Hétfő reggel több autóval lezárta a Coca-Cola dunaharaszti gyárának bejáratát a Mi Hazánk mozgalom, hogy ezzel tiltakozzon a cég szivárványszínű plakátjai ellen.

Őszintén szólva, én bírom az ilyen polgári engedetlenségi akciókat. Bátor dolognak tartom, még akkor is, ha nem értek egyet velük. De minden ilyen akciónak meg van az a veszélye, hogy viccet csinál magából, és hát valljuk be, itt is ez történik.

Mert a polgári engedetlenség egy nagyon erős demonstrációs eszköz, és akkor érdemes bevetni, ha úgy érezzük, hogy nincs már más eszközünk, hogy felhívjuk magunkra figyelmet. Ha olyan elnyomásban érezzük magunkat, vagy az általunk propagált téma szerintünk annyira el van hallgatva, hogy nem nagyon tudunk már máshoz folyamodni. És hát valljuk be, itt ez nagyon nincs így.

Egyrészt a Mi hazánk akcióiról beszámol a média, a kormányközeli pedig kiemelten figyel is rá. Másrészt a „buzitéma” Magyarországon, hát hogy is mondja az ember, nem abba az irányba halad, hogy Toroczkaiék véleménye el van nyomva, inkább azt mondanám, ez a mainstream. Mégis csak a kormánypárt fő publicistája szólított fel arra, hogy homófóbnak kell lenni, mégis csak a teljhatalmú kormánypárt vezetői buziznak rendszeresen, kb. időzítve havonta egyet, hogy mindenki tudja, hol a helye.

Akkor mégis mire ez a lezárás? Tényleg azért parkolt be pár kocsival Toroczkai és bandája a dunaharaszti gyár elé, mert Budapesten pár helyen kiraktak szivárványszínű plakátokat, rajtuk teljesen normális emberekkel?

A jobboldal szeret a véleményterroról, meg a PC-ről beszélni, de vajon hol érhető itt tetten a „vélemény elnyomása”, ha a felháborodnak, sőt annyira felháborodnak pár plakáton, hogy ezért lezárnak egy gyárat? Akkor ki is próbálja kinek a véleményét eltüntetni?

Meg vajon miért nem azért zárnak le egy gyárat, mondjuk a Suzukiét, mert ott elfogadhatatlanul bánnak a munkavállalókkal? Tényleg pár plakát miatt kell egy ilyen akciót megszervezni?

Persze érthető, Toroczkaiék mit akarnak csinálni: figyelmet, meg politikai identitást képezni. Be akarnak szállni az elnyomottsági versenybe, hogy egymás könnyes vállán sírják el, hogy nem a hétvégén szivárványszínű táskája miatt megvert lány az áldozat, hanem ők, mert elnyomják a homófób véleményüket.

Pedig tudjuk, látjuk, mindennap tapasztaljuk, hogy ebben az országban ez a vélemény nem hogy nincs elnyomva, hanem ez a kormányzati nézet: azt, hogy gyűlölni kell embertársainkat, büszkeséggel lehet ma kimondani az ország utcáin.

Tehát jönnek Toroczkaiék, hogy ezzel a Nyugatról importált alt-right cuccal, ami a magyar viszonyokat és problémákat teljességgel semmibe veszi, leakasszanak maguknak egy kis indetitáspolitikai küzdelemet, amiben elmondhatják, hogy ők mennyire el vannak nyomva. Jelezzük, semennyire nincsenek, és semmi szükség polgári engedetlenségre pár, Budapest belvárosában látható plakát miatt.

És hogy mi lesz az akciójuk vége? Reméljük, csupán annyi, hogy a rendőrség álldogál, ők pedig megunják és hazamennek. Ez már csak azért is jó lenne, mert tovább erősíthetné elnyomott identitásukat: őket annyira elnyomják, hogy már a rendőrök se viszik el őket.