Óriási győzelmet aratott a török ellenzék a megismételt isztambuli polgármester választásokon. A köztársaságpárti CHP jelöltje Ekrem İmamoglu győzött, és az ellenzéki pártok kerületi szinten is órásit javítottak az áprilisi eredményekhez képest.
A 49 éves Ekrem İmamoglu az ellenzéki Beylikdüzü kerület népszerű polgármestere volt eddig, kihívója, Yıldırım azonban volt kormányfőként még az AKP szavazók körében is népszerűtlen jelölt, ellenzékiek körében pedig folyamatos viccelődés tárgya Erdogan „bábjának” tartják, és vélt írástudatlanságán is sokan köszörülik a nyelvüket.
A 10,5 milliós városban az ellenzéki jelölt korábban csupán 13,000 szavazattal győzedelmeskedett, ellemzők a BBC-nek most azt mondták, a helyzet mostanra még inkább İmamoğlunak kedvezhet, egyesek szerint pedig Erdogan emiatt „rettenetesen aggódik.” Főleg azért, mivel az ellenzéki győzelmet a gazdasági nehézségek idején szimbolikusnak tekinti, hiszen 1994-ban ő is isztambuli polgármester lett, és ezzel alapozta meg későbbi politikai karrierjét.
A mai választás még nagyobb pofon lett Erdoğannak mint a márciusi
Isztambul nem kér az ingyen Netflixből
Mindazok ellenére, hogy az utóbbi hónapokban a török kormánypárt mindent megígért az isztambuliaknak annak érdekében, hogy a mai választást az ő jelöltjük az egykori volánbuszsofőr Binali Yildirim nyerje, ígért ingyen Netflix hozzáférést a fiataloknak, ingyen internetet, ingyen parkolást, egyszeri segélyt minden frissen házasulandó párnak, és még megannyi mindent.
Ennek ellenére hatalmas pofont kapott a kormánypárt. Míg márciusban mindössze tizenháromezer szavazattal kapott többet az ellenzéki jelölt, most szavazattal kapott többet, sőt kifejezetten érdekes, hogy míg márciusban Isztambul 39 kerületéből 16-ban vezetett az ellenzéki jelölt Imamoglu és 23-ban Yildirim ma már 28-ban kapott több szavazatott Imamoglu és 11-ben Yildirim.
Ez pedig jól mutatja, hogy Erdogan és pártja egyre jobban veszít népszerűségéből.
Törökország elnöke Twitterjén gratulált vasárnap este az isztambuli megismételt helyhatósági választás győztesének, az ellenzéki Ekrem İmamoğlunak. Az elnök többek közt azt írta:
„Azt kívánom, hogy az Isztambuli Önkormányzat tisztújításának eredménye áldásos legyen Isztambul számára. A nemzeti akarat ma újfent megmutatkozott. Gratulálok Ekrem İmamoğlunak, aki megnyerte a választásokat a nem hivatalos eredmények alapján. Együtt, szolidárisan megyünk tovább a 2023-as céljaink felé, a Köztársaság elvei alapján, nem veszélyeztetve a demokráciát, a jogállamot, a békét és az ország prosperitását és stabilitását. (…)”
cumhuriyet.com.tr
A tizenöt milliós Isztambulban úgy másfél-két millió kurd élhet, azaz alig több mint az egy tizedét teszik ki a város lakosságának, ami nem egy nagy szám, ugyanakkor most úgy néz ki, hogy mégis ők voltak azok, akik eldöntötték Törökország jelenlegi legnagyobb kérdését: komoly szerepük lehetett Ekrem Imamoglu polgármesteri székének megszerzésében Erdogan városában.
A törökországi kurdok különös helyzetben vannak: ahhoz ugyan nincsenek elegen, hogy egyedül elérjék céljaikat a politikában, ahhoz viszont már éppen elegen vannak, hogy mind a konzervatív kormány, mind a szekuláris ellenzék örülne, ha saját oldalára tudná őket állítani. A tavaly nyári köztársasági elnöki és országgyűlési választás jó példája volt ennek a helyezkedésnek.
A kurdok pártja, a HDP (Népek Demokrata Pártja) ugyan indított saját köztársaságielnök-jelöltet, de tisztában voltak azzal, hogy nincs esélye Erdogannal szemben, így a párt támogatóinak jelentős része a legesélyesebb ellenzéki versenyzőt a szekuláris CHP (Köztársasági Néppárt) jelöltjét támogatta. Ugyanakkor sok szekuláris török az országgyűlési választáson a HDP-re szavazott annak érdekében, hogy a párt biztosan elérje a 10 százalékos küszöböt, és ezzel is kevesebb mandátum jusson a kormánypártnak.
Az eredményeken igazán jól látszik ez a kurd-szekuláris összefogás: míg a CHP az országgyűlési választáson a szavazatoknak csak 22,6% százalékát kapta, köztársasági elnöki jelöltjük, Muharrem Ince azonban már 30,6%-ot; míg a HDP köztársasági elnöki jelöltje Selahattin Demirtas a szavazatok 8,4%-át kapta, addig az országgyűlési választáson kapott 11,7 százalékkal már sikerült bejutniuk a parlamentbe. A választásokat ugyan megnyerte Erdogan és pártja, az AKP (Igazság és Fejlődés pártja), a gazdaság helyzete azóta folyamatosan csak romlik, ezzel pedig egyenesen arányosan csökken a kormány népszerűsége is, így az idén március végén tartott önkormányzati választásokra kampányában már nem ígért sok mindent a jövőre vonatkozóan, helyette inkább csak a CHP és a HDP ki nem mondott szövetségét támadta, azzal vádolva a szekulárisokat, hogy a szakadár Kurdisztáni Munkáspárttal szövetkeztek össze.
Persze a kurdokat is támadta rendesen: terroristáknak és az iszlám ellenségeinek megbélyegezve őket.
A HDP azt a taktikát választotta, hogy azon tartományokban ahol, nincs akkora támogatottságuk, hogy megnyerjék a választásokat ott inkább nem indítottak saját jelölteket, mindenhol a legesélyesebb ellenzéki jelöltet támogatták, a terv pedig bevált, a konzervatívok negyed évszázad után elvesztették Isztambult és Ankarát is.
Isztambul ellenzéki kézbe kerülése pedig kifejezetten fájt a kormánynak, nemcsak azért, mert egykor Erdogant is Isztambul főpolgármestereként ismerte meg a nagypolitika, hanem azért is, mert komoly státuszt jelent a török politikában az, hogy ki is vezeti az ország legnagyobb városát. Arról pedig nem is beszélve, hogy az utóbbi két és fél évtizedben a kormánypárthoz közeli üzletemberek és Erdogan rokonai egyaránt komoly vagyonra tettek szert az Isztambul önkormányzata által kiírt közbeszerzésekből. Éppen ezért nem is akarták semmi áron elismerni, hogy az ellenzék jelöltje, Ekrem Imamoglu nyert Isztambulban, így a választások után több tucat isztambuli kerületben újraszámoltatták a szavazatokat, volt olyan, ahol háromszor is, csalás ugyanakkor sehol sem történt, így arra hivatkozva, hogy nem volt minden szavazatszámláló köztisztviselő, Erdogan kiharcolta, hogy megismételjék a választást Isztambulban.
Ez azért nevetséges indok, mert a korábbi választásokon ebből sosem volt gond. Erre az új választásra azonban a kormány már változtatott a kurdokról alkotott képén is. Mindösszesen pár nappal azok után, hogy elvesztették Isztambult, egyből enyhítettek Abdullah Öcalan a Kurdisztáni Munkáspárt -éppen életfogytiglani büntetését töltő- alapítójának fogva tartási körülményein. Öcalan nyolc éve nem találkozhatott ügyvédjeivel, most viszont egyik napról a másikra a kormány beadta a derekát, és Öcalant rendszeresen keresik fel rokonai és ügyvédjei. Persze nem csak ezzel próbálták meg saját oldalukra állítani a kurd szavazókat, Erdogan például bejelentette, hogy a választások után változtatni fognak a büntető törvénykönyvön, és újraírják a terrorizmusról szóló törvénycikkeket úgy, hogy az jobban megfeleljen az EU-s színvonalnak. Elsősorban a terrorizmusról szóló törvénycikkeket tervezik átírni ez szintén a kurdoknak fog kedvezni ha valóban megvalósul. Hiszen a jelenlegi törvények szerint már az is terrorizmusnak számít, ha valaki egy tüntetésen eltakarja az arcát.
Ezenkívül pedig itt van a HDP két korábbi társelnökének, Selhattin Demirtasnak és Figen Yüksekdag-nak az ügye, akiket még a 2016-os katonai puccs után bevezetett szükségállapot alatt tartóztattak le, és azóta is folyik tárgyalásuk, most viszont különös módon őket is felmentették több vádpont alól is.
