A napokban tette közzé az élelmiszerek árát összehasonlító adatait az Eurostat, amelyből kiderül: jelentős különbségek vannak az egyes uniós országok élelmiszerárai között, ugyanakkor bizonyos alapvető termékek sok helyen a egyformák, annak ellenére, hogy az átlagkereset mértéke nagy eltéréseket mutat.

Az Eurostat szerint 2018-ban a legdrágább tagállamban egy hasonló összetételű fogyasztói kosár kétszer annyiba került, mint a legolcsóbb országban. A spektrum két végén Dánia és Románia található: míg előbbiben az élelmiszerárak az uniós átlag 130 százalékát teszik ki, utóbbiban csupán az átlag 66 százalékát.

A legdrágább országok listáján Dániát Luxemburg és Ausztria (125%), Írország és Finnország (120%), illetve Svédország (117%) követi. Románia után a legolcsóbb élelmiszerek Lengyelországban (69%), Bulgáriában (76%), Litvániában (82%) és Csehországban (84%) kaphatók.

Magyarországon csak a hatodik legolcsóbb ország, itt ugyanaz a fogyasztói kosár az EU-átlag 85 százalékába kerül.

Az nem meglepő, hogy nálunk 16 százalékkal olcsóbbak az élelmiszerek, hiszen a keresetek is az uniós átlag alatt maradnak.

Ha kicsit közelebbről is megnézzük az adatokat, akkor azonban találunk néhány nagyon rémisztő felfedezést. A tej, sajt és tojás itthon csak 7 százalékkal olcsóbb az EU-s átlagnál, és szinte azonos szinten van néhány nálunk jóval gazdagabb ország áraival.

Míg tehát nálunk az EU-s átlag 93 százalékába kerül ez a három alapélelmiszer, az Egyesült Királyságban csupán az átlag 92 százalékába, vagyis ott olcsóbbak ezek a termékek. A német áraktól is csak pár százalékkal maradnak el a Magyarországon kapható tej, sajt és tojás árai.

Csakhogy ehhez képest a magyar átlagkereset nagyjából háromszor kisebb mint a brit vagy a német átlagbér, tehát egy átlagos magyar dolgozó háromszor kevesebb tejet vagy tojást tudna venni a keresetéből, mint brit kollégája.

A Pénzcentrum már az év elején végzet számításokat néhány élelmiszer kapcsán, és arra jutottak, hogy egy átlagos nettó fizetésből 771 db egyliteres tejet lehet venni, miközben egy osztrákból 1493-at, egy britből pedig 2297-et. Egy osztrák átlagkeresetből Ausztriában négyszer annyi lisztet lehet vásárolni, mint egy magyarból itthon.

Ezek a számok kiválóan mutatják, hogy a gazdasági integráció hatására a legalapvetőbb termékek árai fokozatosan kiegyenlítődnek, miközben a dolgozók keresete nem követi ugyanezt a tendenciát, hanem inkább stagnál a különbségek mértéke.

Ennek a legfőbb oka, hogy miközben a magyar dolgozók termelékenysége növekszik, a mindenkori kormányok gazdaságpolitikájának központi eleme a bérek alacsonyan tartása, hiszen így próbálnak külföldi befektetéseket ide csábítani.

Galgóczi Béla, az Európai Szakszervezeti Kutatóintézet kutatója épp a napokban beszélt arról, hogy bár a reálkeresetek itthon is nőttek az utóbbi időben, az egész régió „beleragadt” a kényszerű alacsonybér-szakosodás modelljébe, vagyis abba, hogy főként olcsó munkaerejét árusítja ki a multiknak. Ennek a modellnek azonban nincs jövője a szakértő szerint: a fizetések alacsonyan tartása a termelékenységhez képest egyszerűen gátolja a jövőbeni fejlődést, és a régiót a nemzetközi munkamegosztásban alárendelt és függő szerepben tartja.

(Eurostat / Mérce / Pénzcentrum)