Gurmai Zita, az MSZP képviselője a parlament mai ülésén napirend előtti felszólalásában a nők elleni erőszak megfékezéséért létrejött Isztambuli Egyezmény törvénybe iktatását sürgette – 5 évvel ezelőtt ugyanis Magyarország is csatlakozott a nemzetközi egyezményhez, a kormány azóta mégis blokkol szinte minden ezzel kapcsolatos fontosabb intézkedést.

Péládul amíg nincs megfelelően kiépített intézményrendszerünk, amely segíthetne a családon belüli erőszak áldozatainak, emellett a rendőrség és az ügyészség sincs felkészülve az esetek megfelelő kezelésére, nem léphet érvénybe az egyezmény Magyarországon.

Pedig a helyzet az, hogy ma rengeteg magyar nő nem képes kiszakadni bántalmazó kapcsolatokból, mert nincs olyan (vagy elég) szakember, hatóság vagy intézmény, amely segítene neki, mert a közbeszédet és az igazságszolgáltatást még mindig az áldozahibáztatás uralja és mert a kormány aligha fordít minderre plusz forrásokat – ez pedig sok esetben végzetes következményekkel jár.

Magyarországon a statisztikák szerint hetente legalább egy nő életét követeli családon belüli erőszak. Minden ötödik nő él vagy élt valaha olyan kapcsolatban, ahol partnere rendszeresen testileg bántalmazta őt, de a folyamatos lelki erőszakban élő nők száma még ennél is jóval magasabb.

2015-ben a kormány az egyezmény törvénybe iktatására vonatkozó indítványt egyetlen mondattal utasította el:

„(a) kormányzat elvégzi az ezzel kapcsolatos feladatait.”

Ez persze ahogy ma sem, úgy akkor sem volt igaz.

Ma, 4 évvel később ez már így hangzik:

A kormány fontosnak tartja a nők tiszteletét, és határozottan elutasítja a nők elleni erőszakot, sok esetben pedig az egyezményben foglalt elvárásokat meghaladó mértékben védelmezi is az áldozatokat. Az egyezményt jelenlegi formájában azonban biztosan nem iktatja törvénybe a magyar kormány, mivel két pontban sem tud azonosulni azzal.

Az egyezmény értelmében ugyanis a kormány köteles lenne minden áldozat jogainak védelmét biztosítani

„biológiai nemen, társadalmi nemen, származáson, bőrszínen, nyelven, valláson, politikai vagy más véleményen, nemzeti vagy társadalmi származáson, nemzeti kisebbséghez való tartozáson, vagyonon, születésen, szexuális irányultságon, nemi identitáson, életkoron, egészségi állapoton, fogyatékosságon, családi állapoton, migráns vagy menekült jogálláson vagy más jogálláson alapuló megkülönböztetés nélkül”

Társadalmi nem és migránsok.

Völner Pál fideszes képviselő Gurmai Zitának adott válasza szerint ezek szöges ellentétben állnak a kormány politikájával, így nem engedhetik meg, hogy

„lopakodva olyan elemeket emeljenek be a magyar jogrendbe”, amiket a kormány még véletlenül sem támogat.

A bökkenő csak az, hogy nincs itt semmiféle lopakodás. 2011-ben, amikor az egyezmény ezen sorai íródtak, még se híre, se hamva nem volt Magyarországon a társadalmi nemek tanulmánya és a migránsok elleni kormánypropagandának. Egy nők elleni erőszakot megfékezni hivatott nemzetközi egezménynek pedig van egy olyan sajátos tulajdonsága, hogy minden áldozatot egyenlően kezel, az alapvető emberi jogok pedig ha tetszik, ha nem – jogállamokban legalábbis – megilletnek mindenkit.

A kormány ezzel tehát gyakorlatilag egyetlen dolgot ismert be: magasról tesz a nők elleni erőszak megfékezésére. Mindig épp az aktuális gyűlöletkampányával igazolja majd, miért egy nagy nemzetellenes összeesküvés az Isztambuli Egyezmény, miközben a pofánkba hazudja: egyébként is mindent megtesz a nők biztonságáért és egyenjogúságáért.

Ha ez így lenne, nem tenne különbséget nő és nő, erőszak és erőszak között.