A kormány legérdekesebb lépése azonban az volt, hogy főpolgármester-jelöltjüket Binali Yildirimet Isztambulon kívül egyedül Diyarbakirba -Törökország legnagyobb kurd városába- küldték kampányolni. Yildirim pedig itteni kampánybeszédében a „Kurdisztán” kifejezést használta.
Ankara erre pedig nagyon érzékeny, hiszen úgy értelmezik, hogy a Kurdisztán kifejezés sérti Törökország területi integritását, mert arra utal, hogy a kurd kisebbségnek is van saját hazája. Osman Baydemir, a HDP egyik országgyűlési képviselője miután a parlamentben Kurdisztán képviselőjének nevezte magát, kitiltották az ülésekről, sőt még képviselői fizetését is megvonták tőle. A szintén HDP-s Meral Danis hasonló büntetést kapott azért, mert mindösszesen annyit mondott, hogy „kurd tartományok”. A HDP társelnöke, Sezai Temelli pedig mikor tavasszal arról beszélt, hogy pártja Kurdisztánban biztos nyerni fog, míg a nyugati városokban pedig azon dolgoznak, hogy az AKP mindenképpen veszítsen, Erdogan úgy reagált a kijelentésre, hogy ha annyira szereti Kurdisztánt, akkor „takarodjon el Törökországból, mert itt nincs ilyen nevű terület, nem is volt, és nem is lesz”.
Yildirimet többen is számon kérték kijelentése után, ő azzal védekezett, hogy maga Kemal Atatürk is használta a Kurdisztán kifejezést, így nem látja, hol itt a probléma, a HDP egyik politikusa, Fatma Kurtalan viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy míg az AKP az utóbbi hónapokban egyre inkább úgy tünteti fel magát. mint a kurd kissebség gyámja, addig a másik oldalon azon tartományok amelyeket a márciusi választások óta a HDP helyett az AKP irányított a kormánypárti polgármesterek eddig mindösszesen annyit tettek, hogy mindenhonnan eltüntették a kurd nyelvű feliratokat.
Az AKP egyébként nem üldözte mindig a kurd nyelvet, anno Erdogan volt az például, aki engedélyezte, hogy lehessenek Törökországban kurd nyelvű TV csatornák, az első ilyen a közszolgálati társaság egyik csatornája volt – ami amúgy semmi más, mint Erdogant éltető propaganda kurd nyelven -, mi sem bizonyítja ezt jobban mint, hogy szombaton közöltek egy interjút Öcalan testvérével, aki arról beszélt, hogy a kurdoknak nem szabadna megbíznia a CHP-ben.
A kormány biztosra akar menni: a vallásos kurdok meggyőzésére is komoly energiát és pénzt fordítottak az elmúlt hónapokban, és ugyan az továbbra is tilos Törökországban, hogy a mecsetekben kurdul legyen a pénteki imák beszéde, most több tucat kurd imámot hoztak fel az ország keleti feléből Isztambulba, hogy a város kurdok által lakott negyedeinek mecsetjeiben kurd nyelven kampányoljanak Yildirim mellett.
Sőt Erdogan még arról is beszélt, hogy hazahozatja a száműzetésben elhunyt kurd zenész, Ahmet Kaya földi maradványait, Kaya több dalában is kifejezte a PKK iránti szimpátiáját, éppen ezért eddig szó sem lehetett erről.
A kormánypárt hirtelen pálfordulása ugyanakkor nem sokat változtatott a helyzeten, Yildirim népszerűsége nem nőtt, pedig még azt is megígérte, ha ő nyer, akkor az isztambuli fiatalok havi tíz órányi ingyen Netflix-hozzáférést fognak kapni.
A fölényes ellenzéki győzelemtől euforikus hangulat lett úrra Isztambulban. Így ünnepelnek a törökök
- az utcán:
Meanwhile in Istanbul… #IstanbulElections pic.twitter.com/Hai0uKAUqs
— Alper Gel (@GelAlper) 2019. június 23.
- a parkban:
#herseycokguzeloldu#BugünHerŞeyÇokGüzelOlacak
Gezi’den altı yıl sonra yine bir Haziran günü zaferi kutluyoruz. pic.twitter.com/lu73SCLc8H— Diren Kadıköy (@DirenKadikoy1) 2019. június 23.
