Részletes elemzést közölt a G7 gazdasági portál arról, hogy az MSZP-hez közel álló Szabad Sajtó Alapítvány 2015-ben valósan felbecsült értékének töredékéért, 100 millió forintért adott túl a Népszabadságot kiadó cégben akkor fennálló 27,5%-os részesedésén, holott, ahogy az az akkor aktuális cégadatokból egyértelműen kiderült, 260 millió forintot bukott ezzel a szocialisták pártalapítványa.
A vételár pontos összege most abból az alapítványi beszámolóból derült ki, amelyet a G7 szerzett meg. 2015-ben a teljes megyei napilap-portfóliót is tartalmazó, Mediaworks nevű cégét a Fidesznek eladó Heinrich Pecina osztrák üzletember még éppen a cég összekovácsolásán dolgozott, és az ezt övező felvárásárlások nyomán szerezte meg a Szabad Sajtó tulajdonrészét.
A vásárlás időszakában a Mediaworks Népszabadság Zrt.-ben birtokol 70%-át 854 millióra becsülték fel, a Szabad Sajtó üzletrészét ez alapján a tehát Pecina által is ismert, hozzáférhető becslés szerinti 330 millió forintra tehetjük. Ennek az összegnek a harmadával azonban az alapítvány kuratóriuma, és annak elnöke Kránitz László győr-sopron megyei szocialista mégis megkötötték a 100 milliós üzletet.
A 2015-ös tranzakció után mintegy másfél évvel, 2016 októberében az immár kizárólagos tulajdonos Pecina az ismert események során egyszerűen kizárta a Népszabadság szerkesztőségét lapjuk irodájából, és a lap kiadását egyik napról a másikra megszüntette, miután annak újságírói Rogán Antal miniszter „helikopteres” lakodalom-látogatásának feltárásba kezdtek.
A Mediaworks ezt követően egyszerűen Mészáros Lőrinchez, Orbán Viktor oligarchájához került, aki végül ez év elején „felajánlotta” médiavállalkozását az újonnan létrehozott fideszes médialapítvány, a KESMA részére.
A 100 milliós vételárhoz kínálkozó összehasonlításként a G7 felidézi, Schmidt Mária kormányközeli vállalkozó és múzeumigazgató például 240 millió forintért vásárolta meg a Figyelőt, amely hetilapként értékében mindenképpen egy politikai napilap értékénél kevesebbe kellett volna, hogy kerüljön.
Ráadásul az is ismert, hogy Pecina maga összesen 4 milliárd forintot kereshetett összes médiapiaci tranzakcióin Magyarországon, nem jellemző tehát, hogy rossz üzleteket kötött volna.
A napilap-piacon példaként kínálkozik még a Napi Gazdaság direkt, fideszes felvásárlása, ennek az újságnak a kiadója nagyjából ugyanebben az időszakban 70 millióért került a Századvéghez, majd ezek után 150 millióért vette meg Liszkay Gábor, aki azt végül Magyar Időkké formázta (ebből lett mostanra az új, kormánypárti Magyar Nemzet). A Napi Gazdaság példányszámát azonban ebben az időben 10 ezer alá teszik, míg a Népszabadságból 2015-ben 40 ezer fogyott naponta, ez a tranzakció tehát ismét arra utal, hogy a lapban birtokol közel egyharmados részesedés reáltértéke jócskán meg kellett volna, hogy haladja a 100 milliót, még akkor is, ha a 2015 óta lezajlott Fidesz-közeli médiás bevásárlások politikai akciók voltak, így valamiféle piaci árhoz nyilván kevés közük lehetett.
Puch László felelőssége ismét felmerül
Nagyjából azonban a Népszabadságban birtokolt részesedés eladása környékén az MSZP volt pártpénztárnoka, és „erős embere”, Puch László szinte azonnal médiavásárlásba kezdett, megszerezte a Népszavát és Vasárnapi Híreket is kiadó XXI. Század Média Kft-t és a Szabad Föld hetilapot kiadó Mezőgazda Kiadót is.
Először úgy tűnt, Puchék tényleg médiába fektetnek, így 2017 elején egymilliárd forintos tőkeemelést hajtottak végre a Mezőgazdánál, abban az évben pedig 157 milliós osztalékot vettek ki a kiadóból. 2018-ban azonban, miután Puchék újabb, 125 milliós osztalékelőleget is kivettek a médiaholdingjukból, hirtelen mozdulattal, 635 millió forintért adták el a Szabad Földet egyenesen Mészáros Lőrincnek, és a lap egyik napról a másikra vált újabb fideszes kiadvánnyá.
Miközben Puch önálló sajtókiadványként a Vasárnapi Híreket gyakorlatilag megszüntette, a Népszavát továbbra is kiadó XXI. Század Média eközben egy másik MSZP-közeli milliárdos, Leisztinger Tamás részére adta el márciusban, előtte azonban kivett még belőle 361 millió forintot, 2018-as osztalék címén.
Az alapítvány egyébiránt egykoron az MSZP-hez kötődő értelmiségiekből álló kuratóriummal rendelkezett, amelynek tulajdonrésze elviekben a kilencvenes és kétezres években azt a célt szolgálta, hogy a lap baloldai, szocialista karaktere a többi tulajdonostól függetlenül is garantálva legyen.
2011-ben, amikor a Szabad Sajtó Alapítvány már jelentős, a Népszabadság kiadójában birtokolt tulajdonrészt adott el – akkor még az Axel Springer nélküli, svájci Ringier AG-nek , az akkor azt elnöklő Földes György egy sajtónak eljuttatott, az MSZP akkori elnökségéhez írt levélben kritizálta az , amiért szerinte már akkor is túl olcsón és a politikai helyzet teljes figyelmen kívül hagyásával csökkentette befolyását a napilapban, és közölte, a fejlemények miatt lemond az alapítvány vezetéséről is:
