Úgy tűnik, Orbán Viktor se tud kiszakadni abból a rendszerből, amit létrehozott. A miniszterelnök nagyívű beszéde, amely az elmúlt 30 és a következő 15 évünket és annak stratégiai pontjait foglalta össze, tartalmazta azokat a pontokat, amelyek egy gyenge és visszadobásra érdemes publicisztika vagy esszé ismérvei.

Orbán összemosta az ő gondolkodásán kívül álló összes gondolkodásmódot és liberálisnak nevezte azokat, majd elkezdett ezzel a kétséges, hogy egyáltalán létező liberális tartalommal szemben érvelni, ami eléggé megkönnyítette azt a feladatot, hogy az azzal szemben felhozott érvei működjenek. Így lett Roosevelt vagy Churchill is a liberális demokrácia ellenfele és az orbáni modell támogatója Orbán beszédében.

Az a jó, hogy ez a 30 év mögöttünk van és nem előttünk – kezdte mondandóját az elmúlt 30 évről Orbán Viktor Tusványoson, ahol hagyományos partnerei, Tőkés László és Németh Zsolt mellett tartotta meg éves szellemi iránymutatását. Szerinte az volt ennek a 30 évnek a kérdése, megtaláljuk-e az ezeréves magyar közösség új évszázadban megvalósuló létformáját. Szerinte megtaláltuk. 30 év után az erősödés napi élményével és tervekkel a batyunkban ülünk itt. Ez pedig Orbán szerint nem természetes állapot, hanem csoda.

Az elmúlt 30 év

Orbán három részre osztotta az elmúlt 30 évet. Szerinte az ő generációjának diákévei alatt lett az ország függetlensége kiharcolva. Aztán jött a piacgazdaság és a demokratikus jogi intézményrendszer létrejöttével az első, liberális rendszerváltás 94-ig. 94 után a generációja feladata az volt, hogy a politikai harcban békésen legyőzzék a posztszocialista erőket, ez a feladat tartott 2010-ig. Ez volt a nemzedéki feladat, Orbán szerint a generációja feladatának első fele.

Itt Orbán tett egy kitérőt, hogy az ő generációja előtti, az „SZDSZ generációjának” drámáját idézze, a 68-as generációét. Szerinte ők nem kapták meg a kormányzás lehetőségét, se 90-ben se 94-ben, 98-ban, 2002-re pedig el is fogyott a tér előlük, mert pont a Fidesz foglalta be azt. Orbán szerint ez volt az igazi drámája ennek a nemzedéknek. A miniszterelnök arról már nem beszélt, az utánuk következő nemzedéknek mi a drámája, vagy mi a lehetősége Orbán nemzedékének uralkodása alatt.

Orbán szerint 2010-ben jött a második rendszerváltás, a nemzeti rendszerváltás, ami egy közösségelvű rendszert hozott létre.

„Úgy éltük meg az elmúlt 9-10 évet, hogy egyik kezünkben a kőműveskanál, másikban a kard” – foglalta össze a küzdelmet Orbán arra utalva, hogy szerinte folyamatosak voltak a nemzetközi támadások a nemzeti rendszerrel szemben.

Az elmúlt 30 év nehézségeit pedig egy személyes történettel zárta le Orbán. Amikor pár éve a 30. évfordulójuk volt a feleségével, megkérdezte, ahogy ez szokás, megkérje-e újra a kezét, mire Lévai Anikó azt felelte: „inkább ne kockáztass.”

A következő 15 év

Orbán szerint az ember aktív időszaka 35. és 70. életéve között van, szerinte az ő generációjának ezért 15 jó éve van még. A cselekvőképes korának második fele. Szerinte politikai, gazdasági és nemsokára fizikai képességeknek is a birtokában lesz az ország, hogy megvédje magát.

Mi az értelme mindannak, ami Magyarországon történik?

Biztató pályára állt az ország Orbán szerint, a bérek növekednek, a kis és középvállalkozások izmosodnak, erősödnek a családok. Lehet persze, és kell is jobban csinálni, de a miniszterelnök szerint igazából ma a biztató pályát kívülről fenyegeti veszély. A cél pedig Magyarország megvédése.