- a CHP pártközpontjában:
#IstanbulElections Celebrations have started at CHP Headquarters. pic.twitter.com/hBtZJEAfVQ
— dokuz8NEWS (@dokuz8_EN) 2019. június 23.
- a lakóházakban:
Neighbors rejoice as the administration candidate gave his concession speech #IstanbulElections #İstanbul #Herseycokguzeloacak #BugünHerŞeyÇokGüzelOlacak pic.twitter.com/H7rwCOApf8
— FieryHennamann (@fieryhennamann) 2019. június 23.
Egy a városban élő külföldi posztolta ezt a videót, amely akkor készült, amikor a kormánypárti jelölt a televízióban elismerte vereségét, és gratulált Imamoglunak, a győztes ellenzéki jelöltnek.
Neighbors rejoice as the administration candidate gave his concession speech #IstanbulElections #İstanbul #Herseycokguzeloacak #BugünHerŞeyÇokGüzelOlacak pic.twitter.com/H7rwCOApf8
— FieryHennamann (@fieryhennamann) June 23, 2019
Legalábbis a twiterre posztolt fotók és videók erről árulkodnak.
CaddeBostan 🇹🇷🇹🇷🇹🇷🇹🇷 #BugünHerŞeyÇokGüzelOlacak pic.twitter.com/J6R9uGtWVT
— Mangolina (@Mangolina3) June 23, 2019
Ilyen egy győztes polgármester-jelölt egy illiberális rendszerben. Főleg törökül beszélőknek ajánljuk, de egyébként is ki tudja mikor látunk mi ilyet Magyarországon :D
98 százalékos feldolgozottság mellett a köztársaságpárti CHP jelöltje Ekram Imamoglu 4,624,015 szavazatot, míg a volt miniszterelnök a kormánypárti AKP jelöltje Binali Yildirim 3,874,622 szavazatot kapott. Ez azt jelenti, hogy az ellenzéki jelölt körülbelül 750 ezer szavazattal nyerte meg a választást.
Ez elég durva előrelépés az előző most megismételt választáshoz képest, hiszen akkor csupán pár tízezer szavazat volt Imamoglu előnye.
Legalábbis az állami hírügynökség szerint
#BREAKING First unofficial result of Istanbul elections: CHP's Imamoglu 53.72% – AK Party's Yildirim 45.37% pic.twitter.com/LoftIt8rj5
— ANADOLU AGENCY (ENG) (@anadoluagency) June 23, 2019
Az ellenzéki Cumhuriyet szerint a kormánypárti jelölt, legutóbb fej-fej mellett haladt vele, és már győzelmi beszédét magolta március 31-én este. Ezzel szemben ma, a megismételt választásokon immár azelőtt elismerte vereségét, hogy az állami Anadolu ügynökség hivatalosan is közölt volna akár részeredményeket is.
Ez nem hagy kétséget afelől, hogy végleg az ellenzék nyerte meg az isztambuli, megismételt választást.
Legalábbis erről tweetelt a török állami hírügynökség
Sayın abonelerimiz, İstanbul Büyükşehir Belediye Başkanlığı seçim sonuçlarıyla ilgili veri akışı saat 19.30’da başlayacaktır.
— AA Canlı (@AACanli) June 23, 2019
A török baloldali Sol Habermost 55 százalékos feldolgozottságnál közölt adatokat. Eszerint az egyes számú jelölt 55 százalékon áll míg a kettes 45 százalékon. A két jelölt közötti különbség 501.344 szavazat.
A török választás szabályai szerint ilyen, nemhivatalos adatközlésnél nem árulhatják el a jelöltek nevét, csak „1-es jelölt” és „2-es jelölt” szerepelhet.
Azt amúgy viszont mindenki tudja, hogy az 1-es jelölt takarja Imamoglut, a kettes pedig Erdogan emberét, Binali Yildirimet.
Ami érdekes, hogy közben a választási eredményeket közölni hivatott Anadolu hírügynökség hallgat, pedig ilyenkor már közölni szokták a részeredményeket.
isztambul • A török baloldali Sol Haber már részletes adatokat közölt, a több mint 31.000 urnából eddig 5100 felbontása után.
A török választás szabályai szerint ilyen, nemhivatalos adatközlésnél nem árulhatják el a jelöltek nevét, csak „1-es jelölt” és „2-es jelölt” szerepelhet.
Ezek alapján az 1-es jelölt 56%-ot, míg „2-es jelölt” 43,89%-ot ért el eddig.
