Bár a korábbi megnyilvánulások és jogegységi határozatok arcpirítóan érzéketlenül bankpárti és az európai uniós, na meg a magyar fogyasztóvédelmi jogot nyíltabban megtagadó kúriai álláspont már a múlté, nagyon nehéz lenne elégedett devizaadóst találni a legfelsőbb bírói fórum 2019. június 19-i közleményével kapcsolatban. S a hiba nem a devizakárosult honfitársaink készülékében van.

A kiváló szakértő, Erdősi Éva számításai alapján a nyilvántartott pénzintézeti követelés bár nem csekély, de kisebb részét kaphatja vissza az a hitelfelvevő, aki hosszadalmas perben – még ha a Kúria 2019. április 10-i közleménye óta megnövekedett eséllyel is – bizonyítani tudja igazát az árfolyamkockázati tájékoztatás tisztességtelensége és így az árfolyammal növelt tartozásrész kiesésével. S még ez a lehetőség sem adott akkor, ha korábban jogerős ítélettel vesztette el az árfolymakockázati tájékoztatás tisztességtelensége körében a devizaadós, mert a Kúria szerint nem jelent perújítási okot egyik említett közleménye és a C-51/17-es Európai Bírósági EDE-ítélet sem. Éljen a társadalmi igazságosság és a törvény előtti egyenlőség!

Jól értsük: az izzadtságszagú tagadás ellenére a Kúria szakított korábbi, szélsőségesen bankbarát gyakorlatával az árfolyamkockázati tájékoztatás tisztességtelensége körében, de nem hajlandó felvállalni a felelősségét ezért, így nem enged teret sem a perújításoknak, sem a végrehajtások felfüggesztése, megszüntetése iránti jogos igényeknek, nem is beszélve a bíróságok elleni kártérítési követelésekről.

A félfordulat egy hamiskás próbálkozás az arcmentésre, illetve őszintétlen jogalap-kreáció arra az időszakra is gondolva, amikor majd visszamutogatva erre a két közleményre a „mi mindent megtettünk, amit lehetett, de hát a NER-ben erre csak ilyen korlátozott lehetőségek merültek fel”-mantrát szajkózhatják a kúriai bírósági vezetők.

Talán a megnövekedett esélyek azért hajlamosabbá teszik az ilyen perek bíráit a végrehajtás felfüggesztésére, azaz levegővételre, de a fennmaradó, szintén jogtalan tartozás alapján előbb-utóbb folytatódó végrehajtások réme továbbra is fenyegeti a lelki és fizikai betegségekkel már amúgy is nagy arányban sújtott devizakárosult polgártársainkat.

Egy kicsit azért örülhetünk annak is, hogy a Wellmann György, a Kúria Polgári Kollégium Vezetője körüli, a fogyasztóvédelmi jogokat minden korábbi jogegységi tanácsban semmibe vevő bírói csoport megint nem tudta átvinni akaratát, 2019. április 10-e után immáron másodszor. Le sem győzetett azonban, sőt a végrehajtások, a kilakoltatások  azonnali leállításához több társadalmi-jogalkalmazói felelősség kell a józanabb ellenálló kúria bíráktól is, mert az ő álláspontjuk is csak az adósok terheinek kisebb mérsékléséhez volt elegendő a közlemény tanúsága szerint.

Az adósi közszájon forgó bonmot ma még úgy szól, hogy a devizahiteles ügyekben ítélkező bírák több házasságot bontanak fel, mint a válóperes családjogi bírók. Olyan óriásiak a lefojtott társadalmi feszültségek, hogy nincs messze az idő – ne legyen igazam – amikor megvernek, leköpködnek majd egy vagy több bírót, közéleti személyiséget.

Az „Ügyvéd Úr, értettem a méltánytalan, illetve nem magas eséllyel kivívható jogi utakat, de még egyet kérdezek, gépfegyvert nem tud adni?!”-jellegű, ügyfelek által egyre gyakrabban mondottak világosan mutatják ezt. A devizaadós érdekképviseletek és ügyvédek maximálisan partnerek ennek elkerülésében, sőt magunk is többször nyilvánosan kértük, követeltük a bírói függetlenség védelmében, a nemcsak a devizahiteleket érintő jó ítéletek megszaporodása végett pl. az érdemi bírói illetményemelést.

A Kúria felső- és felső középosztálybeli gőg látszatával (tisztelet az említett kollégiumvezető szándékait másodszor megcsáklyázó Kúria-bíráknak mint növekvő számú kivételeknek) sújtott szóbanforgó közleménye továbbra is tagadja az eredeti állapot helyreállítását, tehát a felvett és a teljesített kamatmentes összegek különbözete szerinti elszámolást, miközben a C-118/17-es EDE a Luxemburgi Európai Uniós Bíróságtól éppen ezt teszi kötelezővé az adós ilyen akarata esetén (s melyik adós ne akarna kamatmentesen megszabadulni az árfolyamkockázattól?).

Félő, hogy nagyon sokan és kirívóan sokat fognak még szörnyű és elfogadhatatlan szenvedéseket átélni devizaadós barátaink közül, mire a szinte nem létező kúriai presztízsnek ez a hosszú távon teljesen felleges és hasztalan védelme egyik pillanatról a másikra köddé válik.

Eltűnik talán már a NER vége előtt, ha a rendszer így látja jónak aktuális hatalmi érdekei alapján (már szeptemberben egy törvényjavaslat formájában, mint azt rebesgetik az önkormányzati választási kampányban?), de legkésőbb a rezsim elsüllyedésével. Az EU nyomása sem elhanyagolható szempont, rossz híreim vannak az eredeti állapot helyreállításának uniós jogi tartalmát cáfolóknak!

A C-260/18-as EDE főtanácsnoki indítványa 67. és 68. pontja megerősítette a C-118/17-es EDE Adóskamara, EBFF, Marczingós László, Ravasz László  ügyvédek és jelen sorok írója által feltárt valós tartalmát, az tehát minimum nem légből kapott fantáziálás: a felvett kamatmentes forintösszeg és a megfizetett forintösszeg különbözete és semmi más nem jár a banknak (túlfizetésnél az adósnak) mindenféle bizonyítási kötelesség nélkül pusztán az árfolyamrésre hivatkozással.

A szintén Európai Bírósági Aziz-ítélet 1. és 53. pontjai folytán ráadásul a deviza alapú kölcsönszerződés érvénytelensége iránti alapperben is érvényesülnie kellene az uniós fogyasztóvédelmi jognak (EUMSZ 169. cikke a fogyasztó jogok védelméről), nem elég ha csak utólagos kártérítési perben. Nem lesz tehát akadálya sem az európai bizottsági kötelességszegési eljárásnak, sem más európai emberi jogi bírói és egyéb fórumok előtti viszonylag gyors fellépésnek a bíróságok, végső soron a Magyar Állam ellen. Olcsóbb lenne a Kormánynak és a többségi, nem devizás társadalomnak, ha kártalanítással, új törvénnyel itt és most rendezné ezt a nemzeti szociális tragédiát.

Az idő igaz és eldönti, mi nem az. Az európai parlamenti választásokon az ellenzéknek ugyan nem a szociális szolidaritást hangsúlyozó, kapitalizmussal szemben kritikus pártjai törtek előre, de a Momentum és DK  is sokat engedett választási programjában neoliberalizmusából, s ez, valamint a kisemberpártiságban pozitív irányban fejlődő vagy azt megőrző MSZP, Párbeszéd és Jobbik fennmaradása folytán van remény arra, hogy egy új hatalom komolyan veszi a devizahiteles problémát és még a ma embere is megéli, amikor üt az óra.