Az első támadást, amikor alkalmatlan, a kormány számára veszélyes embereket ültettek az Európai Bizottság élére, Orbán szerint leverték. „Soros György jelöltjeit mindenhol elgáncsoltuk” – harsogta a győzelmi jelentést Orbán. De közben hozzátette azt is, az intézményi küzdelem csak októberben zárul majd le az Unióban.

Az EU csak ne politizáljon

Orbán ezután elárulta győzelmük lényegét, és helyre rakta a teljes Unió politikai rendszerét. Szerinte ugyanis az Európai Bizottságnak abba kell hagyni a politikai aktivizmust, csupán az uniós alapokmányok betartását kell felügyelnie. Ehhez említette, hogy szerinte a csúcsjelölti rendszer nem múlt ki, hanem visszakerült a helyére, mert az irányt nem a bizottságnak, hanem a kormányfőknek kell megadni.

Szerinte az Unió polgárai nem programokról és politikáról, hanem a fontos pozíciókról szavaznak az EP-választáson, ezért szerinte nem a Bizottság vezetőjének, hanem az Európai Parlament elnökének kell az EU csúcsvezetőjének lennie.

Az EU két hibája

Orbán szerint az EU-ban még két hiba van, amit ki kell javítani. Egyrészt a migráció, amiből a Bizottságnak szerinte ki kell vonulnia, az összes ezzel kapcsolatos teendőnek át kell kerülnie a belügyminiszterek tanácsa elé.

A második hiba a gazdaság helyzete. Szerinte egy európai szocializmus kiépítése zajlik ma Európában. A nyugat-európai szocialista gazdaság helyett versenyképes európai gazdaság kell Orbán szerint. A miniszterelnök itt minden bizonnyal a közös munkanélküli segély és minimálbér rendszerére gondolt, amit az európai baloldal és a liberálisok egy része is támogatna. Ez a rendszer minden egyes ország sajátosságaihoz képest határozna meg egy közös európai szociális minimumot.

Ezzel szemben Orbán szerint munkahelyteremtés és adócsökkentés kell, a bürokratikus szabályok leépítése, a migránsok helyett európai családok támogatása, hogy minél több gyereket vállaljanak az európaiak.

Minimum kétséges Orbán szerint, hogy a hibák kiküszöbölése lehetséges-e.Orbán szerint a kérdés nem az, hogy jönnek-e a nehéz idők, hanem hogy mennyire jönnek.

Új útvonal kell Orbán szerint a magyar gazdaságnak, ezért 2020-ra és 2021-re is új gazdaságvédelmi akciótervre van szükség, hogy a külső rossz hatásokat minimalizáljuk. Ezeknek pedig a miniszterelnök szerint versenyképességet javító céljuk kell, hogy legyen. Arról, hogy a munkavállalókat és jogaikat hogyan kívánja a kormány megvédeni, hogy ez esetleg a tervek között szerepelne, még utalás szintjén se volt szó.

Demokratikus Magyarország, antidemokratikus Finnország

Ezután Orbán arról beszélt, kellő idegek kellenek, hogy ne nevesse el magát a kormány, amikor a magyar jogállamiság kérdéséről van szó. Példaként hozta fel, hogy az a Finnország vizsgáztat minket, ahol az alkotmánybíróság szerepét egy parlamenti bizottság tölti be.

Orbán itt a kormány kedvenc érvelési hibáját használta. Úgy állította be, mintha a finn közjogi rendszer gondjai miatt a magyarét nem lehetne számonkérni. És mintha a finn közjogi rendszer struktúrája, vagy bármilyen közjogi rendszer struktúrája lenne az alkotmányosság és a demokrácia kritériuma, nem pedig az, hogy a minden rendszerben létező kiskapukkal visszaél-e valaki, hogy a saját hatalmát építse és elnyomja saját népét, illetve politikai ellenfeleit. Ugyanis ez utóbbi nem történik meg Finnországban. Ezért pedig mondhatjuk, a finn demokrácia jól működik.

A Néppártról egy mondatot mondott Orbán, amiből úgy tűnik, a Fidesz tagja szeretne maradni, és várja a párt döntését.

Mi az Orbán-féle illiberális demokrácia?