Azt amúgy viszont mindenki tudja, hogy az 1-es jelölt takarja Imamoglut, a kettes pedig Erdogan emberét, Binali Yildirimet.
The King… #BugünHerŞeyÇokGüzelOlacak pic.twitter.com/fkoggDdiD5
— Ege (@egetetk) June 23, 2019
Több videó és kép is napvilágot látott arról, hogy az ellenzéki jelöltet Ekrem Imamoglut körülbelül úgy fogadták a szavazóurnáknál mint egy rock sztárt.
Bár a hivatalos eredmények az YSK (török választási bizottság), és az állami Anadolu hírügynökségtől még nem érkeztek meg, a köztársaságpárti CHP-hez (melynek jelöltje Ekrem Imamoglu) közel álló Cumhurryet által kiszivárogtatott eredmények szerint az ellenzék jelöltje Immaoglu vezet 1 százalékos feldolgozottságnál, méghozzá a szavazatok 56 százalékával.
A 14,9 milliós törökországi nagyváros lakosainak mintegy ötöde, 3 millió a kurd etnikumhoz tartozónak vallotta magát a 2019-es cenzuson. Ez az óriási szavazóblokk nagyon nagy részben asszimilálódott, ugyanakkor politikai felfogásukban ma is nagy szerepet játszanak a különböző török és kurd újbaloldali mozgalmakat tömörítő Népek Demokratikus Pártja (HDP) értékei.
Éppen ezért a párt jelenlegi társelnökei, Pervin Buldan és Sezan Temelli is demonstratívan szavaztak ma, miután a párt deklarálta, hogy Ekrem Imamoglut támogatja a szavazáson. A kilencvenes években, Suleyman Demirel miniszterelnöksége alatt a kurd felkelők ellen kegyetlen falurombolást és háborút folytató CHP és bármilyen kurd-török politikai formáció közötti ilyen együttműködés példanélküli.
A párt a 2016-os török puccskísérlet óta nyílt politikai üldözés tárgya, a török kormányzat egyenlőségjelet tett közéjük, és az 1984 óta a török állam ellen szinte folyamatos fegyveres felkelést folytatók PKK-KCK közé. Még akkor is, ha köztudott, a HDP alapítói éppen abban térnek el az Abdullah Öcalan által alapított marxista fegyveres szervezettől, hogy békésen, a választási politika és a jogalkotás segítségével szeretnék céljaikat (kurd önrendelkezés, emberi jogok, szexuális és etnikai kisebbségi jogok) elérni.
A 2013-ban alakult párt elős társelnökeit Selahattin Demirtast és Figen Yüksegdag-t 2016-17 folyamán bebörtönözték.
Noha a kurd HDP társelnökei mindig is hangsúlyozták távolságtartásukat a szekuláris-nacionalista CHP-től, az elmúlt évekért azonban mindenképpen megbüntetnék Erdogant és pártját.
isztambul • A török hatóságok az országon belül a Twittert is szorosan figyelik, történt már olyan, hogy Recep Tayyip Erdoğan elnök nevén gúnyolódó, vagy őt teljesen mérsékelten kritizáló Twitter-bejegyzés miatt is vittek be kamaszokat a rendőrségre, és tették őket előzetesbe.
Így aztán a török választóolgár kétszer is meggondolja, mit is tesz ki a közösségi médiába a szavazás napján, különösen akkor, ha ellenzéki érzelmű.
Az isztambuli, esélyes ellenzéki polgármesterjelölt, Ekrem İmamoğlu hívei most azzal a Twitter-hashtag-kóddal jelzik szimpátiájukat, amely egyszerűen csak annyit mond:
Azaz: #managyonszépnaplesz
Magyar idő szerint délben ez volt az egyik legnépszerűbb hashtag a Twitteren, akkor már közel 82 ezren tettek közzé valamilyen tartalmat ezzel a kulccsal. Mostanra pedig elkezdtek szivárogni a szavazóköri számlálások első, még nem reprezentatív adatai is, különböző fényképeken, amely fölé ugyanezt a mondatot, mint győzelmi mottót írták oda İmamoğlu támogatói.
Esenyurt#HerşeyÇokGüzelOlacak#BugünHerŞeyÇokGüzelOlacak pic.twitter.com/eIFbvLj2sd
— Vahap Atalay (@vahapatalay) June 23, 2019
Nagy port kavart az a nyilatkozat, amelyet az erőszakos rajatütésekkel is összefüggsébe hozható Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) bebörtönzött vezetője, a kurd mozgalom egyik alapítója, Abdullah Öcalan juttatott ki a török hatóságokon keresztül İmrali szigetén, Isztambul mellett található, szigorított börtönéből.
