasztott, kalózpárti polgármestere, Zdeněk Hřib egyik tanácsnokával vett részt egy ilyen tipikus, a nyugatról csak berúgni és olcsó szórakozást keresni a fapados járatokkal ideérkező turistáknak szervezett kocsmatúrán, és tudósítójuk a lakókkal, kocsmárosokkal, valamint a döntéshozókkal is beszélt.

A problémára látványos bizonyítékot kínált az idén, augusztus 21-én az 1968-as prágai tavasz leverésének évfordulójára szervezett felvonulás, amelyen, mint rendszerint több ezer cseh vett részt, hogy csendes gyásszal és gyertyával emlékezzen meg a szovjet tankok által levert forradalomról. A történelmi negyeden végigvonuló menetből a sokadik kocsma után járó, avagy csupán fényképezgető és sörözgető, ausztrál, új-zélandi, francia, brazil, belga és örmény turisták az égvilágon semmit nem értettek.

A két tömeg közel azonos méretű volt, de egészen más mentális térképpel rendelkeztek a városról, mint két néha egymásba ütköző párhuzamos univerzum.

A probléma valójában még a magyar fővárosnál is nagyobb méretű. A már 2000-ben is alapvető célpontnak számító Prága akkori éves látogatószámát (2,62 millió) 2018-ra közel megnégyszerezte (8 millió), ez pedig már szabályosan a csillagászati régióba repítette a lakásárakat, és az „őslakos” óvárosiak és jozefoviak tömegeit kényszerítette külsőbb kerületekbe (a helyi fiatalok főleg Vinohradyban és Žižkovban gyülekeznek és rendeznék újra soraikat – ha hagynák nekik).

A tavalyi választáson második helyet szerző Kalózok és a direkt a főváros problémáira specializálódó Mi Prágánk szövetség is a legfontosabb teendői közé sorolta az zavaros turistahelyzet megoldását. Így tett a végül polgármesterré is választott, kalózpárti Zdeněk Hřib is.

Például kinevezte Prága első hivatalos „éjszakai polgármesterét”, a Károly Egyetemen esztétika diplomát szerző Ján Šternt. Štern feladata az éjszakai élettel járó megnövekedett zaj, utcai vandalizmus, részeg verekedések jelentette problémák megelőzése és a kapcsolattartás a vendéglátósokkal, kocsmárosokkal.

Első és legfontosabb céljának azt tartotta, hogy minél több kocsmatulajdonost lebeszéljen arról, hogy a városban egyébként szabályozatlanul működő, kocsmatúrákat szervező cégekkel összedolgozzon, és együttműködjön, ehelyett próbál velük közösen bevételi alternatívákat becsatornázni számukra.

Egy, a cseh közrádióban Šternnel készített interjúban az éjszakai polgármester legfontosabb tapasztalatának azt nevezte, milyen gyorsan lehet sikert elérni a vendéglátósokkal szemben, ha a városháza szóba áll velük, és megpróbál figyelni a problémáikra. Állítása szerint őt magát is meglepte, hogy a Dlouha vendéglátósai mennyire belátóak a város igényeivel szemben, és milyen mértékben hajlandóak a városvezetéssel való együttműködésre.

Mások azonban nem látják ennyire egyértelműen a békés diplomácia eredményeit. Az Observernek egy keményvonalas tanácsnok csak annyit mondott,

„a jövőben sokkal több dolga lesz a turistáknak a rendőrséggel. Keményebben fogunk bánni velük, főleg ha zajongani, rombolni akarnak. Még olyanok is vannak, akik rohamrendőrökre bíznák az egészet.”

A fűtött szavak jól jellemzik a kocsmatúrák lakossági fogadtatását, mint ahogyan a még mindig az Óvárosban családjával egy negyedik emeleti lakásban lakó fotóriporter, az 55 éves Eugen Kukla is, aki az elhaladó turistahordákra telefonján kamerázás közben csak annyit kiabál folyamatosan

„Basszátok meg a kocsmatúrátokat!”

Az enyhén illuminált résztvevők ezt általában viccnek veszik és ordítva integetnek vissza neki.

Karolina Peake, egy 43 éves, ugyancsak őslakos jogász Kuklánál higgadtabban, de élesebben fogalmazza meg jelenlegi helyzetüket:

„a turisták úgy viselkednek a városban, mintha meghódították volna azt tőlünk.”