Orbán ezután belekezdett beszéde lényegi részébe, amely az illiberális demokrácia mibenlétét foglalta össze. Szerinte onnan lehet megérteni a magyar rendszert, hogy milyen állapotban vették át Orbánék 2010-ben a kormányrudat. Szerinte akkor az eladósodás maga alá temette az individuumokat, alacsony volt a foglalkoztatás, és nem volt kellő nemzettudat, ezt változtatták meg most. Arra nem adott persze Orbán választ, ehhez miért volt szükség például Mészáros Lőrincre.

De maradjunk annyiban , hogy Orbán szerint ezeknek a problémáknak a megoldása nem képzelhető el a liberális demokrácia keretein belül, tehát valami mást kellett létrehozni.

„A tőkés piacgazdaság kereteit fenn kell tartani és a jobb államot is, de a társadalom és a közösség módjait újra kell rakni. A demokráciát fenntartani, de a liberalizmust nem” – mondta Orbán.

Itt pedig újra felmerül a kérdés, hogy akkor Mészáros Lőrinc hogy került a piacgazdaság kereteinek fenntartásába, mit jelent a piacgazdaság, illetve például a miniszterelnök vejének ügyeit nem vizsgáló Polt Péter legfőbb ügyész tevékenysége hogyan egyeztethető össze a jogállamiság fenntartásával? Ezek láthatóan lényegtelen kérdések egy ilyen szellemi terméknél, így térjünk is vissza a második rendszerváltásra.

A második rendszerváltás

Az első és a második rendszerváltás közötti különbség a közösség és az egyén egymáshoz való viszonyában rejlik. Orbán szerint az egyének egymással versengő viszonya határozta meg a liberális demokráciát, ahol nemzet nincs. „Nincs nemzet és nincs közösségi érdek sem a liberális demokráciában” – mondta Orbán, aki nemzeti pártjával 1998 és 2002 között, egy saját maga által liberálisnak definiált demokráciában volt kormányfő.

Ezután kezdett bele Orbán a liberális és a keresztény szabadságra alapuló, azaz az illiberális demokrácia összehasonlításába a liberális demokráciával. Itt azt a trükköt alkalmazta, hogy ő maga definiálta úgy a liberális demokráciát, hogy abban a saját politikája antitézise hangozzon el, hogy aztán erre jó megoldásokat adhasson. Mindezt pedig egy olyan gondolatmenetbe sűrítve, mintha ezen a kettőn kívül más gondolat nem létezne a földön.

Orbán a hasznos és haszontalan emberekről

Arról beszélt például, hogy a liberálisok szerint a produktivitás és az inproduktivitás az magánügy, míg az orbáni rendszerben az a jó, ha valaki produktív.

„A liberálisban a produktív és az inproduktív az egyén magánügye. Míg egy nemzeti rendszerben az a produktív, ami a nemzet javát, a közösség javát szolgálja.”

Csakhogy ez nem igaz, hiszen ha így lenne, akkor például a liberális demokráciákban, akár Magyarországon is korábban nem támogatták volna a produktivitásra nem képes, mondjuk rokkant embereket, hiszen ezt magánügynek tekintették volna. Az a produktivitás-felfogás, amely szerint a hasznosság az egyedüli kritérium, cserbenhagyja a bajba jutó embereket. Márpedig erre utal Orbán, és a szociális ellátás, az egészségügy és az oktatás leépítése is ezt a fajta értelmezést erősíti. Erre jó példa múlt hétről a tiszaújvárosi anyuka esete, akit 3 év után most lakoltatnak ki, miután egy munkahelyi balesetben elvesztette a fél kezét. Vajon az ő hibája, hogy nem tud produktív lenni, és akkor ő már nem is tud hasznos része lenni a nemzetnek?

Van egy harmadik társadalmi modell (és még számos másik persze) az Orbán által felvázolt kettőn kívül, amelyben a közösség célja, hogy minél több embert legyen képes produktívvá tenni. Valójában ez áll szemben az orbáni modellel.

Arról, hogy mi a produktivitás, Orbán még egy példát is hozott, a kínai származású műkorcsolyázóink példáját, akik Orbán szerint a nemzet részei, mert magyar produktumot raktak le az asztalra.

„Az öngondoskodás és a munka, tanulás, egészséges életmód, adófizetés, családalapítás, gyermekvállalás, ez teljesítmény, amit elismerünk, minősítünk” – tette még hozzá Orbán.