Ebben Öcalan burkolt módon, de az ellenzék jelöltjének, a Köztársasági Néppártnak a jelöltje, Ekrem İmamoğlu és Binali Yıldırım kormánypárti jelölt küzdelmében a kurd-baloldali HDP-től „részreahjlás nélküli” hozzáállást kért.
„A Népek Demokratikus Pártján (HDP) belüli demokráciafelfogás azt is jelenti, hogy nem szabad oldalt választania, vagy belekeverednie a jelenlegi választási vitákba”
-írta Öcalan.
A keddi Öcalan-levelet a kormányzati, központi török Anadolu Ügynökség csupán csütörtökön közölte le, eredeti dátumozása arra enged következtetni, hogy Öcalan nyilatkozata egyfajta válaszként született meg az ugyancsak „terrorizmus” vádjával előzetesen bebörtönzött, de el nem ítélt HDP-alapító társelnök Selahattin Demirtaş hétfői nyilatkozatára, amelyben azt közölte, İmamoğlu jó vezető lenne, és tervei az egész török társadalom hasznára válnának, győzelme pedig Törökország érdeke lenne.
Öcalan ugyan szellemi vezetőnek számít a kurd emancipációs törekvések több millió támogatójának az országban, de mivel 1999 óta török őrizetben, 18 éve pedig elzárva, és körülvéve raboskodik, a 2015-ben megrekedő kurd békefolyamat előtt is erős forráskritikával kezelték hívei a kijuttatott nyilatkozatait, azt sejtve, hogy a török belügy és a szakszolgálatok azokat rendszeresen manipulálják.
A HDP jelenlegi társelnökei ezzel összhangban óvatosan, udvariasan de elutasították az Öcalan-levélben foglalt javaslatokat, közölve, hogy a párt autonóm módon döntött az ellenzék jelöltjének támogatásáról, mint ahogyan nem indítottak ellene jelöltet március 31-én sem.
Azt közölték, természetesen Öcalan nyilatkozata összhangban van a párt irányvonalával, ugyanakkor érzékelték, hogy Recep Tayyip Erdoğan elnök immár elkeseredett az ellenzék esélyei miatt, ezért érthető, hogy megpróbálja a PKK vezetőjét a HDP ellen fordítani.
A török hírügynökségek pedig ma reggel azt közölték, immár az Edirnében, a bolgár-török határnál raboskodó Demirtaş is „támogatja az İmrali-i nyilatkozatot”, a semlegességről, a nyilatkozatból azonban inkább úgy tűnik, ő csak elismételte mindazt, amit a HDP vezetősége már előtt, igaz helyzetéből adódóan az éles kormánykritika nélkül.
Mint ismeretes, a március 31-én megtartott török helyhatósági választásokon szimbolikus diadalt aratott az ellenzéki Köztársasági Néppárt és jelöltje, amikor kiderült, az isztambuli választásokon néhány százalékponttal győzött Erdoğan jelöltje ellenében. A győzelemhez nagyban hozzájárult az, hogy az általában a HDP-t támogató baloldaliak is hajlandóak voltak átszavazni, az egyébként jócskán nacionalista, de Erdoğan fő ellenzékének számító CHP-ra és magára Ekrem İmamoğlura is.
A török Legfelsőbb Választási Bizottság (YSK) hivatalosan többszöri újraszámolás után, és csak április 17-én ismerte el İmamoğlu hivatalos győzelmét, az AKP azonban megóvta az eredményt, így a mai napra újabb, időközi választást írtak ki Isztambulba.
Az ellenzék és a kormánypárt is tudja, sok forog most kockán: az Azonnali beszámol arról is, hogy a CHP például kampánya során nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a nyári hetekben a tengerparton nyaraló ellenzéki szavazókat is elérjék megismételt kampányukkal, és komoly mozgalmat szerveztek annak céljából, hogy bizonyosan visszatérjenek Isztambulba leadni a voksukat.
Ez utóbbi körülményre a kormányzó párt is nagy hangsúlyt fektet, ma például az állami légitársaság is bejelentette, huszonnégy extra járatot indít annak érdekében, hogy mindenki visszaérjen szavazni, a buszpályaudvar környékén pedig a befelé érkező távolsági járatok megbénították a forgalmat is:
(Al Jazeera, Azonnali, BBC)
