Nők tízezrei és szövetséges férfiak ma egész nap tiltakoznak Svájcban, az ún. Frauenstreik, női sztrájk keretén belül. A tiltakozók arra próbálják felhívni a figyelmet, hogy a nemek közötti egyenlőség és a női egyenjogúság tekintetében Svájc az egyik legrosszabbul teljesítő ország a kontinensen. Emellett egyenlő béreket, jobb munka-magánélet egyensúlyt, tisztességes szociális ellátást és megfizethető gyerekgondozási rendszert követelnek.
A 2018 ősze óta szervezés alatt lévő, nagyszabású tiltakozóakció erősen decentralizált, ami nem csak az jelenti, hogy a szervezést magát települési és regionális, kanton szintű szervezőbizottságok végezték, hanem azt is, hogy a követelések is igen sokszínűek, egyes női csoportok és regionális sajátosságok figyelembe vételével.
A sztrájk ötletét feminista aktivisták fogalmazták meg, sokan közülük már az 1991-es hasonló, félmillió nőt felvonultató akciósorozatban is részt vettek. A szervezéshez csatlakoztak szakszervezetek, katolikus női csoportok, a polgári pártok nőtagozatai és más női érdekérvényesítő egyesületek is.
#Frauenstreik19 is starting @ETH at the polyterrasse, join us! pic.twitter.com/mHIX7Waw8C
— Domitille Louchard (@domitilleLou) June 14, 2019
A Katolikus Női Liga például a papi szolgálat nők előtti megnyitását és a cölibátus eltörlését követelik, az üzleti életben dolgozó nők a felsővezetői pozíciókhoz való jobb hozzáférését szállnak síkra. De tiltakoznak a mezőgazdaságban dolgozó nők is: A Női Farmerek és Vidéki Nők Svájci Egyesülete szerint kb. 31 ezer mezőgazdaságban dolgozó nő szinte semmilyen társadalombiztosításra vagy nyugdíjra nem jogosult. A szektorban dolgozó nők átlagosan heti 63 órát dolgoznak, 30 százalékuk azonban semmilyen biztosításra, támogatásra nem számíthat az állam részéről.
Svájcban egyébként csak 1971-ben szereztek szavazójogot a nők, 1985 pedig hivatalos engedélyt kellett kérniük a férjüktől, ha dolgozni akartak, vagy bankszámlát nyitni. A fizetett gyereknevelési szabadságot csak 2005-ben vezették be. A Nemzetközi Munkajogi Szervezet adatai szerint a svájci nők átlagosan 20 százalékkal keresnek kevesebbet, mint ugyanabban a munkakörben dolgozó férfi társaik.
Országszerte rengeteg különböző tiltakozásformára lehet számítani. Nők ezrei jelentették be előre, hogy ma nem mennek be munkahelyükre dolgozni, mások csak délután 3:24-kor hagyják el a munkahelyüket, a szakszervezetek szerint ugyanis a nemi bérkülönbségek miatt kb. ettől a pillanattól a nők minden nap ingyen dolgoznak.
A munkáltatók különböző módokon reagálnak a sztrájk gondolatára. A munkáltatók szövetsége azt javasolta, hogy aki részt akar venni a tiltakozásban, az vegyek ki szabadnapot, vagy a kiesést túlórával kompenzálja. A két legnagyobb bank, a Credit Suisse és az UBS hasonlóan járt el. A Svájci Szövetségi Vasutak is szabadnap kivételét javasolja, de külön erre az alkalomra tervezett polókat is adott azoknak a dolgozóinak, akik munkában maradva is kifejeznék szolidaritásukat a demonstrálókkal. Az állami légitársaság viszont megtiltotta alkalmazottainak a tiltakozásban való részvételt.
Ahol nincsenek sztrájkok, ott tüntetések, utcai vonulások, flashmobok és más szimbolikus akciók zajlanak. A sajtó egy része is csatlakozott az akcióhoz és letette a munkát mára:
One from the walk to work this morning. #nowomennonews @tagesanzeiger#zurich #zurich_switzerland #zurich_insta #zurichtravels #topzurichphoto #zurichcity #visitzurich #zürich #zurich🇨🇭 #hellozurich #unlimitedswitzerland #zurichofficialch #switzerland
#photooftheday pic.twitter.com/WmGJP31Owd— Thomas McAdam (@TomMcAdam) June 14, 2019
A Svájcban élő magyar vendégmunkások is tiltakoztak, bár a különböző hátterű bevándorlóknak még nehezebb a részvétel, mint ott született kollégáiknak. A Mérce egyik Svájcban élő olvasója arról számolt be, hogy egy kisebb magyar női csoport is összegyűlt, hogy együtt beszéljék át tapasztalataikat és az okokat, amiért ők sztrájkolnak.
A vendégmunkás nők többszörös diszkriminációban szenvednek: nem csupán az „helyi” társaiknál keresnek kevesebbet, de például a kint dolgozó magyar férfi társaiknál is.
„Egy biztosítónál dolgozom. Lényegesen kevesebbet keresek, mint a svájci munkatársam hasonló munkakörben, de még a magyar férfi munkatársam is többet keres nálam. Amikor megjegyeztem ezt, azt mondta a főnököm, hogy ezen nem tudnak változtatni. Annak ellenére, hogy ez az igazságtalanság továbbra is zavar, nem tehetem meg, hogy több bért követeljek, mert akkor elveszíthetem a munkám. Szükségem van erre a munkára és a jövedelemre. Azért megyek 14-én tüntetni, hogy egyenlő munkáért egyenlő bért követeljek. Ez egy jó lehetőség arra, hogy másokkal együtt, kollektíven álljak ki azokért a jogokért, amikért egyedül nem tudtam megküzdeni” – magyarázta társainak a beszélgetés egyik résztvevője.
Sok magyar nő dolgozik idősgondozóként, otthonápolóként, az így kapott bérekből azonban nagyon nehéz – vagy egyszerűen lehetetlen – ott megélni (ahogy egybéként itthon sem). Emellett a szexista-idegengyűlölő attitűdök sem ritkák, többen is beszámoltak olyan férfi kollégáktól kapott „viccekről”, hogy magyar nőként ők bizonyára a prostitúció szakértői.
Az elmúlt években több más országban is került sor hasonló női sztrájkokra, Argentínától az USA-n és Spanyolországon át egészen Lengyelországig.
(via Neue Zürcher Zeitung / 20Min.ch / Financial Times)