És itt is az a kérdés, mi van azokkal, akik önhibájukon kívül nem képesek erre, vagy egyszerűen azért nem képesek, mert nem kaptak megfelelő segítséget hozzá az állam hibájából? Az állam intézményei a közösség minden tagjának nyújtanak szolgáltatásokat, vagy csupán azoknak, akiket Orbánék érdemeseknek nyilvánítottak?

Orbán ezek után kifejtette a nézetét magáról a demokráciáról is. Abszurdnak nevezte, hogy egy 8 általánost végzett ember szavazata annyit ér, mint az MTA elnökéé. Szerinte ugyanis egyik érti a világot, a másik nem.

„Ez csak egy sajátos nézőpontból ér ugyanannyit. Ez pedig csak ott lehet, ahol minden ember ugyanannyit ér, ez pedig keresztény tétel.” – szögezte le Orbán, aki eddig pont arról beszélt, hogy a produktivitás az érték.

Miért gyűlölnek minket a liberálisok?

Létrejött egy sajátos illiberális kereszténydemokrata rendszer – mondta Orbán, amikor belevágott a kérdésbe, miért gyűlölik őt és rendszerét. Szerinte a vita természetes, de a gyűlölet nem, és azt is közölte, a nemzeti érzelműek nem gyűlölnek senkit, csak vitatkoznak. Egyébként Orbán Viktor az idei beszédében szokatlanul csak kétszer használta Soros György nevét.

A gondolatmenetet folytatva elmondta azt a képzetét, amely szerint 30 éve még volt szocialista, keresztény és liberális demokrácia. Mára ez eltűnt, csak liberális demokrácia van. Az európai liberálisok azt gondolják, van a kezükben egy tézis-rendszer, amely üdvözülést hoz mindenkinek. Ez a tézis mondja meg, mit mondhatsz és hogyan kell gondolkodnod az élet alapvető tételeiről. Minden emberi kapcsolatot és társadalmi viszonyt a lazán szerveződő üzleti kapcsolatok mintájára kell létrehozni a liberális demokráciában.

Orbán szerint innen érthető meg, miért Soros György hálózata szervezi a migrációt. Sorosék szerint a szabadság a kötődések megszabadulásáról szól. Ezzel szemben az egyén szabadságra való hivatkozása nem írhatja felül a közösség kérdéseit. Az állam nem lehet közömbös a kultúrával és a családdal szemben, és a migrációval szemben sem – zárta hosszú gondolatmenetét Orbán, amelyben kifejtett liberális definíciójával elég kevés liberális értene egyet, ugyanis a liberálisokkal összemosta a  baloldaliakat, a zöldek és a konzervatívok pedig egyáltalán nem jelentek meg.

Orbán Viktor új definíciója: keresztény szabadság

Miután Orbán definiálta, mi az a liberális, Churchillt, Rooseveltet és az atlanti chartát idézte, és megállapította, ezek a történelmi személyiségek nem a liberálisokkal, hanem vele értenének egyet. Pedig a valóságban egyikőjükkel sem, csupán egy kettéosztott világképben lehet őket Orbán mögé beszuszakolni.

Orbán beszélt arról, hogy hiába gyűlölik őket a liberálisok, mert szemben állnak ezzel a mindent beolvasztani akaró modellel, a legnagyobb sikereket mégis azok érték el az EP-választáson, akik az európai főárammal szemben állnak. „Csehek, lengyelek, osztrákok, és a magyarok” – Orbán szerint. Ezért vállalható, életképes és racionális döntés szembeszállni a liberálisokkal a miniszterelnök szerint.

Majd itt jött a fordulat és a nagy szellemi gondolat:

Orbán átnevezné az illiberális szót, mert szerinte pozitív töltetű szóra van szükség, nem pedig negatív öndefinícióra. Miután hosszan beszélt erről Orbán, és kikiáltotta a  keresztény szabadság definícióját, mint pozitív szókép, a tartalmát egyszerűen foglalta össze: minden, ami nem liberális.

Szerinte a nemzedéki feladat az lesz, hogy megvédjék a keresztény szabadság értékeit a következő 15 évben. Majd azzal zárta beszédét, nem álmodnak, és győzni fognak.