Prága azonban a hagyományosan Amszterdammal, Edinburgh-val vagy éppen Barcelonával kapcsolatban emlegetett „túlturizmus” jelenségének áldozata. Joseph Cheer, Claudio Milano és Marina Novelli városkutatók a túlturizmust úgy definiálták, mint

„a látogatók számának túlzott növekedése, amely túlzsúfoltsághoz vezet egyes városrészekben, ahol a lakók szenvedik ennek következményeit, és véglegesen megváltoztatta életstílusukat, és kényelmi, jóléti funkciókhoz való hozzáférésüket.”

Utóbbi javak közé számítható az olcsó lakhatás, rezsi, élelmiszer, amely egyre kevésbé jellemző a túlturizmus által sújtott nagyvárosok belső kerületeire.

Pavel Čižinský a leginkább érintett prágai 1. kerület polgármestere ugyancsak megfogadta, polgármestersége változás kell, hogy legyen az ott lakók számára. Čižinský, aki 42 éves, maga is a kerülethez tartozó Jozefovban nőtt fel, és úgy érzi, ma már rá sem ismer a környékre:

„Az egész egyfajta aranybányává vált, ahol jó sokat lehet keresni, de élni, azt nem lehet benne. Ez súlyos, és fontos probléma.”

– szögezte le a brit lapnak.

Aki járt már a Király utcán péntek este 8 után mostanában, még annak is sokkoló lehet az, amit a prágai Dlouhán ilyenkor lát. Az olcsó szuvenírboltok mellett „vizuálisan szennyező”, rikító kirakatokkal ott sorakoznak a „masszázsszalonok” is, amelyek a részeg turistákkal egyetemben gyakorlatilag vöröslámpás negyedet csináltak a környékből, ahol esténként egy tűt sem lehet leejeteni a rengeteg embertől.

És mindez még a város múltját is képes átírni. Meglepő módon ugyanis a Károly-híd, vagy a főtéri óra mellett Prága legnépszerűbb turistalátványosságává vált egy „Lennon-fal” nevezetű hely a Malá Stranán, ide gyalogtúrák százai vezetnek minden nap. A fal sztorija szerint a „szólásszabadság lázadásának” fala volt a kommunista időkben, ahol a nyolcvanas évektől rendszeresen, tucatnyi John Lennon-idézet jelent meg. Történetét az idegenvezetők viszont teljesen a nyugati látogatók füléhez és ízléséhez cukrozták fel, és ma graffitiművészeti pontként az Instagram-fényképészek kedvenc helyévé vált.

Valójában azonban csak arról van itt szó, hogy Prágának is kellett egy mára teljesen depolitizált berlini fal-maradvány, mert az általában már Berlint megjárt turistáknak ez egyszerűen könnyebben eladható, míg mondjuk közeli Strahovi monostor már jóval keményebb dió egy pár órás városnézési naplóban.

Főleg így van ez, ha a kocsmatúra-szervezők a sok ingyen alkohol turistákba öntése után viszik őket a Lennon-falhoz, ahol azok rendszeresen obszcén feliratokkal látják el azt, máskor szobrokra öntenek sört, vagy vizelik azokat le rendszeresen.

Maga az Observer tudósítója is meglepve tapasztalta, ahogy egy kocsmatúrán már a kezdetekkor, a Celetnán ipari mennyiségű olcsó vodkával és sörrel kezelik a résztvevőket, akiknek a megérkeztére az összes lakos riadtan csukta be az ablakát. Az ordítozás az alkoholmennyiséggel csak növekszik, a túravezetők azonban sohasem akarják azt mérsékelni, és általában még a lakókkal is ellenségesek. Ha pedig a rendőrséget véletlenül kihívja valaki, általában szóbeli dorgálással megússzák.

Pavel Čižinský most azt ígéri, ennek vége, és az állami egészségügyi hivatal, az adóhivatal és a rendőrség is „szigorú szemmel” vizslatja majd végig azokat a vendgélátóipari helyeket amelyek együttműködnek a kocsmatúrákkal, ahogyan a városban már jó ideje érvényben lévő éjszakai csendrendeletet is szigorúbban betartatják.

Az Observernek a budapesti, 7. kerületi kocsmatulajdonosok nevében nyilatkozott Német Dániel is, aki szerint a prágai „éjszakai polgármester”, mint funkció itthon is működhet. Čižinský azonban maga ezt kétségesnek tartja.

„Nem valami sikeresek ezek a tárgyalások eddig.”

– szögezte le, maga pedig inkább a tiltás felé fordult.